Elsősor - odakeveredtünk, na

A38 - A beszámoló

2009. november 08. - Don Eszkóbár

Nézzük, miből áll egy átlagos angol/ír reggeli, mivel indult a napunk:

 

-paradicsomos bab

-rántotta (7 tojásból)

-sült szalonna

-ilyen-olyan sajtok

-pirítós

-vaj

-17 liter tea, szigorúan tejjel

 

Éééés… jó étvágyat! Szóval így indult a napunk, de kellett is az energia. Azért azt hozzá tenném gyorsan, hogy már hajnali dél volt. A készülődés, noha alapos tervezés előzte meg, mégis csak elhúzódott: visszafordultunk azért, mert otthon maradt valami cucc, aztán visszafordultunk azért, mert nem tudtam ki lett-e húzva a vasaló, aztán keringőzés a városban, majd bepakolás. Az istennek nem tudunk kievickélni a városból egy óránál hamarabb…

 

Az A38-on tartott koncert több szempontból is izgalmasnak ígérkezett. No nem azért, mert késésben voltunk, hanem mert a Planet 55-el, aranylemez-átadással egybekötött afro-beat dizsis koncert elé néztünk. Mivel azt akartuk, hogy a buli zavartalan legyen, a beállással sikerült kicsit tökölni, de talán most kivételesen volt értelme, mert csúnya meglepetésektől mentettük meg magunkat, illetve a közönséget egyaránt.

 

 

Gondoltam, hogy a blog képanyagát kicsit feldobná, ha én magam is készítenék pár képet, és sikerült is ellőnöm párat. Pontosan öt darabot a Planet 55 kezdete előtt, aztán eltettem a gépet messzire, és utána meg egyszerűen nem tudtam használni… No mindegy, hátha küldötök be néhányat. Bár már most szétnézve a neten, egy-két video már akad, szóval bizodalmam nem alaptalan.

 

Nagyon sok ismerőst, jóbarátot vártunk, vártam és tényleg rengetegen jöttek. Alig tudtam foglalkozni mindenkivel, gondoltam is cserébe legyen valami a színpadon. Hát lett.

 

A P55 utazós zenéje nekem nagyon bejött, valahol középen, a hátsó sorokban álldogálva, beszélgetve töltöttem, kellemes alapozó volt, feltöltő. Sokan kérdezik tőlem, hogy izgulok-e a színpadon, vagy a fellépés előtt? Régen nagyon, ma már egyáltalán nem, csak akkor, ha tizenöt, vagy kevesebb ember előtt kell zenélnem. Mert akkor szinte egyszerre látom mindegyik hallgatót, sőt figyelőt... Nna, most ettől nagyon nem tartottam, annyian voltak a tánctéren, hogy csak na. (Ja, jut eszembe Phil megkérdezte, hogy a székeket mikor rakják ki a terembe. Jó vicc, de mint később bebizonyosodott, mikor ő maga is mondta, hogy francokat kellett szék, a saját dj set-je leglassabb számaira is volt irgalmatlan tánc, úgyhogy a kérdés tárgytalanná vált.)

 

Nagyjából időben kezdtünk, és láttam, hogy a tömeg a hangosító állásig ér, aztán idővel mégtöbben lettek. Jó. Fények nem bántóak, még az emberek arcát is láttam. Meg azt, hogy mindenki mozog. Annyira, hogy az első sor, mint olyan értelmezhetetlenné vált, annyira, hogy rögtön három sor is volt egyszerre. Egyre szorultak ki az emberek, hátrébb és hátrébb, de ettől nagyon szomorú senki sem lett. Mert volt aki aztán visszafurakodott. Néhány ember vetkőzött, néhányan megvesztek, a hajó pedig megmoccant, amúgy is teljes extázisban volt mindenki.

 

Aztán egyszer csak elérkezett a nap középpontja. Phil átadta a „Fel a kalappal”  aranylemez verzióját, de előtte egy Ómagyar Mária-siralom korabeli szöveget vezetett elő. Amúgy a szöveg angol fonetikus leírása egyszerűen röhögőgörcsbe rántja az embert, úgyhogy álljon itt a szöveg úgy, ahogy egy vérbeli angol érteni vélte:

 

„Naheez ee-anchor sovokot tollanee. Nodyorpalm sovo-ee yootnack ecemba: Key koran kell oronyot lell. Est monta mindig airsch magita o palinka-yat. Ez oz ot kedvesh egri buzi… wtf borat moscht oranyot lall. Halleluja – esh kalamash korachoni oonapakat. In nomine patris et filii et spiritus Bacchus!”

 

Mindeközben a hangulat egyre csak emelkedett, és egy hatalmas zenei-mozgáskultúrális-élvezésben ért véget. Pimasz. Aki látta, az tudja miről beszélek. Aztán ráadás és egy üveg ásványvíz.

 

Phil B afro-beat buliját semmiképp nem akartam kihagyni, a VIP részleget nem nagyon látogattam, lélekben, testben és haverileg is készültem. A lassan már szokássá váló cd és dvd üzleteket is lerendeztük, úgyhogy a karibi-afrikai ritmusokra aztán nagyot pörögtem. Szerencsére akadt olyan partner, aki tűrte, megkockáztatom, élvezte az idétlen ugra-bugrálást, de így lett jó.

 

Köszönöm mindenkinek, aki eljött, és részt vett ebben a fergeteges buliban. Köszönöm, hogy hozzájárultatok az aranylemezhez. És jó hogy néha ide is ellátogattok.

 (a videóért előre is köszönet Szőke Richardnak. Nem tudtam megállni, hogy ki ne tegyem ide! remélem nem baj)

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr61510171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Richie_65 2009.11.08. 22:36:30

természetesen nem baj, enyém a megtiszteltetés :-)
sőt, azóta egy újabb zenés/táncos gyöngyszem is felkerült a másik mellé!
és az is felhasználható =)

Cricket 2009.11.09. 14:48:18

Az meg megy az én blogomba, ha nem baj. :D

HegeDzsoni 2009.11.09. 21:23:36

Ez a koncert überelt minden eddigit.
És volt Jellyfish :D

És ha nem lennék síkhülye, még a CD-imet is aláírattam volna

kutyafa 2009.11.12. 07:06:49

Vérzik a szívem,mert nem tudtam ott lenni!Gratulálok az aranylemezhez!További sok sikert!Kutyafa