Annak ellenére, hogy hullafáradtan értünk haza előző nap, jó szokásomnak megfelelően már korán felkeltem. Rádió bekapcsol, számítógép bekapcsol, ja öltözzek már fel… Közben minden csatornán azt hallottam, olvastam, hogy hatalmas lehűlés érkezik az országba széllel, viharral, tornádóval és persze esővel kéz a kézben. Jó kis probléma előtt álltunk és még inget is kellett vasalni valamint a szokásos túrós csuszámmal is gondok akadtak.
Zsombinak volt egy kötelező jellegű megjelenése Tokajban, egy kiállítás megnyitóján kellett szerepelnie, ezért jóval hamarabb érkeztünk meg a városba. Jó látvány volt, hogy minden sarkon csak fiatalok álltak, ültek, és a csajok is egy száll semmiben sétáltak. Klasszikus, igazi vihar előtti nyomott időjárás és magas UV-B sugárzás terhelte meg a környéket. Azért egy város-feltérképezést tartottam, szigorúan borkóstolói szempontból, vagyis jövőbeni borkóstolási szempontból. Majd egyszer, ha nem lesz annyi ember, és annyi forróság majd visszajövök és kipróbálok néhány helyi tokaji bort. Azért vittem oda magammal egy palack somlói juhfarkot, de átláttam a helyzetet és gyorsan leszedtük a címkét az üvegről. Ki akar pár begerjedt tokaj-fan rockerrel megküzdeni?
Volt egy kocsma ahol bevártuk egymást, ott ittam egy hosszúlépést és hallgattuk a youtube-ról kihangosított Ossian himnuszokat... mintha fagyott csalánnal vertek volna. Aztán odalép a kocsmároshoz egy arc, hogy akkor menjen mán igazi zene, majd két egérkatt és "Ájncváj policáj, dráj fír grenadír - tuc-tuc" indult. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
A fesztivál területére hipp-hopp bejutottunk, belépőket, engedélyeket felmarkoltuk és elkezdtünk várni, ugyanis mindenki tanácstalanul figyelte az időjárás jelentéseket. Az biztos, hogy a francnak hiányzik pl. egy leszakadó faág, pont a koncert közepén, egyenesen a dobfelszerelésbe bele. Amíg tartott a vívódás addig megkerestem pár ismerős hölgyet, akikkel a Bikavér mulatságon is sikerült jót nevetni együtt, de a sátoruk mellet alakították ki a szervezők a helikopter leszálló pályát, ahonnan 10 percenként érkezett-távozott egy irtóztatóan zajos helikopter. Oké, akkor inkább vissza a színpadhoz – Malátabár, nomen est omen. Közben lassan elkezdtek felpakolni az előttünk fellépő társulat tagjai. Aztán további klasszikus semmittevéses-tökölés kezdődött, mialatt sms-ben értesültünk, hogy a vihar egy szakadékba zuhanó gőzmozdony állhatatosságával közelít.
Érdeklődve vártam az előttünk lévőket, de szegények, noha ők is vártak, hátha megúszhatjuk en bloc, a második vagy harmadik szám közepén abba kellett hagyniuk, mert olyan szél csapott szét közöttük, hogy majdnem az fújt bele a klarinétba, nem a klarinétos… Gyors kármentés, bár nagy zuhé még sehol. És a tökölődés 3. része is elkezdődött.
Végül, alapos rágódás után megszületett a döntés – lesz Kerekes Band koncert, kicsit ugyan rövidítve, de előadunk. Bíztunk benne, hogy nem fújja el az addigra csendesülő vihar a sátortetőt felőlünk. Rekordgyanús gyors beállás, némileg vékony vas a színpadon, még kevesebb hely, annyira, hogy K.Csabi végig mellettem állt. Az emberek már szépen összegyűltek, várakozóak voltak és amikor belekezdtünk, hát ők se nagyon fogták vissza magukat. Gondolom benne volt az is, hogy a nap első esti értékelhető élőzenés koncertjét mi adtuk.
Kedvünket nem szegte sem a színpadvilágítás áramkimaradása, sem az özönvízszerű eső megérkezése. A természetnek volt ritmusérzéke aznap, mert ha jól emlékszek pont az első hangokkal egy időben lépett be ő is. Na jó, esztamban. Szóval volt zene, tánc és mulatság, a biztonsági emberek is munka után néztek, vagyis inkább kerestek valamit, amibe beleköthetnek. Találtak is pár A kategóriás punkot, akik épp készültek lebontani a színpad előtti kordont. Még tettlegesség is kialakult, bár a maradék fényben ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom.
Nagyon rég fáradtam el úgy, hogy azonnal, kocsibakerülést követően el is aludjak. Na ez most megtörtént, pont a házunknál ébredtem. Ez azt jelenti, hogy már csak fejen állva nem aludtam autóban, de nem szándékozok kipróbálni.
