Igaz hogy ez a blog leginkább a zenei, fellépési tapasztalatokról számolna be elsősorban, de olyan dolgok történtek velem az utóbbi napokban, hogy az egyszerűen burleszk, és ha nem írom ki magamból, akkor megszakadok a röhögéstől. Álljon itt tanúságul a függöny esete!
Mivel hétvége volt, és valamiféle számolás alapján pont olyan, amelyiken lövöldözés is akadt, hát korábban keltem. Kicsit kóvályogtam az előző esti koncert utóhatásaként, és megmagyarázhatatlan okból kiszúrtam, hogy a függöny nincs teljesen elhúzva az ablak előtt. Ja és ezt már jól beöltözve az ajtóból visszafordulva. Van aki az evőeszközök fiókbeli elrendezésétől kap idegbajt én az el nem húzott függönytől. Vagy legyen behúzva vagy ne legyen, köztes megoldás nincs. Szóval irány az ablak és egy jó lendületes rántással sikerült is kiszakítanom a függönyt a csipeszek és a karnis fogságából.
Na jó, ez így még bénább, ráadásul az utcáról pont jól látszik, hogy a függöny kornyadozik, úgyhogy gyors cselekvési tervet eszeltem ki. Az egyik lábamat a kanapé hátára tettem, könyvszekrény harmadik polcára a másik lábamat és nyújtózkodtam, hátha elérem. Talán 2 mm ha hiányzott, mikor meglódult alattam a világ. A könyvszekrény polca a súly alatt megindult, a rögzítők nem bírták a terhelést, konkrétan leszakadt a polc, na. Jött vele lexikon, szótár, Erdély Története I-III, Jorge Luis Borges és Mérő László. Ráadásul én, ugye kezemben a függönnyel bele a szekrénybe, amivel újabb polcot szakítottam le, további könyvzuhatagot indítva el, szóval bele a szekrénybe, ami így egész testtel dőlni kezdett. Rám. Sikerült megtámasztani a szekrényt, a legfelső polcon tartott cd gyűjteményem így szerencsére nem hullott a nyakamba, azonban a szekrény tetején figyelő borostyán cserepestül, virágföldestül egyenesen a fejemre esett…
Pontosabban a homlokomra, szép ívet belerajzolva, kis puklit hagyva jelzésül, továbbá a hajam és a ruhám csupa virágföld lett. És ott álltam egy rakás könyv közepén, nem hiszitek el, virágcserép a fejemen, kezemmel fogom, másik kezemben a függöny foszlánya. Egyszerre szakadt ki belőlem valami csúnya szóösszetétel és valami idétlen nevetés. Helyreraktam a virágcserepet, és behoztam a szobába a létrát, szétrugdaltam a könyvhalmot és a felszabadított helyre állítottam. Ezt kellett volna amúgy, mindig ezt csináltam, máskor is, csak most siettem, így jól meg is jártam.A könyveket pedig úgy-ahogy összerendeztem, de nem pakolom már vissza, mert két hét múlva költözök. Az pedig fix megint mókás helyzeteket teremt.
