Elsősor - odakeveredtünk, na

Balatoni Borok Budán 2009.05.01.

2009. május 07. - Don Eszkóbár

Budapest 2009.05.01. balatoni borok és zene

 

Kezdjük a Ford Transittal Vidéken kézikönyv 28. oldaláról vett idézettel:

 

„Említettem, hogy némi zakatolás hallatszott a buszból bizonyos útfekvési pozíciókban (balkanyar, 50 km/h). Az kimaradt, hogy már annyira zavart, hogy egy parkolóban megállva nem bírtam tovább, és a kocsi alá másztam és megnéztem, hogy mi a csuda zakatolhat. Hááát… a kézifék hátsó jobb kerekéhez tartó kábele valahogy belelógott a kerékbe és már a fémig elkopottan, szomorúan nézett ki. Hiába toltam arrébb, mint később kiderült a Pestre vezető út elején megkettőzött hangerővel támadt ránk ismét, ezért egy benzinkútnál szigszalaggal kellett rögzíteni. Az egészben a poén az, hogy mikor mondtuk a busz tulajdonosának, hogy ez meg ez a probléma, akkor elvitte szerelőhöz, aki meg is csinálta, de mikor 2 nappal később ismét elkértük a kocsit csak a szigszalagos rögzítés volt meg, semmi extra. No majd kérem a szervizköltség átutalását.”

 

Egyébként a Pestre vezető út valami hihetetlen lelki nyugalomban telt el számomra, nem tudom, mostanában egyre többször fordul elő velem ilyen állapot. Nagyon jó érzés, semmi nem nyomasztja az embert, mindenféle dolgokon lehet elmélkedni…

 

A régi Budai Parkszínpad mellet került megrendezésre a Balatoni Borok Fesztiválja, ott léptünk fel 20.00-tól. Kedvesen fogadtak, csak Viktor lázadozott holmi kényelmi kérdéseket feszegetve. A Sebő Együttes kiváló előadása után úgy gondoltam, hogy kicsit kontrasztos lesz a fellépésünk, de legalábbis erőteljes. Úgyhogy meg is találtam a már szokásos koncert előtti komplexusomat, amit nagyban tetézett a tény, hogy bántott a gondolat, hogy nem tudok beruházni egy palack spéci somlói juhfarkba. Sajnos félelmem beigazolódott, mert mire lejöttünk a színpadról, addigra kedvencem gazdája összecsomagolt és távozott. Csak remélni merem, hogy nem a koncert miatt.

 

A koncertnek kedvezett a sötétedés, bevallom nekem is sokkal jobb a kedvem ilyenkor. A kis színpadhoz kis hangtechnika és kis fények jártak. Nos. A kis hangerő szerintem nem volt kicsi, a fények viszont pont annyira világítottak, hogy végre kivehető volt a tömeg. És ez jó volt. Mert sokan voltak és vidámak. Addig-addig, amíg a vége előtt már táncra is perdültek a hallgatók, 2 visszataps, ráadás. Egyszóval jó buli kerekedett, magam részéről bármikor megismételném, és hasonlóban is benne lennék.

 

Az elsősorban kedves szerelmespár lett a szívem szottya, a magam részéről a koncertet nekik dedikálom. A többieknek meg egészségére! A Parkszinpadot meg vegye valaki kezelésbe, mert az egy botrány ahogy kinéz.

 

(Aznap este még nem tudtuk, hogy mi vár ránk hétfőn. Készüljetek…)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr781108287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.