Nincs nálam esernyő, úgy osonok a házak falához lapulva, minél kevesebb szem essen rám. Egy sarok felé közelítek, felmérem a terepet, még fel is nézek, döntök, és figyelek. Az esőt el akarom kerülni és biztos vagyok benne, hogy a sarkon pont be fog fordulni valaki, úgyhogy megelőzöm a biztosnak tűnő ütközést. Nagyobbat fordulok és tényleg jön valaki, aki pillanatra megtorpan, de hát én ugye kikerültem. Kis mosoly, hogy előre láttam, úgyhogy tovább, úton át, másik ház falához szorulva haladok. Megközelítőleg tíz métert, mert egy ház ajtajából pont rámnyit és elém lép egy mama, akivel jól össze is ütközünk…
Ezen és a hasonló eseteken még filózok.