Elsősor - odakeveredtünk, na

Eger (Bormustra)

2011. augusztus 28. - Don Eszkóbár

 

Ubique bonum est, sed optimum est domi esse.

 

 

Mindenütt jó, de legjobb otthon... és ez a fellépésekre is igaz. És még akkor is, amikor boros fesztivállal keserítik meg az ember életét. Tényleg a lehető leghülyébb időpontot tudtam kiválasztani erre a tisztító micsodára... de legalább már a 17 napon vagyok és már a záróbulin gondolkodok! De most vissza a beszámolóra.

 

Az otthon fellépéseket valahogy másként látom, látjuk, azt hiszem a többiek nevében is beszélhetek. Itthon több ismerős, családtag, munkatárs és haver jön ki a térre, mint mondjuk Budapesten. Bár, lassan ott is egyre több ismerős arccal találkozok... hm. Az ember egy kicsit jobban izgul, főleg hogy némi show-elemeket is beterveztünk a műsorba: Fedémesi Asszonykórus, fények, hangok, testmozgások és színpad-terhelés. Nekem annyival volt több dolgom, hogy az előttünk fellépő csapattal (Buszkasi) is volt egy közös megmozdulásom. A korábban készült videót itt megnézhetitek.

 

A kezdés kábé kilencre volt meghirdetve, de tapasztalt egri koncertre járók tisztában voltak vele, és talán mi is éreztük, hogy kis csúszás lesz. És nem hiszitek el, nem lett volna, de tényleg, ha Zsombor mikrofonja 1540 légköbméter, 126 dD valamint nyolc év szakadatlan munka után nem adta volna meg magát. A téren csendesen, beszélgetve várakozó tömeget és engem is sokkoltak a hangfalakból időnként megszólaló robbanások és egyéb zörejek. Aztán az az érzés, hogy baj van – na az bénító... A szerencse annyi, hogy volt egy tartalék felszerelés, azonban annak már más hangképe volt... No mindegy, ennyit a szorongató előjelekről.

 

Igazából sok minden, szóban elmondható vagy leírható kifejezés nincs arra, hogy mit műveltünk, illetve mit kaphatott a közönség. Állat volt, maradjunk ennyiben. A másnapi internetes megjelenések, visszhangok azért némi képet festhetnek arról, hogy mi történt:

 

"Talán a lakodalmas rockot és a playbackről szóló egyéb förtelmeket ott kellene....nem pedig a barokk Dobó tér közepén."


"- Hát ma reggel a Tangóban a sajtárus néni azt mondta, hogy olyan volt a koncert, mint amikor két reszelőd dörzsölnek össze. Ákos. mit csináltatok? :-)

- Mi jeleztük, hogy elkezdjük a Dobó téri rekonstrukciós munkálatokat. Igaz, hogy lapátokat és ásót kértünk, de volt aki reszelőt hozott meg flexet :)”

 

A legérdekesebb jelenet akkor jött el, amikor Zsombor felhívta a közönséget a színpadra. Én megmondom, illetve ide írom őszintén, hogy úgy megrémültem mint még soha. Ahogy kimondta, hogy „gyertek fel!” én már abban a pillanatban lábammal összehúztam a cuccaimat, védekező pozícióba helyezkedtem, vagyis széles terpeszbe álltam és takartam a felszerelést, hangszert a tömeg elől. Mondjuk nagyon fegyelmezett csapat ugrált mögöttem, de a mikrofonállvány úgy mozgott, azt hittem belehullik az alant forgolódók közé. Na, azóta én minden fellépésen megnézem a színpadot, hogy megtart-e pár emberrel többet, mert hát sose' lehet tudni, illetve az is fontos, hogy amikor én ugrálok, azt elbírja-e komolyabb hullámmozgások nélkül?

 

Szóval jó volt itthon muzsikálni, köszönjük nektek, köszönjük Eger!

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr363185420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.