Elsősor - odakeveredtünk, na

Akit Szantofernek hívtak

2011. február 10. - Don Eszkóbár

 

Réges-régen, amikor még úgy-ahogy táncoltam, na akkor sem voltam mondjuk egy tehetség, de mégis jó érzés volt, amikor egy-egy felhangzó futamra a lábam magától megmozdult. Rendben, ez akár klinikai eset is lehetne, kontrollálatlan, idegi alapú zsába, vagy valami más, mindegy, ám a küküllőmenti zenékben van valami olyasmi, ami más erdélyi zenéktől megkülönbözteti. Kábé úgy, mint a sakkban a huszárt minden mástól: hülyén lép, nem lehet vele mit kezdeni, de aki érti a logikáját igazi ördögévé válhat a táncnak. Nemhiába na, az írek is csak testhez szorított kézzel járhatták a dzsigget, nekünk itt a Kárpát-medencében megadatott, hogy szabadon duhajkodjunk. De most nem a táncról akarok beszélni.

 

Aztán ott a kint a világban mindenféle nagyszerű zenei előadó. Most nem sorolom őket, mert nincs értelme, meg parttalan, meg hát honnan kezdjem mégis? Keith Richardstól? Muddy Waterstól? Mozarttól? Palestrinától? Hülyeség, mert a zene az kábé azóta létezik amióta ember létezik, csak voltak akik már a zenét kimondottan a zenéért, önmagáért művelték. Itt vannak nekünk ezért az adatközlőink, akik a zenét, mint a közösség összetartó erejét adták tovább nekünk. Vegyük mondjuk Szántó Ferencet, aki magyarbecei (küküllőmenti) dallamokat játszik. Van neki egy felvétele, bizonyos „Mojla István pontozója”, amiben van aztán minden zenei finomság. Igaz, oda kell figyelni erősen, mert a mai zenéhez szokott fül a tiszta, egy darab hangszerrel előadott zenét néha unalmasnak találja, de ez így, ebben a formában nem igaz. De nem is csak erről akartam írni.

 

Van Egerben egy étterem, és most nem reklámtevékenységet folytatok. Sokat jártunk oda ebédelni Zsomborral: ő az Ifiházból én a földhivatalból szivárogtam le egy jó házias ebédre. Ott, azon a helyen sokat egyeztettünk, beszéltünk arról, hogy és milyen irányba menjen a banda szekere. Ez jelenthette azt, hogy egy adott nótának egy adott részén mit játszunk, mennyit játszunk, hogy húzzuk, de azt is, hogy mikor induljunk, mit írjunk, mit válaszoljunk, elfogadjuk avagy elutasítsuk ezt vagy azt. Így aztán egy-két számunk címének ötlete is ott született meg. Ja, azt még nem írtam, hogy az étterem neve Szantofer Étterem, és egy régi egri család nagy főzőmester-asszonyáról kapta a nevét. De talán még ez sem a legfontosabb.

 

A legfontosabb az, hogy van egy hely Egerben, amit Szantofernek hívnak, van egy előadó akit Szántó Ferencnek hívnak, és van egy pontozó, amit feldolgoztunk, és nevet adtunk neki. A kör bezárult, a mágikus egybeesést mutató műszer pedig kiakadt...

 

Hát ez a történet.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr642652226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.