Elsősor - odakeveredtünk, na

Andornaki Buli 09.05.

2009. szeptember 06. - Don Eszkóbár

Olyan régen írtam már posztot, hogy csak na. Jó is újra írni, legyen itt egy beszámoló az Andornaktálya Napjá-ról.

 

Miután a szóláti rizlingfesztiválon alaposan szétnéznem, mindenféle ételeket ettem és borokat ittam, ráadásul még egy pincelátogatást is sikerült összehozni, szóval erővel feltöltekezve értem az andornaktályai falunapra. Katartikus időpontban érkeztem, Usztics „mondom az uramnak Tibi” Mátyás pont akkor kezdte műsorát. Az előző napi bányászünnepség sem volt akármi, a szóláti rezesek is alkottak, de a csúcspont a szárnyaló nagymama-humorral fűszerezett stand-up comedy volt. A jókora hallgatóság dermedten ült a  színpad előtt és a holdfény alatt, én pedig a műsorvezető hölgyet kérdeztem félve, hogy nevetnek-e?

 

Az idő alaposan lehűlt, de felhő nem volt az égen, egy darab se, az előző napi vihar és felhőszakadás teljesen eltűnt, nem kellett attól tartani, hogy elázunk. Mivel már hamarabb megérkeztünk, a hangszerek már összekészítve várakoztak a felpakolásra. Egész gyorsan felrántottunk mindent, miután Usztics úr távozott és jöhetett a hangbeállás. Azzal pár embert sikerült ugyan időlegesen elűzni, de amikor elkezdtük a zenét, akkor visszaszivárogtak.

 

A színpad előtti téren sok szék volt lerakva, azon üldögéltek a hallgatók, de  volt egy jó széles sáv ahová mindenegyes szám után újabb emberek jöttek előre. Mivel az egyik reflektor lehetetlen magasságban és szögben pont a szemembe vakított, a sapkám ellenzőjét jól behúztam, és csak lefelé néztem, vagy visszafelé a többiekre, így jól láthattam a táncolókat. Na ők A-t kapnak.

 

És mitől volt ez a fellépés fontos? Egyrészt azért, mert „hazatértünk”, N.Csabi falujába és így zenélhettünk már ott is, másrészt az elkészült, javított hangszer főpróbája volt a buli. Háát, lesz hova fejlődni azt hiszem, mert még itt nyekergett, meg ott cicergett, de alapvetően komoly potenciál rejtőzik benne. Nem is tudom mennyit, de kábé egy órát játszottunk, de szerintem jó hangulatú koncertet adtunk, legalábbis én élveztem és a közönség általam látott része is.

 

Időnként el kell jutni ilyen kisebb helyekre is, nemcsak a nagy fesztiválokra, meg hangversenytermekbe, főleg azért is, mert otthon, egy közösségi rendezvényen mindig jó játszani, ráadásul komoly példaként lehet a sok fiatal előtt, hogy „Jé, hát az meg a Csabi!”, és talán elgondolkodnak sokan, hogy a kezükbe vesznek egy gitárt vagy valamilyen más hangszert és ők is zenélnek majd. Ezt alátámasztja a koncert estéjén a honlapunk fórumára beírt bejegyzés is, ami tényleg jó érzés.

 

Ráadásnak a Pimasz-szal jöttünk vissza, majd tűzijáték! Kigyönyörködhette mindenki magát, aztán gyors pakolással szabadítottuk fel az utánunk jövőknek a színpadot. Éjjel kezdetét vehette az utcabál!

 

Még egy kis anekdotát elmondanék Andornakkal kapcsolatban. Volt egy társaság, akik egy közös mulatság után elindultak hazafelé, ki-ki a maga városába, mivel az ország több településéről jöttek. Az egyik társaság magával vitt véletlenül pár palack bort, amit viszont egy másik része hiányolt, de ezt csak egy harmadik társaság tudta megmondani nekik:

- A bort küldjétek majd vissza nekik.

- Ja jó. Hova is?

- Anornaktályára.

- Rendben.

Ezzel el is lett volna intézve a dolog, csakhogy azok a palackok az istennek nem érkeztek meg. Később kiderült, hogy valamit félreérthettek,  mert az üvegeket, benne a borral Andornak, Tályára küldték…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr861363428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.