Elsősor - odakeveredtünk, na

Jászfényszaru

2011. augusztus 21. - Don Eszkóbár

 

A turné második állomása Jászfényszarun volt, utunk oda vezetett. Múltkor említettem, hogy a vasvári bulin mindent a legapróbb részletekig egyeztettek. Nos, itt is majdnem, de itt az időpontok betartása volt a legkiemelkedőbb kérdés. De tényleg, többször voltam én magam is fültanúja olyan beszélgetéseknek, amik a beállás és a lepakolás idejét taglalták. Jó van, van ilyen katonás rendezvény is, na!

 

A szűkös időkeretek miatt megállapodtunk az előttünk fellépő zenekarral (Régiposta Zenekar), hogy Viktor nyugodtan püfölheti a dobfelszerelésüket, de ha nem szól jól, akkor el lehet püfölni őket is. Vagy valami hasonlóról állapodott meg a két dobos egymás között. Innen üzenjük a dobosnak, hogy a minimum méltán kiérdemelt cd-ért jelentkezzen, vagy majd Viktort rugdossuk a kapcsolatfelvételért.

 

Mielőtt elkezdődött volna a rendezvény zenei része, egy bevonulás szemtanúi lehettünk: a Dűvő felvezető muzsikájával díszes kompánia érkezett hosszú sorban. Volt ott polgármester még Lengyelországból is, koreai cégvezető (ekkor esett le az időpontok betartásának fontossága) és rengeteg néptáncos. Miközben a szokásos ünnepi beszédek zajlottak a színpadon addig a zenészek (Dűvő, Kerekes) valamint a táncosok jól megérdemelt vacsorájukat fogyasztották. A szervezők előrelátók voltak, elég tekintélyes távolságot jelöltek ki a színpad és a szabadtéri kajálda között – nehogy zavarja egymást a két csapat...

 

  • Figyeljetek má'! Az nem az ott a Kukori Pista? - kérdezi váratlanul N.Csabi. Tőlünk.

  • He? - fordulunk a tömeg felé, de hát ki a franc az a Pista, hüledezünk magunkban, de vagyunk már annyira diplomatikusak, hogy senki hülyeségét ne kérdőjelezzük meg.

  • Na, de tényleg, nem ő az? - erősködik N.Csabi – Abban a piros felsőben és fekete szoknyában!

    Tudtuk mi ám, na! Azonban a szervezők közül nem lehet mindenki felkészült egy ilyen váratlan fordulatra. N.Csabi le is csapott.

  • Szia! Figyelj csak, az ott nem a Kukori Pista?

    Ez aljas kérdés volt, mert a tömeg jelentős részét néptáncosok is alkották, akik között hagyományosan elterjedt egy-két olyan becenév, amit nyilván nagyapjuk korában használtak legutoljára: Savanyú, Kukori, Göndör meg hasonlók. Na egy ilyen néptáncosokkal tarkított tömegre mutatva ezt kérdezni...

  • Ööö... melyik? Nem látom.

  • Hát az ott, a piros felsőben, fekete szoknyában.

  • Ööö... hát nem is tudom, nem ismerem.

 

Na szóval így kell vigyázni N.Csabival, mert sose' tudhatod mikor komoly és mikor nem. Azonban ez jó példa, hogy megmondhassam mire jó a sapkám. Azonkívül, hogy jótékonyan eltakarja a tűző napfényt és a reflektorok fényét, nagyon jó álcázó technika. Amikor az ember úgy akar röhögni magában, hogy ne lássa senki, akkor csak szépen lehajtja a fejét és kész.

 

A színpad előtt székek, rajtuk néhány ember üldögélt, érdeklődve figyeltek. Aztán ahogy besötétedett, belecsaptunk a buliba. Úgy gondoltam, hogy nem fog érdekelni, hogy előző nap mi történt, nem fogja a kedvemet szegni semmi, néha nagyon jól működik az eltereléses technika. Nem is húztam fel magam, tudtam egy-két apró részletre is figyelni. Az egyik ilyen apró részlet egy bazi nagy újkenyér volt, ami pont tőlem balra volt elhelyezve a színpad sarkára. Ritkán eszek kenyeret, ezért különösen ínycsiklandozó volt, ahogy ott illatozott. Meg is volt kezdve – gondolom az előttünk lezajlott ünnepség keretei között szeltek bele, de szegény ott árválkodott, többször gondoltam rá, hogy jól bele kellene harapni...
 

Kereks Band - az asszonykórus :)

Az időközben gyarapodó azonban ledermedő közönség csak akkor oldódott fel, amikor a színpadra lépett a Fedémesi Asszonykórus. Ők csini népi rucikban, mi szokásosban adtuk elő a Gyere kislány, gyere c. számot. Mit mondjak, nagyon jó volt! A közönség derékhadát alkotó visongó tinédzsereket (valószínűleg utánpótlás néptáncosok) Zsombor aztán könnyen a színpad elé terelte, ami előtt egy biztonsági zónát jelöltek ki korábban. A koncert végére természetesen múlt időbe lett áttéve a zóna. (Szép találat, de bocs - könnyű volt.)

 

Mostanában Zsombor egyre jobban produkálja magát, amikor a fellépések végére érünk és a bemutatások következnek. A rétesfesztiválon kábé tizennyolc különböző rétest ettem meg az bemutatása szerint, köztük kagylósat, rántotthúsosat, szalonnásat és meggyeset is, Jászfényszaruban OKJ-s mezőségi brácsás lettem, aztán felkért, hogy akkor húzzam el a „Most múlik pontosant” három húron. Aha... Erre a bemutatósdira még vissza fogok térni előbb utóbb.

 

Elég korán értünk haza, volt vagy tizenegy óra, de nem tudtam aludni, mert idegesített a tény, hogy másnap huszadika, minden bolt zárva, és nem tudok tejet szerezni másnap a reggeli kávémba. Ezért felkerekedtem, de ha már így alakult, gondoltam lenézek a Dobó térre, hátha akad ott valami tánc, mulatság stb. Éppenséggel akadt, de a néptáncfesztivál borfesztivállal kombinálva nem tudott izgalomba hozni, inkább elszomorított. Francnak kell ilyen hülye önmegtartóztatásokba esni! Úgy éreztem magam a Dobó tér kellős közepén, mint aki a leghaszontalanabb része az egész rendezvénynek. Vettem is inkább egy zacskó tejet.

 

Néhány fotó a buliról itt. Köszönjük! Egy képet kölcsönvettem, ha nem baj:)

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr473168429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.