Végig arra gondoltam, hogy vajon ott lesz-e az a szürke ló a színpad mellett, egyszer csak megjelenik-e, vagy valami, de sajnos nem történt meg, úgyhogy nem tudtam bizonyítani létét. Talán majd jövőre. A ló helyett voltaz az óbudai Fő téren  adventi fények, hó, forraltbor, hideg, valamint jégpálya rengeteg korcsolyázóval, pont mint tavaly.

Megérkezésünkkor még az előttünk fellépők játszottak moldvait, a téren még csak lézengtek az emberek, sok látnivaló nem akadt. Lehetett böngészni a kézművesek sátrainál és enni-inni is, de igazából a hűvös miatt maradtunk az elkülönített öltöző részlegünkben.

Kicsit tartottam a hidegtől, nem magam miatt, azzal már nincs baj, hanem a hangszer miatt. A színpadon működött hat hőforrás – amolyan hőgombák – és folyamatos meleget biztosítottak. Igaz Zsombor gombái a végére vesztettek a hatékonyságukból. Amúgy a lényeg a folyamatosság, mert akkor nincsenek kitéve a hőtágulásnak a hangszerek. A színpad elejére viszont nem tudtunk kiállni, mert a hó beesett a színpadra, és eláztatta volna a technikát, és szerintem sem lett volna szerencsés a kétszázhúsz voltban ácsorogni, így aztán kicsit távolabb kerültünk a közönségtől.

Amint elkezdtünk játszani, mintha a hóesés is belecsapott volna a közepébe, időnként ránk is hullott. Nagyon jó látvány volt, tisztára olyan érzésem volt, mintha a Csillagok Háborújából láttam volna részletet, mint amikor a Millennium Falcon belép a hipertérbe és megnyúlnak a csillagok, csak csillagok helyett hópelyhek húztak el a fejem mellett, amiket tűélesre világítottak meg a reflektorok.

A koncert végére kisebb tömeg gyűlt össze, sok ismerőssel, mi pedig kevésbé pörgős számokkal készültünk, remélem mindenki nagyobb örömére. Az viszont egy komoly tanulság, hogy egy szinten túl már nem szabad több forraltbort inni, mert úgy megszalajtja az embert, mint a csuda...