Elsősor - odakeveredtünk, na

Az első benyomások - Szék

2015. január 27. - Don Eszkóbár

szek.jpgKomoly fába vágom a fejszét: szeretnék egy valamiféle antológiát, gyűjteményt összeállítani a zenekar tagjainak emlékeiből. Honnan jövünk, hová tartunk és mi ad erőt. Ilyen apró kis történetekben talán megláthatjátok ti is a szikrát.

 

Szék irtó messze volt mindenféle civilizációtól. Azért nem találtunk oda egyből, mert Ördöngösfüzesre hajtottunk először. Füzesről majd később. Szamosújváron mondták, hogy jobbra forduljunk, de azért nem hajtottunk le jobbkéz felé, mert a franc nem gondolta, hogy tényleg egy szétcseszett traktorút vezet a településre. Ez 1999-ben történt meg, és akkor még nem sejtettem, hogy tv-t fogok cipelni Széken Ilka Gyurikával.

 

Erdélybe beutazni akkortájt még nem volt egy leányálom, de az a pár kilométernyi út Székre mindenen túltett, az út felért egy katonai kiképzéssel, nagyon hálásak voltunk mikor megérkeztünk a faluba. Ahol azt se tudtuk kihez forduljunk. Ja igen, csókolom, mi Mártonékat keressük.

 

Széken minden férfit Mártonnak hívnak, mint később kiderült, ezért hamar be kellett lássuk, hogy zsákutcába kerültünk a kereséssel. De ennek is megvolt az előnye, mert sikerült feltérképezni a falu közepét. Magyarországi értelemben véve se bolt, se orvosi rendelő, se rendőrség, se semmi. Legalábbis így nézett ki első (második, sokadik) megtekintésre is. Volt ott egy művház szerűség, az mondjuk való igaz. Ez így nehéz lesz, gondoltuk, bár az addig beszerzett széki pálinka némileg lassította a közeledő pánikot. Hol lesz nekünk itt szállásunk?

(Rövid kitérőt hadd tegyek széki pálinka ügyileg. Addig nem szerettem a pálinkát. Most se rajongok érte, de aznap Széken ittam életem második olyan pálinkáját, amitől nem állt a szőr a karomon és a hátamon. Mondták a helyiek, hogy Márton Dani bácsi aranyló pálinkáját kell megkóstolni, mert az az mindennek az eszenciája. Amúgy a széki szilva annyiban mindenképpen különbözik a hazai szilvától, hogy állítólag annyira hamvas, hogy már fehér. Ettől lesz karakteresebb az íze. No így.)

Nagy nehezen megtaláltuk a vendéglátóinkat, akik azonnal elkezdték szervezni nekünk a széki városnézést. Ekkor futottam össze az utcán az egyik élő legendával.

 

Széken három nagy prímás muzsikált. Nekem már nem adatott meg, hogy velük találkozhassak. A három nagy: Ádám István „Icsán”, Dobos Károly és Moldován „Ilka” György voltak. Azon a szürke és sáros napon Moldován György fia Gyurika jött oda hozzánk, hogy mi a helyzet. És ha már ott vagyunk segít-e neki valaki közölünk pakolászni?

 

Mondtam neki, hogy hogy a viharba ne segítenék. Mit kell cipelni? Nem mondta meg, csak somolygott, és jelezte, hogy szálljak be abba a sárga zsiguliba. Mentünk pár utcát a kötésig érő sárban és a jelzett háztól elhoztunk egy tv készüléket. A tv volt tulajdonosai már vártak bennünket. A tv-t nagy küszködések árán átszállítottuk Gyurikáékhoz, akinek a családja Szék végén élt, konkrétan egy db szobában. Háló, konyha és fürdőszoba egyben, szülők és három lány. Úgy néztek rám, mintha egy különösen egzotikus rovar lettem volna. Érdekes, viszont logikailag a környezetbe nem illő. Hogy kerül ez ide, volt a szemükben.

 

- Ők a lányaim. Szépek ugye? - kérdezte Gyurika a homlokát törölve, én pedig kínomban a tv-re pislogtam. A csajok vihorásztak én pedig vörösödtem. Máig nem szoktam meg, ha a lányok nevetnek rajtam, nemhogy akkor. Gyakorlatilag kimenekültem a házból, pedig a legártatlanabb helyzet volt.

 

Most így visszagondolva kicsit Yoda mesteres volt az első kapcsolatom az élő népzenével. Ami még csak lapulva várt, hogy aztán jól pofán vágjon.

 

 

Fóli, Székről

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr947115743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.