A legutóbbi A38-as fellépésünkkor Zsombi bemondta, hogy mindenki ugráljon és tapsoljon és őrjöngjön, amennyiben a klipen látszódni akar. Az egyik szám ugyanis abba a fázisba érkezett akkor, hogy a videofelvételeket akkor készítettük el: egyik részét, a nagyobbat a fellépés előtt, illetve a koncerten vágóképnek készült pár „tömegjelenet2 is. A szám a Voodoo  Child.

A klip készítés több részből áll. A videós részek után jött a hangfelvétel, amit egy stúdióban ejtettünk meg. Eger mellett egy kis faluban egy használaton kívüli iskolában (!) az egyik osztályterem lett átalakítva stúdióvá. (Hihetetlen egyébként, hogy senki nem jár az iskolába, aminek ráadásul akkora tornaterme van, hogy bármilyen nagygyűlést simán meg lehetne benn tartani, jelenleg viszont csak fociznak benne egyszer-kétszer. Szomorú, na.) Gipszkarton falak, szivacsok, pokrócok, nagy erejű vasak, számítógép stb.

Délelőtt tíz körül érkeztünk meg a helyszínre, ahol előző nap már Viktor összeszerelte a dobokat, cineket és be is lettek ezek mikrofonozva, úgyhogy amint megérkezett a külső szakértő, el is kezdhettük a munkát. Délelőtt nem jó játszani, de még délben sem, valahogy nincs még ráhangolódva az ember, ezért Viktor pl. kenegette a kezét, igaz eléggé fájt neki, ittunk bort is, izomlazításnak… Mondjuk bort inni délelőtt nem ildomos, de hát ez most nem olyan helyzet volt.

A felvétele sorrendje úgy alakult, hogy először a dob, aztán a basszus következett. Dél környékén úgy gondoltam lelépek ebédelni, de mire megérkeztem és leültem volna az asztalhoz, már indulhattam is vissza. Úgy volt, hogy a basszus felvétele kábé egy órát fog tartani, utána jöhetek én, ezzel szemben K.Csabi gyakorlatilag 10 perc alatt kész is lett, úgyhogy jöttem vissza. Szegény bolognai spagettit meg háromszor kellett felmelegíteni.

Beálltam a stúdió egyik sarkába és hangoltam, mikor Zsonó, a zenei szakértő odajött és azt mondta, hogy ne mozduljak, mert ideális a hangzás. Nem hiszitek el, de a fejét forgatta, odahajolt, idehajolt és belőtte, hogy hova kell beállítani a nagyon érzékeny mikrofont, aztán, mint később kiderült, amiatt lett jobb minőségű a jónál a felvétel. Hihetetlen ez az ember, olyan adatokat, sztorikat és megoldásokat tud – nem feltétlenül ebben a sorrendben, - hogy lemered az ember tőle. Lehet, hogy ti tudtátok, de pl. a frissen megvásárolt húroknak, illetve a hangszernek is jó, ha a felhúrozás előtt felaggatjuk a húrokat, apró súlyokat akasztunk rájuk és hagyjuk, hogy a bennük látensen megbújó spirális szerkezet szépen kiforogja magát. Ezzel pedig még tisztább hangzást lehet elérni… Ilyeneket tud.

Kétszer feljátszottam a brácsát. Ez úgy történt, hogy egy fülhallgató volt a fejemen, mondjuk eléggé hülyén, mert a kontrát úgy fogom, hogy a fülestől pont kényelmetlen, ezért a bal fülemről feljebb kellett tolni. Ráadásul a két mikrofon mellett még a vonalbemenetet is használtuk, annak kábele pedig minduntalan bele akart lógni, akadni mindenbe, azért azt nemes egyszerűséggel Sohi, a stúdió gazdája a hátamhoz ragasztotta szigetelőszalaggal. A kábelek itt tekeregtek, ott nyúltak, az övembe is bele lettek akasztva, féltem, hogy ha abbahagytam a zenét és önkéntelenül le akarom tenni a hangszert, akkor viszem magammal a teljes mikrofon-állvány-füles-ing szakramentumot…