Elsősor - odakeveredtünk, na

Beszélgetés a múltból

2009. augusztus 29. - Don Eszkóbár

Ez a riport egy korábbi A38-as koncert előtt készült. Azóta sem változtunk, ez remélem jól látszik :)

A38: Mennyire és miben más új, immár negyedik lemezetek? Hol vettétek fel, hogyan zajlottak a munkák? Mennyire a honi, s mennyire a külföldi közönségnek szánjátok?
 
Fehér Viktor: A Fel a kalappal!-t egyértelműen letisztultabbnak érezzük a Pimasznál. Aki meghallgatja az Ethno Funk vagy a Mádi Jancsi című számot, az érti, hogy mire gondolok. Szerintem ez a mi valódi ízünk, még akkor is, ha sokan inkább a balkáni pörgös-ugrálóst, vagy az ungarische-erős-pistás csárdást várnák el tőlünk.
 
Csarnó Ákos: A lemez felvételei 96,7 %-ban az egri Aenima stúdióban készültek, kivéve a maradék hangsávok. Ebbe a 3,3 %-ba tartozik bele Mike Finnigan, Jimi Hendrix egykori hammondosa, aki az USA-ban rögzítette a Pop Szegecs sávjait, és az eredeti gyűjtésekből besamplingezett felvételek, amelyek Fedémesen készültek. A munka sokáig tartott, de megérte, mert mindenki jó munkát kívánt nekünk, mi pedig beleadtunk minden tudásunkat – így készülhetett el ez az album. Magam részéről nem különböztetném meg a közönséget, de ha mégis, akkor a külföldieknek is és az itthoniaknak is ajánlom a lemezt.
 
A38: Érdekes módon, bár számomra egyaránt vagytok funk és népzenei/világzenei együttes, úgy látom, ez utóbbi közeg sokkal jobban érez a sajátjának Titeket, számos rangos fesztiválon léptek fel, lám ismét Írországba készültök. Miért van ez?
 
FV: A népzene szó gyakran eléggé megosztja a közönséget: valakinek borsódzik tőle a háta, valaki imádja. Kicsit olyan, mint a jazz. Amíg nem jött egy Erik Truffaz nevű figura, és a Bending New Corners után a jazzisták és a d'n'b rajongongók ragyogó gombszemmel puszilták egymást homlokon. Mint ahogy sok más zenésztársunk, mi is hiszünk a műfaj közötti zenében. Tény, hogy a Kerekes, mint név nem egy funk zenekar hangzatát kelti. Úgy vagyunk ezzel, mint III. Napoleon megválasztásakor: „Uraim, az én nevem egy konkrét program...” Ennek ellenére névváltoztatáson nem gondolkodunk.
 
CsÁ: A népzenét megölnötök nem kell félnetek jó lesz ha mindenki benne van én nem ellenzem – mondhattam volna pár évszázaddal ezelőtt, de most sem teszem. Jó zenélni mindenféleképpen, stílustól, kortól és helytől függetlenül!
 
A38: Melyek voltak a legjobb élményeitek az utóbbi hónapok koncertezései során?
 
FV: A nyár legnagyobb projektje természetesen Jamaica volt, ahol az Ocho Rios Jazz fesztiválon léptünk fel. Kicsit meg is voltak lepődve a jazzerek, hogy az „izgalmas és egzotikus” hangszerekből nem valami szentimentális gyógyzene szólalt meg, hanem döngölő csángó boogie. Ennek ellenére imádták a zenénket, és mind a mai napig hihetetlen, hogy június óta élnek Jamaicában olyan családok, akik Peter Tosh, Bob Marley és Dennis Brown mellett a Pimaszt döngetik a CD lejátszóból.
 
CsÁ: Augusztus elején Portugáliában játszottunk egy világzenei fesztiválon, amikor egy kisebb elektronikai hiba miatt, hosszas kínlódás után végre megszólalt a brácsa. Ez úgy hatott állítólag, mint amikor egy platós IFA elindul – mármint a többiek szerint.
 
A38: Elhűlve láttam egy politikai rendezvényen a csikóskalap harisnyaálarccal való társítását, viseletét, s egyből rátok gondoltam. Ért már a kalap, viselet miatt kellemetlernség, félreértés Titeket?
 
FV: Ha politikailag korrekt akarok lenni, akkor azt mondom, mi is kisajátítottunk egy olyan jelképet, a betyárkalapot, ami egy nemzeté. Nem haragudhatunk azért, mert ezt mások is megteszik. Azért viszont igen, mert a politikához kötik azt. Másrészt pedig, ha valamit tartalom nélkül ragadunk ki a környezetéből, az olyan, mint a matyóhímzés a tévé tetején. Mögöttünk ott van a több, mint 12-13 év népzenei gyűjtőmunka.
 
CsÁ: Ha politikailag nem akarok korrekt lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ért már, de szerencsére nem koncerten, nem fellépésen. Ott ez oltári szerencsére nem jellemző.
 
A38: Mik a további terveitek? Álmaitok? Rémálmaitok?
 
Fehér Viktor:
Terv: A Pimaszt túlszárnyaljuk a Fel a kalappal!-al. Ennek része egy októberben forgatandó klip, és egy kicsit erősebb promóció.
Álom: Hogy végre egy olyan zenei promóter keresi meg a bandát, aki nem a Háry János Manager Képzőben végzett.
Rémálom: Hogy egyszer Maksa Zoltán műsorát kell zenei poénokkal feldobni.
 
Csarnó Ákos:
Terv: Zenélni tovább, új albumot kiadni és sok embernek megmutatni, hogy így is lehet ezeken a hangszereken játszani.

Álom: Az enyém az, hogy egyszer tökéletes sikerélményem legyen egy koncert után

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr421345664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.