Elsősor - odakeveredtünk, na

Írország 2005 4.rész

2009. május 24. - Don Eszkóbár

Vasárnap

 

Az írek, akárcsak az angolok, nagyon szeretik a lovas-sportokat. Annyira szeretik, hogy külön lóversenypályát építettek a semmi közepébe bele. A The Curragh - a lovi - Írország közepén fekszik, hihetetlen látványt nyújtva a semmiből kimagasodó tribünjeivel, tornyaival! Aznap ott volt az első fellépésünk.

Az időjárás a fellépésig kegyes volt hozzánk. Szinte végig sütött a nap, az eső nem esett, és végig kellemes idő volt. Eddig. A zöld mező közepén úgy vágtatott a szél, mint az őrült, és olyan hideg volt, hogy csak. Én a kocsiba húzódva próbáltam melegedni, miközben Írország legmocskosabb szájú hangosítója szerelte alánk a hangot. Később meg is kérdeztük Philt, hogy hogy a fenébe nem káromkodik senki, mire azt mondta, hogy az írek az orruk alá mondják a káromkodást, sokszor a mondatokba belefűzik, hogy ne lehessen érteni. Hát én figyeltem az embereket, és senki nem beszélt csúnyán, ám ez az ember gyakorlatilag csak a ”fuckin’windyshitweatherfuck” mondandóját hajtogatta. És kész szerencse, hogy nem velünk volt baja! A végzetes kihűlést csak fél üveg vörösbor elfogyasztásával tudtam elkerülni, de amíg a fűtötthúros cekász-brácsát nem dobják piacra, addig már nem nagyon akarnék 12 celsius alatt játszani :)

Elhatároztam, hogy ha már itt vagyok az ír nemzeti lovin, akkor szerencsét próbálok! Természetesen nem nyertem, pedig a 3. futam 3. lovára tettem, aki az utolsó előtti lett a futamában. Zsombi is és Phil is nyert ellenben, mert ők alapos előtanulmányozás után olyan lóra fogadtak, amik jó esélyekkel indultak. Zsombira ráfért ez a kis szerencse, ugyanis mobilt – útlevelet – pénzt, ahogy kell a limericki hotel étkezőjében hagyta… így később, a megnyert 8 euró még jól jött neki.

Ez a fellépés – vagy inkább hakni volt a mélypont, ahol Viktor még jól meg s fázott. Tényleg röhejesek lehettünk, legalábbis én úgy éreztem magam, mikor kiöltözött lordok, nercbundás lady-k előtt zenéltünk. Persze ők még inkább röhejesek voltak, amikor egy-egy futam után, mint az őrültek, egymást taposva a köznéppel együtt rohantak a dísztribün elé, hogy kedvenc pacijukat közelebbről is megpillanthassák. Viszont a színpadon összeraktuk a Vidróczki ötletéből, az ott „Nagyon Betyár”-nak elkeresztelt számot. A The Curragh-ot vegyes érzelmekkel hagytuk magunk mögött, immár Cork felé haladva. Mivel sietnünk kellett, Philnek sem kellett mondani, nyomta neki rendesen, hogy időben a corki színpadra érjünk.

A hely neve Cruscaín Lán, talán, és az eddigi legprofibb, legjobb hangulatú hely volt. Itt azért már éreztük, hogy jó hangulatú lesz az este. Ez a club vagy pub, nem is tudom mi volt igazán, aztán a népek igazi gyűjtőhelye volt! Volt ott ír, angol, spanyol Madridból, brazil hastáncosnő, aki úgy itta a törkölyt, mint a vizet, voltak magyarok, akik nem akartak nyilatkozni a többiekről – nehogy otthon kitudódjon ki mivel foglalkozik valójában, szóval díszes társaság verődött össze. És folyamatos füvészkedés ment a hátsó udvarban :)

Végül is jó hangulatú lett az este, nyomtunk egy király koncertet és az tényleg jól esett, hogy a buli végén még kértem egy sört és nem akartak adni, aztán felismertek, hogy zenész vagyok és azonnal csapoltak is mindannyiunknak. Ráadásul ingyen! Az este folyamán Phil bevallotta, hogy sokkal másabbak, jobbak vagyunk, mint gondolta, és már óriási terveken gondolkozik! És én ezt neki el is hiszem, hiszen ha a Wailers-el három hetes turnét szervezett takra, akkor nekünk is tud mutatni valamit.

Egy zuhi után 2 körül sikerült ágyba dőlni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr781141238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.