Elsősor - odakeveredtünk, na

Advent Óbudán 12.05.

2009. december 09. - Don Eszkóbár

A szokásos felszerelési tárgyaink összeszedése után viszonylag korán indultunk Óbudára. A fellépés 6 körül kezdődött, előttünk pedig még voltak más fellépők is, akiket fesztiválokról jól ismerünk: Sheket és Szalóki Ági. A Fő tér, a jó emlékű Kobuci Kerttől pár méterre volt, és ott lett felállítva az „Advent Óbudán” rendezvénysorozat színpada, továbbá egy korcsolyapálya valamint hurka-kolbász-kalács-forraltbor árusok házikói. Ez mind szép is lett volna, ha nem lett volna hideg.

 

Az a baj velem, hogy türelmetlen vagyok, és nem tudtam várni két percet sem azzal, hogy vegyek forralt bort. A meleg kocsiból kiszállva azonnal irány a stand, megvettem emlékbögréstül, élveztem, mire a rendezők is hoztak, ellensúlyozandó a hűvös időt. Szerencsére a téli koncertek gyilkosa a szél nem fújt. Ami nyáron kiváló lenne, ilyenkor büntetés, mert a színpadra felállított hősugárzók melegét hip-hopp elfújja és olyankor már csak legfeljebb a reflektorokban bízhat a zenész.

 

A biztosított öltözőben, ahol mind a három csapat helyet kapott, kisebb forgolódás, rendezkedés alakult ki, leginkább a melegítő radiátor illetve Zsombi hődetonátora mellett. Az előttünk lévők már lenyomták a maguk műsorát, és bevallom irigykedve figyeltem őket, hogy már szedelőzködnek. Volt, aki telefonált, találkozhattunk kürtöskalács evőkkel, volt aki levezetéskép harsonázott kicsit, volt aki forralt bort ivott, szóval folyamatos volt a koncertre hangolódás. A technika jó volt, volt fűtés és voltak fények, a közönség pedig szerencsére nem menekült el a beállás alatt, úgyhogy kezdhettünk. A helyzetünket csak N.Csabi húrszakadása árnyékolta be, aki aztán lázasan javított, fúrt és faragott, hogy időben jó legyen a hangszer.

 

Nem könnyű beöltözve játszani, mert pl. nagykabátban nem érzem a hangszert és folyamatosan ki akar csúszni a kezemből, ellenben mostanra már kitapasztaltam a megfelelő öltözetet és nincs komolyabb kellemetlenségem. A hátamat kellemesen fűtötte a hősugárzó, amin Zsombor még rúdtáncot is járt a koncert közepe felé, mármint a hősugárzó oszlopán, de előttem valamivel hűvösebb volt – amolyan fordított tábortűz hatás jelentkezett.

 

Jó látvány volt a sok ember, sokan jöttek el, páran még táncra is perdültek, volt aki hátborzongató módon egy szál pólóban. Készültek képek is az első sorokból, a teret pedig beülte a forralt bor és a kalácsok illata, háttérben pedig ott korcsolyáztak az emberek. Aztán életem egyik legszürreálisabb jelenete tárulkozott elém…

 

Valamikor a koncert második felében a színpadtól pár méterre megjelent egy ló és a lovasa. Óbudán, a Fő téren. Egy ló. A gazdájának tetszett a helyzet, hogy lovon nézheti, hallgathatja a koncertet, néhányan meg még oda is mentek hozzájuk. Én pedig hiába mutogattam a többieknek, hogy hé ott egy ló mellettünk, mivel a kezemet nem használhatom mutogatásra, csak a fejemet bökdöstem, ami ugye akármit is jelenthet, sajnos lekéstek a látványról. A ló hirtelen eltűnt és tényleg csak nehezen hihető, hogy ott volt, többek között azért is, mert nézelődő-hallgatózók foglalták el a helyét. Ha valaki esetleg látta azt a lovat, és nem az én hallucinációm, kérem erősítsen meg benne. Vagy a képzelgésemben.

 

Noha szerintem jó koncertet adtunk, kicsit feszült voltam: hangolódás és húrszakadás réme fenyegetett, így amikor befejeztük ezek nélkül, a koncert elején elfogyasztott forralt borok egyszerre fejtették ki melegítésen túli hatásukat.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr661585788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.