Elsősor - odakeveredtünk, na

Kobuci (augusztus)

2011. augusztus 13. - Don Eszkóbár

A Kobuci már kábé olyan nekünk, mintha hazatértünk volna. Legalábbis abban az értelemben, hogy tudjuk mi vár ránk, mit hol lehet megtalálni és milyen közönség várható (otthon legalábbis tele a mosogató mosatlannal, a hűtő üres valamint a postás biztos akkor hagy ott egy ajánlott küldemény értesítőt). Nos ez a három tényező nem maradéktalanul érvényesült, vagy inkább úgy is fogalmazhatok, hogy egyik-másik túl jól sikerült...

 

A nagyöregek mindig azt mondták, hogy azokból a bulikból lesznek a legjobb emlékek, amik rosszul kezdődnek. Lehet benne valami, mert belegondolva alulról jönni felfelé mindig hálásabb. Igaz is, mi a fészkes fenének megy el az ember orvoshoz?

 

  • No, akkor vetkőzzön le, megvizsgálom!

  • Rendben – ing le, sztetoszkóp, szöszmötölés, stb.

  • Vérnyomást megmérték a lányok kint?

  • Nem.

  • Na akkor azt is nézzük! - szöszmötölés, pumpálás, várakozás.

  • Na. Magának nagyon lassan ver ám a szíve... viszont 154-es a vérnyomása!

  • ööö... az ugye magas?

 

Magas. Úgyhogy némi azonnali életmódváltozásra lettem felhívva. Kezdve azzal, hogy hanyagolnom kell a hűtött, színes és magas alkohol tartalmú italokat. Bumm, bele az arcomba. Ráadásul hétfőn hajnalban laborvizsgálat, közben három fellépés – ez akkor most hogy? Ráadásul az orvostól kifele jövet anyukám néz rám döbbenten.

 

  • Hát te?

  • És te?

  • Voltam kivizsgáláson. Magas a vérnyomásom.

  • Hm, a családban a férfiak mind stroke-ban haltak meg!

 

Köszi anyu, pedig már az előző nap is tisztítókúrát tartottam.

 

(A nap folyamán még sikerült felmarkolnom a megigazított vonóimat, azonban még korántsem örülhettem a birtokba vételnek, ugyanis még csak egy átmeneti javítás történt rajtuk. Jövő héten újra nekifutunk.)

 

Mindenesetre kemény napok elé nézek, leginkább azért, mert a fellépések előtt bevallottan szorongás ellen és izomlazítóként is használtam némi vörösbort. Ráadásul akkora tömeg várakozott a kapuk előtt, amire nem volt még példa szerintem. És mindenkit megvártunk, nehogy egy koncerttel kevesebbek legyenek.

Mondhatom teljesen új koncertélmények értek így, úgymond tisztán: nyilván tudatosabban figyeli az ember a zenét, azt hogy hogyan játszik, hol rontja el (hol rontja el NAGYON) a többiek és a közönség reakciója pedig más szemszögből látszik. Korábban hegytetőről és messzelátóval, most két méterről. Olyan dolgok is feltűntek, hogy pl. nem tudok táncolni. Összeakadok a kábelekkel, a saját lábaimmal, néha pedig konkrétan kukáznám magamat a színpadról.

A közönség imádnivaló, mindenkit közel éreztem magamhoz. Így a szürreális élmények csak a koncert végeztével zúdultak rám - a koedukált férfi wc-től a másnap reggeli ébredésig bezárólag.

 

Van abban valami bájos, amikor te állva maradsz és melletted mindenki százhússzal húz el. Jelen esetben a fellépés után maradó tömeg rendkívül gyorsan érte el a buli-módosult tudatállapotot. Valószínűleg én lehettem az egyetlen akinek ez nem sikerült. Kábé úgy álltam ott a tömegben, mint egy negatív világítótorony a nappali világosságban, ami fény helyett egy bazi nagy fekete lyukkal üzen a hajósoknak. Csak azok még nem tudják... Meg is talált mindenki, boldog és boldogtalan.

 

  • Szia. Bocsi, nagyon jók voltatok. Én most voltam először koncerteteken... de te úgy néztél ki, mint aki másnapos.

  • Szia. Köszi, de épp ellenkezőleg. Nem nagyon iszok mostanában.

  • Ja. Akkor az látszik.

 

Vagy ez:

 

  • Szia! Mi vagyunk azok akik megdobáltunk - nézek mögé, hogy kikről beszél, de egyedül van.

