Elsősor - odakeveredtünk, na

Velem (Gesztenye Ünnep)

2011. október 31. - Don Eszkóbár

Hát nem tudom, hogy az országban Egertől ennyire távol tartottunk-e valaha koncertet? Hallottatok már a Velemi Gesztenyefesztiválról? Mert én bevallom, hogy eddig nem. Viszont azt életben ne felejtem el. Ismerősöm, mikor mondtam neki, hogy megyünk, másodpercekig elnémult, majd megjegyezte, hogy nem igazság, hogy oda megyünk. Azt is jelezte még, hogy ha már megyünk akkor a gesztenyés palacsintát ki kell próbálni, meg amúgy az egész egy nagyon jó buli.

 

Szóval ott vagyunk a sógoroktól egy gesztenye-hajításnyira, mikor gyanúsan egyre több útszélen hagyott autót és egyre több népet láttunk. Aztán megjelentek rendőrök, polgárőrök meg rendezvényszervezők is. Aztán hirtelen olyan tömeg keletkezett minden irányból – nem vicc, még a szántőföldeken is gyalogoltak – mint a Sziget zárónapján, amikor megpróbáltunk pisztráng módján úszni az árral szemben...

 

-Basszus, több cd-t kellett volna hozni! - fejtette ki valamelyikünk dermedten.

 

Annyi időnk maradt pontosan, hogy felmérjük, hogy mibe cseppentünk. No kérem volt ott minden. Gesztenye sülve, gólyalábon közlekedők, meg akik az enyémen közlekedtek, sült gesztenye zacskóban, csepürágók, gesztenye, volt egy kevés krémesített gesztenye, valamint zenészek táncosok, több gesztenye, bor, finom ételek és gesztenye püré, gesztenyés palacsinta. Meg is ragadom az alkalmat és leírom miféle lepényt vagy nemtommit ettem. Képzeljetek el egy nagy Salgó típusú sparheltet. Nem ezt ettem. Ezen a sparhelten volt egy nagy acéllap, azon sültek a tészták. A szakácskisasszonyok egy marék tésztát kivettek a vájlingból, aztán olyan palacsinta alakúra és nagyságúra gyúrták a tésztát, ami leginkább a kenyér tésztájához hasonlított. Na most ez a tészta kezdett barnulni, sülni, miközben egy nagy tányérból kapros-tejfölös szósz került a sült tészta belsejébe, amit egy hatalmas adag csirkepörkölt követett. A szakács ügyesen félbehajtotta, majd összesütötte és voilá: kész is. Csak nem tudom, hogy mi volt a neve, de még másnap sem akartam még olyanra se nézni, aki evett...

 

De vissza a fellépésre! Hideg volt, ezért némi bor is kellett, hogy melegítsen. A kicsi, ám alaposan megtervezett színpad – aminek az előtere a föld forgása következtében lassan arrébb tolódott és egy rossz irányba lejtő fél hegyoldalnak adta át a helyet – fedett volt. Előtte padok, mi pedig hangoltunk és készülődtünk, így lassan a közönség is megjelent.

 

Azt is bevallom férfiasan, hogy az első négy szám alatt majd' odafagytam a húrokhoz, és csak az ötödig szám közepén kezdtem felengedni. Na hát addig olyan is voltam... A végére még táncoltak is páran, mondjuk nem volt egy hatalmas tömeg előttünk. Mindenki próbált hamarabb lelépni, nehogy tömegjelentek közé keveredjen, mi pedig zárószámként hangulatos előadással kedveskedhettünk a kitartó és ezért dicséretben részesülő kis közönségnek és a búcsúzó tömegeknek egyaránt.

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr803341665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cricket 2011.10.31. 17:16:20

A sparheltes lepényhez nekem is volt szerencsém az EFOTT-on, bár csirkepöri helyett nekem szalonna jutott.

Cricket 2011.11.11. 11:16:39

ördögtől való dolog az! :D