Elsősor - odakeveredtünk, na

Telki (2010.05.15.)

2010. május 19. - Don Eszkóbár

Négy körül indultunk, úgyhogy maradt időm gatyába rázni magamat:délelőtt ugyanis tereprendezésen voltam, és két kilométer utat tisztítottam meg az akáctól, aminek délutánra már megéreztem a hatását. A zuhany alatt nem győztem masszírozni a kezem, annyira elhatalmasodott rajta az izomláz. Úgy döntöttem itt az idő egy soron kívüli golyózáshoz, ami aztán a fellépésre nagyjából használhatóvá tette a kezem. Megint csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek húzódása, izomláza vagy egyebe van!

 

Noha az időjárás jelentések mindegyike jelentős vizekről adott jelentést és jóslást, valahogy nem akarózott elhinnünk. Annál nagyobb volt a szomorúság, amikor Eger után három kilométerrel leszakadt az ég és Telkiig meg vissza gyakorlatilag ömlött az eső mindenféle módokon. Kábé mint a Forest Gump-ban.

 

Megérkeztünk a helyszínre egy sportcsarnokba. Az időjárás miatt oda lett betelepítve a rendezvény: minden rendezvényszervező rémálma az időjárás változása és az azt kísérő „b” terv megvalósítása. Az eső szakadt, bepakoltunk gyorsan, egyenesen a színpadra, és máris nekiláthattunk a beállásnak. amúgy biztos frankó rendezvény lehetett volna szabadtéren, azonban így családias hangulat uralkodott a csarnokban – a bejáratnál borokkal és pálinkákkal várták az embert, beljebb étellel, még beljebb pedig gyerekek őrjöngtek. A csarnok kelet-magyarországi szemmel pazarnak mondható: fentről lehajtható kosárpalánkok, légkondis-elszívós öltözők, alumínium mászórudak...

 

Hivatalosan 20.00-kor kezdtünk volna, és nem is nagyon késlekedtünk, mert már a minket követő zenekar is megérkezett, úgyhogy nem vesztegethettük az időt. A színpadi beállás körüli anomáliák ellenére – b+ by dani - nagyon jól szóltunk, a hardveres katedrális effekt jól kisegített bennünket, a kontroll ládák jól szóltak, végre úgy hallottam magamat – befelé (!) - mintha felvételről szólt volna.

 

A hallgatóság szépen gyülekezett, a családi hangulatot felváltotta a várakozás. A gyerekek hada pedig hihetetlen show-t nyomott végig. Hatvan perc tömény energia. Ahogy elkezdtük a zenélést, a gyerkőcök leültek az egy méter magas színpad elé, és mint a fiókák pislogtak. A szülők pedig elvarázsoltan villogtatták fényképezőgépeiket: saját gyermekük végre 5 percet egy helyben ül! Az összpontosítás egyik legjobb fokmérője amúgy a kisgyerek. Ha le tudod kötni, hosszabb időre, akkor az már valami. mondjuk ez maradéktalanul nem sikerült, mert a második számnál az ülők egyszerűen hátradőltek, kezüket a fejük alá helyezték és úgy nézelődtek. A harmadik szám – csángó boogie – kezdésére viszont minden irányban elkezdődött az eszeveszett rohangálás és káosz matematika gyakorlati megoldásaival találtuk magunkat szemben. A felnőtt közönségnek pedig tetszett mind a zene, mind a gyerekek műsora.

 

Azt hiszem megtaláltam a megoldást arra, hogy a lehető jobban lelazítsam az ujjaimat, a kezeimet. Íme a recept: húsz-húsz perc csi-kung golyózás mindkét markunkkal, majd két deci vörösbor. Garantált siker és zenei mennybemenetel. A hangszer egyszerűen elolvad az ember kezei között, minden ellenállás megszűnik – ideális állapot!

 

A koncert végül sikerrel zárult annak ellenére, hogy mostoha körülmények kísérték, a legrosszabb viszont még váratott magára: bepakolás az esőben, ami folyamatosan esett, esett és még esett is. A rendezvényt kísérő boros-pálinkás-étkezős szolgáltatások folyamatos kipróbálása mind a koncert előtt, alatt és hazafelé is jó hangulatot biztosított, jó lenne, ha más fellépéseink közben is lenne hasonló.

 

Az esővel kapcsolatban pedig ez jutott eszembe:

 

2.38-tól az igazi! :D

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr562015765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.