  • Nem emlékszel? Az A38-on. Aranytallérral.

  • Jaa. De emlékszek. Most is dobálhattatok volna valamit.

  • Mit?

  • Mittomén. Mondjuk Melba szeletet. Vagy párizsi kockát.

  • Tényleg. És milyet? Narancsosat, ananászosat?

  • Szigorúan csak ananászosat. Jó kis Mellba dobás lenne... khmm.

 

Az egész estében a legdermesztőbb azonban az volt, hogy amikor ribizliszörpöt ittam, akkor mindenki azt hitte, hogy minden a legnagyobb rendben, hisz mindenki rose-fröccsöt tolt, de amint egy Soproni szűz került a kezembe, azonnal ott termett valaki segítő szándékú.

 

  • Szia! Szoktam olvasni a blogotokat! Nagyon jó.

  • Ó, köszi.

  • Én is szoktam írni.

  • No?! Mit? Hova?

  • Én építészeti magazinokba írok, meg növényfalakat is tervezek.

  • Ú.

  • Amúgy erről a buliról is írnék.

  • Figyelj, szerintem nehéz lenne megfogalmazni építészetileg. Vagy növényfalakkal, azt hiszem.

 

A vége már nagyon kellemetlen volt - rázott a hideg, miközben mindenki körülöttem egy szál semmiben rázta. Csak egy forró, ízetlen tea segített, ami aztán végképp betette a kiskertkaput. Szerintem nincs lejjebb annál, amikor egy fellépés után a brácsás teázik. 

 

Száz szónak is egy felkiáltás a vége: Ó szent szürrealizmus!

 

Reggel a tükörben mégis meggyötört ember néz vissza rám: egy komplett Samsonite reklám vagyok... És hol a Quamatel-em?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr433150494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

golyós · http://indafoto.hu/bowlingcamps 2011.08.13. 11:28:20

Én is először voltam tegnap este Kerekes Band koncerten és nagyon teccett! Valamikor tavasszal megbámultam már őket a Deák téren oldalról a kerítésen kívülről valami borfesztiválon.
Na mindegy, nem hibáztam hogy nem a Szigetet választottam tegnap este.
Viszont feltűnt, hogy szerintem tele volt a kert, múlt héten a Napra nem vonzott ennyi nézőt, ez meglátszott a kiszolgáláson is, fröccsre ennyit még nem vártam.

Lugzsu 2011.08.13. 12:30:09

Kedves Brácsás Úr!
Csak az első néhány alkalom ilyen kiborító. Egy darabig még heccelik az embert a kedves pajtások, de a tea is megszokható (na persze nem a rossz tea). Tavaly nyár óta járom ezt az utat (20 évesen diagnosztizált magas vérnyomás a 130/90re...)
Amúgy az orvosi utasítások inkább csak olyan vezér elvként szolgálnak, ahogy észrevettem. :)
Őszinte hívük a holnapi koncertig.

U.i.: A fehérfagyöngy tea népi remek a vérnyomásos gubancokra. A gyógyszer mellékhatásai helyett itt csak a rettenet íz van, de nekem nagyon bevált.

cromax · http://www.cromax.hu 2011.08.13. 14:53:40

Kedves Ákos!
A legkomolyabban szeretném a figyelmedbe ajánlani Szendi Gábor írásait, könyveit a témával kapcsolatban. Az én életemet pozitiv értelemben gyökeresen megváltoztatta azzal, hogy hatására életmódot változtattam és áttértem a paleolit táplálkozásra. Vedd a fáradtságot és olvasd el a könyvét. Nem lesz könnyű olvasmány. :) Sok olyan dologgal tévhittel számol le benne amit idáig jónak egészségesnek hittünk mert ezt tanították ezt sugalták mert ehhez fűződtek bizonyos köröknek az érdekei. Pl. a tej élet erő egészség? Ha-ha. Stb.

A civilizációs betegségeket a civilizáció okozza. Ez egyértelmű.

szendigabor.freeblog.hu/archives/2010/01/26/A_paleo_es_a_betegsegek_I_resz/

www.tenyek-tevhitek.hu/fruktoz-es-magas-vernyomas.htm

szendigabor.freeblog.hu/archives/2010/04/09/A_paleo_taplalkozas_ved_a_cukor-_es_a_sziv-_es_errendszeri_betegsegekkel_szemben/

Ha érdekel bővebben a téma keress meg nyugodtan kb. két éve foglalkozom a témával.

Jó egészséget!