Elsősor - odakeveredtünk, na

Egal Klub - Apuci Turné 2011

2011. december 05. - Don Eszkóbár

A hatalmas és mindent lehengerlő „Apuci Turné 2011” úgy kezdődött, hogy nem mentünk sehova. Illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy végülis mentünk, de azért Eger területén belül maradtunk, én konkrétan úgy négyszáz métert tettem meg a fellépésünk helyszínéig – az Egal Klubig. Ez a teljesítmény azért nem veszi fel a versenyt egy „Eger – Szombathely – Eger” nappal.

A turné majdnem egy hónap szünet után indult útnak. A szünet N.Csabi kisfiának szólt, úgyhogy miután megszületett (még nagy bulik várhatók emiatt… ajjaj), szóval ismét felvehettük a valahol elveszett fonalat. Ráadásul azért is volt kiemelkedő ez a fellépés, mert az Egal már nem marad sokáig nyitva, ebben az évben befejezi működését… Hát hol lépjünk fel Egerben, ha nem a sokszor helyet adó Egal-ban?

Biztos írtam már párszor a helyről, de azért egy-két toposzt el kell lőjek, mert nem mehetek el szó nélkül a hely mellet, mint intézmény mellett. Mert az. Tehát kisebb labirintust képzeljetek el (kicsit, na), pinceágakat, csocsóasztalt, bárpultot és egy olyan wc-t, amiben feszt áll a …víz. Hmmm, most így visszagondolva a wc egy nyűgös emlékem nekem, mert csak így emlékszek rá, persze az vesse az első követ a klubra aki a városi szennyvízcsatorna szintje alá épít wc lefolyót és nem találkozik folyton visszatérő problémával…

De ez csak a kialakítás olyan materiális szemszögből. A helynek van hangulata és rengeteg személyes emlék köt oda. És hát van egy kimondott bájos sound-terror érzése is az embernek. Főleg azóta, amióta Zsombor beszerzett egy űr-hiper hangcuccot maga mellé, és az már olyan hangnyomást képes generálni, hogy azzal aratni lehetne. Na ezt most még sokszorozzátok meg egy nagyobb átmérőjű cső extráival. Mármint egy olyan csővel, amibe úgy istenesen beleüvöltenek, de aminek a másik végénél te hallgatózol… A helyzetet csak fokozta K.Csabi új és brutál basszusgityója. Én meg ott árválkodok most már egy ideje a színpad szélén és csak arra gondolok, hogy bezzeg ezek a nyápic hangszerek magukban lassan már meg sem szólalnak, a jó öreg háromhúrossal viszont szürke vasárnap délutánonként macskát is lehet hergelni.

Közvetlenül a fellépés előtt sok ismerőssel forgolódtam és természetesen elszenvedtem a csocsós tönkreverést is, mikor hirtelen Viktor jelent meg, hogy te-itt-vagy-már-kezdünk-és-rád-várunkkal begyűjtött. Jóvanna, hazai pálya, sok ismerős és kétszerannyi téma. Nagy nehezen elkezdődhetett a mulatság.

Mostanában egyre inkább úgy alakul, hogy újabbnál-újabb sorrendek kerülnek ki a Kerekes boszorkánykonyhájából. Eddig azt gondoltam, hogy acélba gravírozott axiómák szintjén kell kezelni a kezdőszámokat, az azt követőket valamint és a zárószámokat is. De nem, kérem változnak az idők és mi is változunk. Néha már az is hatalmas löketet ad nekünk, hogy valami más sorrendben szólal meg, mint korábban. Na tessék, tisztára, mint öregapám, olyan vagyok itt, aki hetven éves korában visszatekint. De ez ettől tény. Aztán meg másnap vagy próbán elemezgetjük, hogy miért volt állat ez az új sorrend. Mondjuk arra azért kíváncsi lennék, hogy a közönségnek vajon ez hogy jön le? Azt még világosan látom, hogy amikor a Pimasz korábban érkezik, mint a megszokott menetrend, akkor egy-két arcon a kétségbeesés jelentkezik, mert talán azt hiszik itt a vége. Ez most jó vagy nem jó? Ha változtatunk a sorrenden akkor most már végig kétségben maradnak? Vagy hagyjam a fenébe ezt a nyavajgást, mert az amúgy egyre határozottabb és öntudatosabb hallgatóság konkrétan tojik a sorrendre és csak fesztelen táncot (mozgást, előjátékot, lazítást, levezetést vagy helyettesítsétek be amivel akarjátok) szeretne?

Valószínűleg.

Szolíd fények, lágy dallamok, bodorodó cigarettafüst, bársonyos italok… na ezek nem voltak. Aki olyat akar az menjen kávéházba, ne az Egalba. Bocs, cigifüst az volt. Meg tömeg és a szomorú helyzetet átmenetileg elfeledtető este. Az Egalban még a végső zárásig egy-két jó koncert várható, nézzetek még szét, utoljára.

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr663441403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fric 2011.12.06. 10:51:16

Köszi a bejegyzést. A Mást elbúcsúztatni csak távolról tudom, de az a budi örök emlék marad :)

Cricket 2011.12.06. 12:06:43

Biztosíthatlak róla, hogy szerény személyem még sosem esett kétségbe, bármikor is szólalt meg a Pimasz. Hanem aszonta, hogy csuhajja!

Cricket 2011.12.06. 12:07:49

(Persze könnyű nekem, hozzá vagyok szokva alaposan, csengőhang formájában.)