Elsősor - odakeveredtünk, na

Lakitelek Tőserdő (2010.07.09.)

2010. július 12. - Don Eszkóbár

„A éjfekete limuzin bárszekrényének ajtaja halk zümmögéssel felemelkedett és feltárta a csillogó kristálypohár készletet, mellette pedig a gyöngyözően hűs és színes italok sokaságát. Az autó hangtalanul suhant, a bent ülők semmit nem érzékeltek a sebességből, egyenletesen és simán haladtak a tűző nap melegében. De bent abból sem éreztek semmit, mert a hűvösről gondoskodott a zajtalan légkondicionálás. Az első korty égetően hideg volt… „

 

Hát nem így alakult az utunk Lakitelekre. Kétségtelenül nagy előrelépést tettünk a komfortérzet növelése érdekében azzal, hogy beszereztünk egy hűtőládát, azonban annak feltöltéséről elfeledkeztünk, a jégakkuk természetesen a mélyhűtőben maradtak, otthon. Pedig ha a napi átlaghőmérséklet a 22 fokot eléri… Szóval meleg volt, a klíma belül azért dolgozott, az út azonban hosszúnak bizonyult, cserébe viszont szép tájakon járhattunk: láttunk Tiszát, ártereket, sörgyárat.

 

Igazándiból Lakitelek Tőserdő nevű üdülő jellegegű részére voltunk hivatalosak, ott került megrendezésre a Széna vagy szalma fesztivál, ezen a néven először. Az eredeti helyszín épp víz alatt volt, úgyhogy a színpad egy rögtönzötten átalakított domboldalba lett áthelyezve, így mi is oda tartottunk. (Apropó domb. Az Alföld legkellősebb közepébe hogy a búbánatba kerül egy ekkora domb? Lehet, hogy valami mesterséges képződmény inkább és szorgos kezek hordták össze? Kunhalom, vagy földvár lehetett, hmm…)

 

A zenekartól nem áll távol az extrémitás. Múltkor is például Viktor ült a dobok mögé és végig dobolt egy koncertet. Arra gondoltunk, vagyunk olyan bátrak, hogy a múltkori enyhén szólva is végletes helyzetet mi is felvállaljuk. Látva, hogy korábban Viktor a dob mögött ült, K.Csabival úgy döntöttünk, hogy ő akkor basszuson fog játszani én pedig kontrázok. Úgy gondoltuk annyi idő után végre ki kellene próbálni, hogy is állunk ezekkel a hangszerekkel, úgyhogy ennek tudatában kellemes izgalom járt át bennünket. Szerencsére emiatt a színpadon sok változtatást nem kellett végrehajtanunk az eredeti tervekhez képest, jó csapattal amúgy is mindent meg tudsz oldani. Szóval akkor brácsa!

 

Kezdésig a paprikás krumplink és körülöttünk egyre nagyobb és kitartóbb rajokban támadó szúnyogokat riasztottuk el. Már-már azon gondolkodtam, hogy bevetem a pár órával előbb vásárolt Mortein márkanevű csótány-, és légyírtó spray-t… Egy élmény volt, mikor Lakitelek felé menet megálltunk, hogy vegyünk valami enni-innivalót, és a csipsz mellé kértem egy flakonos légyírtót, továbbá ajánlatot kértem a kettőt-fizet-hármat-kap-kuki akció keretén belül vajon az egyik csomag kukit kicserélnék-e egy Benczúr albumra? Eléggé rugalmatlannak bizonyult az eladó, úgyhogy maradt a légyírtó. A szúnyoginvázió visszaszorításában azonban N.Csabi szerzett elévülhetetlen érdemeket azzal, hogy vastag szivarjából olyan füstfelhőket eregetett felénk, amivel jól bepácolódtunk, és amit a szúnyogok nem állhattak.

 

Valamikor tíz körül aztán elkezdtük a koncertet. Addigra már többen összegyűltek és a domboldal aljában elhelyezkedtek. Többen közülük már számokat kértek, mások azonban csak kíváncsian várakoztak, hogy akkor most ebből mi sül ki. Főleg azokon az arcokon láttam kérdéseket átsuhanni, akik a hangbeállás alatt is ott üldögéltek. A színpad nagyon jól szólt, a többiek élvezték, nekem ez csak a fellépés második felétől adatott meg, mert a párás levegő gyors lehűlése megint közbeszólt, és feszt csak hangolhattam, meg intonálhattam. A végére persze minden jó lett, még az sem zavart volna, ha összeszakad alattunk a színpad. N.Csabi úgy mozgott a színpadon, hogy még én is úgy éreztem magam, mintha tengeren ringó hajó fedélzetén álltam volna, úgy jártak alattunk az egymás mellé helyezett dobogók. Zsombor most nem törte a furulyáját, kevesebb show volt, és mintha kevesebbet ugráltunk volna, de bevallom ennek ellenére a végére elfáradtam. Jólesően. És csak ültem magam elé bámulva, kellett egy kis idő, míg összeszedtem magamat. Az igazat megvallva az segített csak, hogy a gyanús állagú sört ki kellett önteni és valami iható keresése miatt fel kellett kerekedni.

 

Aztán másnap azzal a tudattal ébredsz, hogy bikavér ünnep és egy bronzmeccs vár párszáz méterre.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr192146594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.