Elsősor - odakeveredtünk, na

Budai vár (2010.08.19.)

2010. augusztus 22. - Don Eszkóbár

Pontosan két évvel ezelőtt olyan entrée-m volt a budai vár udvarán, amit minden operában irígykedve és sóhajtozva adnának… Nem tudják, hogy én már megcsináltam, úgyhogy elérkezett az idő, hogy elmondhassam.

Szóval fellépés a várban, én egyelőre Pesten, valahol a Hungária körúton araszolgattam előtte vagy fél órával. Ez ugye rögtön elárulja, hogy nagy felelőtlenséget követtem el. Folyamatos telefonos kapcsolatban voltunk, segítségkérés és felezzük meg a válaszokat, vegyünk el kettőt... A kezdés pillanatában még a villamoson zötyögtem a Moszkva tér felől. Kiugrottam a még mozgó járműből, és emlékszek, rohantam a könyvtár hátsó liftjéhez. Arra is emlékszek tisztán, már ment a zene, innen-onnan visszaverődve hangfoszlányokat hallottam. Berobbanva az udvarba láttam, hogy nagy tömeg verődött össze a színpad előtt, vagyis a gyors és feltünésmentes beszivrgásnak semmi esélye sem lehetett. Ha az nem lehet, hát akkor marad a látványelemekkel dúsított belépő…

A tömeg már a fiúkat figyelte, ezért némi meglepődés látszott rajtuk, amikor egy ötödik, meglehetősen zilált alak ugrott be a színpadra, lehajigálta magáról a cuccait, táskáit, majd felkapott egy brácsát és iszonyú hangnemben fűrészelni kezdett, pont a második szám kezdetére. Néhányan elájultak, páran orvosért és repülősóért küldtek, többen elnémultak, egyesek pedig a biztonságiakat keresték, de nem tudták megfogalmazni problémájukat. Szegény Zsombor hiába próbált hangolni nekem a fellépés előtt, de az a forróságban vajmi keveset ért, így aztán a kakofónia, mint fogalom totális újraértelmezését sikerült megvalósítani…

No ez most nem történhetett meg, mivel mindannyian egyszerre érkeztünk és idönk is akadt. A hátsó lift, lassan baráti viszonyban leszünk egymással, úgy vitt minket felfelé, mintha mindig is ezt akarta volna. Az öt emelet után a tömegbe léptünk, ahol tavaly és tavaly előtt, megérzésem szerint mintha többen lettek volna. A színpad éppen üres volt, de egy csapat táncos arra várt, hogy jól megtöltse. A színpad amúgy nem volt nagy, úgy jellemezném, hogy kompakt volt – jól ismertük korábbi bulikról, így aztán tudtuk merre és meddig. Azonban még nem érkezett el a beállás ideje, ezért úgy gondoltam, hogy épp ideje lesz lelépni és szétnézni a vásárban. Merthogy az volt, körös-körül.

Az isten pénze nem lenne elég, amit ne tudnék elkölteni, természetesen nagyrészt – 99%-ban – teljesen értelmetlen és használhatatlan dolgora, mint pl. terítőre, mártott papírra, falovacskára huszárral, kalotaszegi rend ruhára (nőire persze), és még sokminden másra. Aztán a szemem megakadt egy pálinkás készleten… Fekete zománcozott agyag korsó, pohárkák, egyszerű és letisztult, mitöbb férfias és… szóval meg kellett szerezni. Könnyed társalgás, némi mentális kóstolgatás, majd a mostani pillanatban is tartó izgalom, hogy vajon a mélyvörös zománcozott forraltboros készlet, vagy a zöld zománcos „sima” boros készlet kerül majd hozzám a sorsolás után? A vásárlók kaptak kis sorsjegyeket, és hátha.

