04.30. EFEN
Újra Kerekes Band koncert tehát. Némi kavarodás előzte meg a kezdést: először éjféli kezdést mondtak – így is került fel a plakátokra – aztán 23.00-ra módosították – ami bekerült minden programfüzetbe, ám a Republic mindenki számítását keresztülhúzta. Ügyesen eljátszották háromszor - tesóm a második után abbahagyta a számolást - a Szállj el kismadár című szerzeményüket, meg aztán más szerzeményeiket is, többször. Mire mindenki totál kiunatkozta magát, vagy elaludt a semmittevésben, vagy halálra felidegelte magát a kismadarakon, el is telt rengeteg idő, és kb 00.30-körül belecsaphattunk, húzhattunk, fújhattunk.
Pont kellemes koncerthőmérséklet uralkodott a sátorban, legalábbis a színpadon. Mondjuk akiket az elsősorban láttam azokon volt valami melegebb ruci. Nekünk helyzeti előnyünk volt, mert személyenként 10000 watt fény és hő áradt felénk a reflektorokból. Most jó volt, hogy nem LED technikás refik voltak felszerelve. A kínlódás a cuccal majd nyáron lesz… A tömeget három nagyobb csoportba lehetett osztani: a leghátul összegyűltek alkoholos italokat fogyasztottak a pultok körül, a kimondottan nézők már közelebb, a mulatozós-táncolósok pedig a színpad előtt tömörültek. Látótáv most 3 sor volt, szembántalmak minimálisak, köszönhetően a magasra felszerelt refiknek.
Pár érdekesség: Csabi most próbálta ki élesben a Chango Caster márkájú elektromos kobozát, ami jól sikerült. Szép tiszta, talán kevésbé fémes, csilingelős a hangja, viszont rendkívül megbízható. Remélem tényleg beválik. Zsombi a szokásos huszár-betyár-jimi vonalat erősítette, Viktor megint nem látszott a dobok mögül, Kónya Csabi pedig mintha élvezte volna egy kicsit, hogy végre nem a Republic szól. Csak az én arcomon suhant át némi riadalom időnként, mert felnéztek rám. Többen is. Izé, szóval ténylegesen alulról felfelé fél méterről, kicsit zavaró volt, időnként hátra is húzódtam. Ott aztán mindíg megrémültem, mert gondolataim elkalandoztak a nézelődés és sebápolás közötti gondolati űrben.
(Kis brácsatechnikai félpercünk következik: a háromhúros kontra vonástechnikája megköveteli az erős, de legalábbis állhatatos húrrafeszítést és vonást. Ezt csak akkor tudjuk elérni, ha a vonót a mutatóujj és hüvelykujjunk közé helyezzük és határozottan tartjuk a vonót. Ez a tartás azonban a folyamatos húzás-vonás miatt kikezdi a mutatóujj, majd később a hüvelykujj bőrfelületét és bazi nagy, érzékeny vízhólyagok kialakulásához vezet. Innentől nem részletezném mi vár arra, aki így von, csak a fantázia szabhat határt.)
Hangosítás: maradjunk annyiban, hogy alapvetően jól szólt a brácsa a színpadon, azonban a többiek elkeseredettebbek voltak. Kellemetlen zsongással a fejünkben hagytuk el a színpadot, bár a többiek nevében nem nyilatkozhatok. A kifelé szóló hangerővel, hangzással kapcsolatban lövésem sincs, nyilván jobb volt, úgyhogy Dani is jól teljesített.
A koncert jó hangulatú volt, rengeteg ismerőssel találkoztam, és annyit, de annyit beszélgettem előtte és utána is, hogy csak na. Szocializálódtam egy kicsit, rám is fért, adtunk Csabival interjút újságnak és televíziónak is, itt kérek bocsánatot, ha túllőttünk a célon. (linkek később) De inkább mégse! Úgy éreztem, hogy a hétvége ismét sokmindent tartogat magával a részemre, úgyhogy valahol már a másnapra készültem.
Beszámolómat egy kis airsoftos poénnal zárom: akkorát szólt, hogy az FN FAL adta a másikat.
