Elsősor - odakeveredtünk, na

Írország 2005 5.rész

2009. május 27. - Don Eszkóbár

Hétfő

 

A reggeli közben jutottam el arra a gondolatra, hogy ki kellene mosni néhány holmimat. Eleinte neccesnek tűnt, hogy a gép befejezi addig a mosást, amíg Phil összegyűjt minket, azonban a nap egyáltalán nem úgy alakult, ahogy terveztük. 11-re volt megbeszélve a találkozó, hogy utána mehessünk ezt-azt megnézni, ám több okból ebből semmi sem lett. Az első, hogy Phil kb. délután 3 körül jelentkezett először. Mi is próbáltuk keresni azon a mobilon is amit azért adott, hogy keressük egymást, azonban nem töltötte fel az egyenleget, ezért csak ő hívhatott minket… Mivel nem mentünk sehová ügyesen kiteregettem és vártam a száradást, néztem kifelé az ablakon és néztem az ír esőt. Az ég szürke volt, a háztetők víztől csillogók és borzasztóan unalmas volt a szituáció. A többiek egy gyenge ebéd után mintha kimentek volna szétnézni Corkban, ám csak súlyos elázást tudtak felmutatni, semmi pozitívat. Én legalább aludtam egy jót, úgyis fáradt voltam.

Estére mindenki összekapta magát, még én is, pedig igazán harapós hangulatban voltam. Úgy döntöttem, hogy a fiúkat megvacsiztatom, ezért leugrottam a boltba nyersanyagokért és nemsokára tényleg vadító bolognai spagettit ehettünk :)

Energiával telve másképpen látszott a helyzet, ezért úgy döntöttünk, hogy benézünk a városba, hátha találunk amolyan igazi ír kocsmát zenével és tánccal. A helyi kulturális kiadványban mindent megtaláltunk, ami tetszhetett, csak a címeket nem. Hozzáteszem, a hétfő Írországban is halálosan unalmas, e napra öngyilkosság bármit is szervezni, azonban így is volt elképzelésünk. Első utunk – már csak szitáló esőben - az An Bodhrán pubba vezetett, ahol zenét igértek a kiadványok – kimondottan hétfőre. A helyszínen már keddet emlegettek a csaposok, ez így ugrott. Második, jóval hosszabb utunk már a The Thisty Scholar pubba vitt. Ez a hely hazai – egri mércével kb. a Vadászkürtnek felelt volna meg :) Az nem esett jól, amikor itt is bejelentették, hogy ma nem lesz itten semmi se’. Ekkor egy szőke lány odaugrott hozzánk – mindannyian megesküdtünk volna, hogy nem ír, hanem valamilyen szláv leány lehet – és felajánlott kedvezményes Murphy’s feketesört. Több sem kellett nekünk, kikértük a kört. Bánatosan iszogattunk, és beszélgettünk, hogy sajnos nem lesz ebből az estéből semmi tánc meg zene, és el is határoztuk a fizetést és a távozást. Erre a szőke meglepődve tudatta velünk, hogy a sör ingyen volt. Nosza, akkor a magyar vér azonnal jelentkezett és a beetetés eredményét nem bevárva angolosan távoztunk, hátunkon érezve a gyilkos tekinteteket. Az utcán egyszer, titokban visszapillantottam, nem üldöznek-e minket, hogy menjünk vissza inni. De nem üldöztek… Megegyeztünk, hogy ez olyan volt, mintha otthon ingyenes Borsodi akciót hírdetnének.  Utolsó utunk Kate pubjába, az első esti helyre, a Tikki Lounge-ba vezetett. Legnagyobb megdöbbenésemre volt ott egy un-plugged előadás. Először fel sem mertem menni az emeletre, mert halvány gyertyafény és halk gitárhangok szűrődtek felém és gimnazista gyerekek üldögéltek meghitt varázs-állapotban. Mikor felértem egy totál punk gyerek gitározgatott halkan és énekelgetett valami slágert. Utána pedig sorban a többiek. Mindenki megmutatta mit tud, és ha éppen elrontotta, akkor biztató tapsot kapott… A nyugodt hangulatban lehetőségünk nyílt egyszerre két dologra is. Kipróbálhattuk K.Csabival ahelyi főzésú Rebel Red vörössört, ami nagyon gyümölcsös illatú habjával és ízével elkápráztatott azonnal, illetve a többiek magyar jellegű nótákat gitároztak a kíváncsi, majd döbbent hallgatóságnak. A repertoár három számból állt, K.Csabival majd megszakadtunk, úgy nevettünk, mert a Republiktól a cigány lakodalmasig pengettek és énekeltek a többiek…

Slusszpoén: a fiatalok között volt két szlovák gyerek is. Az egyik hihetetlenül jó dalocskát adott elő egy jegesmedve családról angolul, majd szlovákul, majd vegyesen.(ladoví medvecí) Mindenki kaparta a falat, annyira jó volt, mire Zsombi benyomta a következő szöveget:

- Polonéz dobzse auto! Polonéz dobzse auto!

Zsombi nem tudta, hogy a fiúk szlovákok, így lengyelül mondta nekik azt a három szót, amit tudott lengyelül. A helyzet-komikumból fakadóan, azt hittem meghalok a röhögéstől és még a könnyeim is megjelentek :)

- Once more Rebel, please! – szóltam aléltan a csaposnak. A sör után végleg elbúcsúztunk a helytől, arra gondolva, hogy de kár, hogy nem jövünk ide vissza már…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr101147928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.