Sokáig persze nem lehet tolni a szelet, jött is a telefon, hogy idő van, rám került a sor a beállás közben. Hát ahogy megyek visszafelé, egyszer csak két ismerős megtámad, hogy hát itt ez a jó pálinka és hát a zenekar fogyassza egészséggel, és egyéb hasonlók. Hát bazz. Jelenleg a bioritmusom a tömény alkohol iránti fogékonyságom temporális minimumát jelzi, de egy 50%-os barackplinkának ellentmondani… istenkísértés lett volna, és a többiek jogos dühét váltotta volna ki. Komoly intézkedéseket kellet tennem, hogy bántatlanul túlélje az estét, mert rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy aznapra már nem, de másnapra lesz tervünk az üveg barackkal.

A színpad előtt, jó szokás szerint sok szék volt elhelyezve, amit a közönség a másodperc tört része alatt foglalt el, illetve fel sem állt róla. A hangbelövést gyorsan, célratörően véghezvittük, a hallgatóságot így nem terheltük. Arra emlékszek tisztán, hogy amikor elkezdtük végre a bulit, akkor mellettünk hirtelen megelevenedett a tér és egy fantom előadás is kezdetét vette. Nem kettőslátásról van szó, hanem arról, hogy egy tűzzel játszó csapat – egyszer mintha lett volna velük közös, egy-két számra kiterjedő programunk, áá, azt hiszem, hogy a lakitelki bulin, de nem biztos hogy ők voltak, na mindegy – látványelemekkel teletűzdelt műsort adott. Szegény közönség nem tudta, hogy akkor most minket hallgasson vagy őket nézze. Hmm, mondjuk egy jól lángolós, vár fokáról a Dunába ugrós performansz, ugye…

A közönség amúgy, a tüznézésen túl hibátlanul teljesítette a széki táncrendet, rendületlenül ültek. Persze igazságtalan lennék azokkal szemben, akik táncoltak és pörögtek, de már megint valami visszarendeződés tanúi lehettünk. Ez nem jó így!

A fellépés jól sikerült, legalábbis nekem nagyon tetszett zeneileg, közösségi portálokon felvételek is megtalálhatók. De a lényeg: körülöttünk a vár, balra egy db Hold, előttünk csillogó tekintetek és régóta nem észlelt csókolózás (személyes kedvenc momentumom). Valamiért nem csak az adott energiát, hogy milyen jó helyszínen léphettnk fel, hanem az is, hogy kik jöttek utánunk: hát a magyarpalatkai banda. Nekem ők kábé olyan szintű társaság, mintha Thaiföldön a király jelent voklna meg Bangkok valamelyik mellékutcáján. A fellépésünk után azonnal cd árusítás, majd a palatkaiak felállása után ereszdelahajam buli kezdődött… volna.

A tömegek közül csak kevesen mozdultak meg, én meg jó invalidusként, félig összeszorított fogakkal, de kiegészítettem ezt a táncoló tömeget, és noha nagyszemű párom feszt lépni akart, csak sikerült bebizonyítani magamnak, hogy a mezőségi tánc kábé olyan, mint az úszás, vagy a biciklizés. Nem csinálod öt évig, oszt mégis megy! :)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr492240083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

skeramajom · http://skeramajom.blog.hu 2010.08.23. 12:37:07

Ahogy élőben is mondtam, nagyon bírom a blogod :) Jók voltatok a Várban (is) – én is csodálkoztam, hogy milyen sokan ragadtak a székükhöz, biztos valami jó anyaggal vonták be őket. :) Ha pálinkás-forraltboros készlettel nem is (még jó, hogy nem volt idén időm alaposan szétnézni), de egy aláírt Kerekes Band CD-vel gazdagabb lettem. Jó buli volt, köszi nektek érte, találkozunk Budafokon!

VASARELY 2010.08.23. 21:29:38

Remélem Ákos a fizika leckét is megkaptad az egyik eladótól... :)

Don Eszkóbár · http://egriugyek.hu 2010.08.23. 23:23:52

@VASARELY: valami olyan oktatást kaptam, hogy csak na... sose' felejtem el. Párolgás, hűtés és mérhető mennyiségű széltolás :D

HellSzíí 2010.08.24. 14:51:32

És ne feledjük a sámán maszírozós, tenyérpuszilós csajszit sem. Mindent maszírozott, aminek köze volt a zenéhez! :)