Elsősor - odakeveredtünk, na

Selmecbánya

2011. szeptember 11. - Don Eszkóbár

 

Nem mindegy milyen úton haladunk, mert az olvasáshoz azért nem árt a folyamatos, mindenféle hirtelen irányváltásoktól mentes út és vezetés. Ha olvasni szeretnék, és mondjuk nem hányni, akkor ez fontos. Az autópálya ebből a szempontból tökéletes, azonban az utolsó hetven kilométer inkább kínszenvedés volt, mint élményteli olvasás. Maradt a tájban gyönyörködés...

 

Selmecbánya szép hely... lenne. Ózd és Esztergom törvénytelen gyermeke, vagy valami hasonló futott át bennem amint megérkeztünk a város határába. A bányaváros jelleg lehet, hogy négyszáz évvel ezelőtt hangulatos lehetett, de a mostani látvány az előző rendszer építészeti, kulturális és úgy általában ízlésbeli difijének tárgyi bizonyítéka volt. A történelmi belváros viszont gyönyörű. Minden második épület, templom magyar emlékekkel volt tele – itt egy tábla, ott egy címer, amott egy felirat... Amúgy pedig éppen egy bányász összejövetel kellős közepébe pottyantunk. Bármerre mentünk díszes egyenruhába bújt aranysújtásos, szalagos vagy éppen karddal az oldalán csákóban parádézó bányászba ütköztünk. Biztos valami bányásztalálkozó volt, igaz megkérdezhettük volna a magyar résztvevőket, mert hogy Sopronból meg talán Miskolcról is voltak egyetemi hallgatók. Néztem a kitűzőket, felvarrókat, (olyan kis kalapácsok vagy csákányok egymást keresztezve, vagy fúrótorony, stb.), de aztán hangosan felröhögtem, amikor Iron Maiden-es felvarrót is találtam a díszes egyenruhájukon.

 

A színpad egy hosszú tér elején állt, szemben vele egy hatalmas oszlopok uralta szoborcsoport, körös-körül pedig mindenfélét árusító kereskedő. De tényleg: volt ott musttól kezdve a káposztaaprító termékbemutatón át mindenki. Jut is eszembe! Már valamikor Tatabányán, aztán később Varasdon feltűnt a lufik új nemzedéke. (Persze lehet, hogy már évek óta a piacon vannak, de egy ideje nem foglalkoztam lufival, szóval nem követtem a lufi ipar piaci mozgásait.) Ezek a lufik igazán torz gondolkodásmódra utalnak sok esetben. Amikor hupikék törpikék serege lobog a szélben, az még viszonylag oké, Bambi oké, de amikor gőzmozdony, meg szárnyas-unikornis-szarvas-lényes lufit látsz... akkor megindul benned valami, és meglátod a piaci rést mondjuk üllős, vagy versenyzongorás lufi képében...

 

A szervező mondta, hogy nehéz dolgunk lesz, mert korán kezdünk és akkor még nem lesz sok ember, aki megállna. Mondtuk, hogy szeretjük a kihívásokat, így pl. Zsombor egy-két szlovák szót és mondatot tanult a szervezőtől. Mindig hálás, ha a vendéglátók nyelvén is mondunk valamit. A „Hölgyeim és uraim!”, meg a „Köszönjük!” viszonylag könnyű, ám a „Cd a koncert után öt perccel kapható a színpad mellett.”, nos, az már középfokú szlovákra készítő tesztkönyvek vége felé található mondat.

 

Végül sikerült kisebb közönséget összecsalogatnunk, akik nagy része azért biztos távolban maradt, és csak néhány elvetemült fiatal jött közelebb, meg hát a bányásztalálkozó magyar résztvevői Lacikámoztak vidáman. Az első röhögőgörcs akkor csapott le rám, amikor A Voodoo Child után Zsombor bemondta, hogy Jimi Hendrixová. Elnyúlt arcok a tömegből. A második akkor történt, amikor Zsombor lement a színpad elé, hogy azzal a néhány fiatallal együtt énekeljen aztán a mikrofonnal visszafelé jövet elénekelte nekem a „Pani á paní vím, jak se ruší žal, já tíhnu duší jen k lady Carneval” c. örökzöldet. Legközelebb kérek baleset-megelőzési oktatást, esetleg még biztosítást is kötök, mert azt kibírni komoly feladat volt. A kiskertkaput azonban N.Csabi tette be a végén, amikor lefehérzsomborovázta Zsombort...

 

Tényleg csak azt sajnáltam, hogy még világosban fejeztük be és a helyiek csak azután kezdtek nagy számban megjelenni. De talán majd legközelebb jobb idősávba kerülünk.

 

Hazafelé Viktor tartott nekünk városnézést és élménybeszámolót, mert pár éve járt ott Selmecbányán és mély benyomást tett rá. A lezárt belváros miatt egy jókora kerülővel hagytuk el a várost, így volt időnk meghallgatni, lés áttunk sok szép épületet és azt is megtudtuk, hogy bányamúzeum is található a városban, ahová nagyjából lapra szerelve fér be az ember, meg hideg van, úgyhogy annyira nem is jó. Kösz, inkább maradok a hegytetőkön árválkodó templomoknál meg váraknál. Meg a brinzove halusky-nál.

 

Na és a végére az örökzöld, hogy ti is kacagjatok:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr493217635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr_utcai_arcos 2011.09.11. 13:58:59

Nos, nem "valami" bányásztalálkozó, hanem az év kezdéséhez kapcsolódó hagyománytisztelő látogatás, a magyar bányamérnök-képzés bölcsőjénél.És máskor inkább vigyázzatok mit nevettek ki egy egyenruhán ;)!

Don Eszkóbár · http://egriugyek.hu 2011.09.11. 15:40:07

@utcai_arcos: köszi az infót, ilyesmire gondoltam. amúgy meg csak én nevettem, a többiek nem, mert ők rockerek :)

FAQlyás Menyét 2011.09.12. 15:56:48

Remélem, hogy azért magyarul is konferáltatok - legalább másodsorban.