Elsősor - odakeveredtünk, na

Grosics, Buzánszky és a Canterbury mesék

2014. június 13. - Don Eszkóbár

 

Néhány évvel ezelőtt volt szerencséje a társaságnak Canterburyben fellépnie. Canterburyben került megrendezésre az európai koronázó városok találkozója (hívjuk most így, mert gőzöm nincs mi volt a hivatalos neve ennyi év távlatából), szóval koronázótalálkozó, és a Kerekes Band Esztergomot képviselte (igen, de ne kérdezzetek, összefüggéseket keveset találni).

Canterbury Angliában található, arról híres, hogy ott székel az érsek, meg egy akkora székesegyház terpeszkedik a város közepén, mint egy focipálya. Ha már hasonlatot használok, legyen focis. Canterbury ezen túl a rohadtul hideg és szeles város kategóriában is dobogós helyet hozna el. Így volt ez akkor is, amikor mi megérkeztünk és felléptünk…

A fellépésüket megelőzően volt lehetőségünk széjjel nézni a városban. Szokásos angliai kisváros, téglaházak, bobby rendőrök, emeletes buszok, világháborús emlékművek minden második sarkon. És parkok. Egy ilyen parkon mentünk keresztül délelőtt 11 körül. Aztán meglehetősen furcsa események vették kezdetüket.

Az első, amit kiszúrtam, hogy minden harmadik fára és oszlopra ki volt téve két bronz táblácska. Az egyik fajta táblácskán az a figyelmeztetés volt olvasható, hogy alkoholos italokat nem lehet fogyasztani a parkban. Ez mondom oké, délelőtt 11-kor zenész még nem iszik… (ez még régen volt, nnna). A másik táblácska a labdajátékok tiltásáról értesített mindenkit 50 font büntetés terhe mellett. Mondjuk ez sem éppen miránk volt szabva, mert viharos 5 fokban ki a francnak lenne kedve labdázgatni a parkban, főleg labda nélkül?

Persze a szükség nagyúr, és minden tudatalatti kívánságunk úgy teljesülne, mint ami akkor teljesült.

Egy gyenge pillanatomban feltekintettem a park egyik fájára, és legnagyobb meglepetésemre úgy 10-12 méter magasan egy focilabdát láttam beszorulva három faág elágazása tövébe. Fel is kiáltottam, hogy innyemárodanézzetekdejólenneegyilyenlabdamár! Ott álltunk dermedten mintegy 2 másodpercig, mikoris Barsi Csabi kijelentette, hogy ő akkor is, és most és azonnal lehozza a lasztit. Aham.

És tényleg, mint Csita a Tarzanos filmekben, szégyentelenül mászott fölfelé a nyugati civilizáció bölcsőjének földjén magasba meredező nyárfán, majd győzelemittasan hajította le a labdát. Közben pedig az ötven font megfizetése abban a pillanatban került kilátásba.

Barsi Csabi leérkezett, csatlakozott az akkor már javában folyó passzolgatáshoz, majd hálószaggató erejű érintéssel elküldte a labdát a picsába.

Én meg voltam győződve arról, hogy az elrúgott labdát két angol rendőr fogja átnyújtani nekünk azzal a bizonyos ötvenfontos csekkel, de nem ez történt. Éppenséggel két öregúr battyogott felénk, az egyikük kezében ott volt a labda. És magyarul magyaráztak egymásnak, eleinte tudomást sem véve arról, hogy mi hülyét csinálva magunkból, dermedten figyeljük őket. Nem akárki, hanem Grosics Gyula, kezében a labdával kedélyesen sétált Buzánszky Jenővel felénk, Canterburyben. Mikor látták, hogy itten kérem fiatalok fociznak, akkor leejtette a labdát és gyors passzal szöktette valamelyikünket. A személyre már nem emlékszek, akkora volt a megdöbbenésünk.

Gyorsan aláírattuk a lasztit a legendákkal, passzoltunk kettőt, beszélgettünk és elmondták, hogy Király Gábor kapus Crystal Palace-os mérkőzését jöttek megnézni, majd kértük őket, hogy jöjjenek el délután a koncertre, ha már itt vannak.

És amilyen vén kujonok voltak, el is jöttek! És élvezték. Meg mi is.

Sose voltam sem nagy grundfocis, sem nagy drukker, sem a magyar foci nagy követője, de akkor, azon a napon kiderült, hogy a legendák is emberek.

Jó szívvel emlékezek rájuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr176299645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.