Elsősor - odakeveredtünk, na

A magyar dal napja

2009. szeptember 16. - Don Eszkóbár

„Sikeresnek értékelik a magyar dal napját a múlt vasárnapi esemény szervezői. Országszerte 22 helyszínen mintegy harmincötezren követték a koncerteket, vagyis átlagosan 1500-an ácsorogtak egy-egy színpad előtt, kétharmaduk a fővárosban.

"Az a legfontosabb, hogy megpróbáltuk. Nem volt valamiféle kitűzött cél, sem létszámban, sem bevételben. Egy önszerveződő dalünnepet terveztünk és összejött. Központi irányítás helyett koordinálni próbáltunk és mindenkinek segíteni a szervezésben. A magyar dal napja egy sor dologban olyan lett, mint amilyennek megálmodtam, és a média is várakozáson felül mellettünk állt" - nyilatkozta Presser Gábor, a rendezvény kitalálója.
"Bár a legtöbb helyen nem szedtek belépőjegyet, és így nehezebb megítélni a látogatottságot, a budapesti rendezvények zsúfoltak voltak, vidéken ugyanakkor kisebb volt a részvétel" - közölte Szabó Edit, a Magyar Dal Napja Nonprofit Kft. ügyvezetője.
Értékelése szerint a fővárosi helyszínek közül a legnépszerűbbnek a Gödör Klub és Zöld Pardon volt. A Gödörnél, ahol az alternatív zene 42 előadója 14 órán át játszott, a hatalmas érdeklődés miatt háromszor is le kellett zárni a bejáratot. A Zöld Pardonban a Szerzők rockszínpadánál vasárnap délutántól egészen az éjszakai zárásig óriási volt az érdeklődés.
A Vígszínházba pillanatok alatt elfogyott az 1100 belépőjegy, és pótszékekkel, állóhelyekkel ment a műsor, amelyben a színház művészei Dés László, Másik János, Darvas Ferenc és Presser Gábor zongorakíséretével énekelték a teátrum repertoárjának dalait.
Vidéken jóval csekélyebb volt az érdeklődés a magyar dal napja iránt. A leglátogatottabb vidéki helyszín Győr volt, ahol a magyar népdalokat 5000-6000 ember hallgatta vasárnap a színpadnál. A vártnál jóval kevesebben voltak Kecskeméten a világzenei színpadnál, Miskolcon a Szerzők rockszínpadánál, a várpalotai Thury-várnál és a komáromi erődnél. A színházi dal programok viszont Zalaegerszegen és Békéscsabán is nagy sikerrel mentek.
A magyar dal napját vasárnap másodszor rendezték meg; az első alkalom a tavalyi Sziget fesztivál "mínusz egyedik" napján volt. A szervezők szándéka szerint a magyar dal napját ezentúl minden év szeptemberének második vasárnapján tartják meg.” 
 
Ez az index-es, mti-s hír. De mi történt valójában Kecskeméten?
Vasárnap délután 5 körül érkeztünk meg Kecskemétre. A szervezők már korábban azt akarták, hogy legyünk ott délelőtt 10 és 11 között. Korábbi, más jellegű rendezvényekből adódó tapasztalataink alapján ebből nem kértünk: egyszer volt olyan, hogy már reggel (!) 7 körül a helyszínen voltunk, hogy aztán csak délután 2 körül kerüljünk színpadra. Akkor is csak gyors beállás volt, tehát az egész napunk el lett baltázva… Na ezt nem akartuk, de a többi fellépő se.
Előttünk két formáció lépett fel egy-egy félórás programmal, beállásra szűk 15 perc maradt mindenkinek. Balogh Kálmánék után következett Szalóki Ági műsora, majd pedig a miénk. Balogh Kálmán így kezdte:
- A magyar dal napján következzen egy cigány lakodalmas!
Azt hiszem ez megadta a kellő komolyságot az ünnepi hangulatnak. Igazából nem tudok sokminden érdekeset írni egyik fellépésről sem, hiszen egyrészt alig volt nézőközönség, nemhogy táncolók, másrészt harminc perc alatt gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem tud adni egy együttes sem. Vagy lehet, hogy én látom rosszul… Személy szerint az volt a bajom, hogy a beállás alatt derült ki, hogy egy vezetékem elszakadt, emiatt vezetékeltünk egy hangosítóval, emiatt az időcsúszás miatt nem tudtam rendesen behangolni, emiatt pedig a jól ismert szorongás lett rajtam úrrá.
Aztán meg az is komikus volt, hogy miközben a színpadon játszottunk, közben a hangorkánban vettek fel riportokat híres előadókkal. Egy ilyen felvétel közben, egy számunk végén meg is döbbentem, hogy egy hangosító odalép hozzám, majd látva, hogy nem értem mit kérdez megvárva a szám végét lemondóan Zsomborhoz lépett:
- Nem lehetne egy kicsit lassúbb, halkabb számokat játszani, a felvételek miatt? – mire Zsombor egyszerű választ adott:
- Lehetetlen.
Erre emberünk vállvonogatva elvonult…
Valahogy olyan erőltetettnek tűnt ez az egész „magyar dal napja megmozdulás”, így a komikus részek sokkal erőteljesebben kiütköztek. Volt ott egy hölgy, aki kutyákkal sétált fel és alá, akiről kiderült később, hogy ő a főszervező, akivel Zsombor lebeszélte a koncertet, és akire csókolom-mal köszönt, mert nem tudta ki ő. Szóval volt ez a hölgy és elérkezett az este folyamán, hogy szerződés aláírás, iratok kitöltése jött sorra, de már sötét volt. Viktor leült volna valami világosabb helyre, de a pad a sötétben jobban megfelelt a hölgynek:
- Figyelj, nem lenne jobb, ha bemennénk a sátorba?
- Nem, nem, itt jó lesz.
Viktor írogatott keservesen, meg fészkelődött, mikor pedig a hölgy írt volna jött a megsemmisülés:
- Hú de sötét van itt, alig látok!
Kábé ekkor érkezett a társasághoz N.Csabi, aki nem hallotta az előző beszélgetést és belekérdezett a sötétbe:
- Ne hülyéskedjetek már, láttok ti, nem kéne valami fény?
- De, az jó lenne! Valami fény kellene – így a hölgy, mire a fiúk a telefonok imbolygó fényét irányították a papírok fölé. Öt méterre a kivilágított sátortól…
 
Egész hamar hazaértünk és én lélekben már a szombati, egri koncertre gyúrok!
 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr651386343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

trillala 2009.09.19. 17:00:49

a közönség ezúttal igen örülne egy A-nak a múltkori B után :)