Időnként elképzelhető, hogy én is a közönség része vagyok és lentről figyelek felfelé :)
Sikerült az előző napot alaposan összerakni: fellépés a Kobuciban, baráti körrel egyenesvágás az éjszakába, Bakerman és hajnali fekvés. Másnap kérdésekkel szembesültem, miszerint nem zavart-e az, hogy most a fejem a kanapé másik irányában volt, mint múltkor? Merthogy vannak olyan emberek, akik állítólag egy pillantás alatt felmérik, hogy idegen helyen hogyan aludnának. Az pedig csak extra, hogy utána is ugyanúgy feküdnének. Mondtam, hogy nekem mindegy, mert én autóban, buszban, vonaton, repülőn, ülve fekve, gyakorlatilag csak fejen állva nem tudok aludni, és az irányok aztán végképp nem zavarnak, a lapos és mozdulatlan idegen helyek pedig már időnként a mennyországot jelentik nekem... Aztán volt szó reggeliről, ami lassan ebédre változott, de végül nem lett belőle semmi, mert léptem. Szabadprogram várt mindenkire az esti megmérettetés előtt. A szabadprogram során bejártam a fél várost, a Király utcát konkrétan háromszor, Erzsébet téren fesztivál, Városház téren pálinkafesztivál, rántott máj majd egy furcsa fröccs olyan savignon blanc-ból, ami nem az volt, végül Gödör.
Tavaly már volt egy DZ koncert a Gödörben, azt sikerült az első sorokból megtekinteni/hallgatni. Már akkor megállapítottam, hogy a hely jellegzetességei miatt komoly hangterhelés várható – és ez most is így lesz. Az biztos, hogy a hangfalak előtt megmaradni sokáig nem lehetett, mert a hangok szabad áramlását meggátoló tetőzet úgy verte vissza a hanghullámokat, hogy azok többszörös erővel csaptak le az ártatlanokra.
A kezdés 21.00-ra volt kiírva, aztán 22.30-ra módosították. Noha délutáni felderítésem során láttam Greg-et fején egy baseballsapkával elosonni, illetve Greg fia is pakolászott a Carbonfools cuccai között a színpadon, valahogy olyan bizonytalanság vette körbe a kezdést, meg az egész DZ koncertet. Aztán még ott volt a Gödör kiürítése körüli szervezetlenség - magas fokon művelték. Az emberek pedig lassan gyülekeztek, a kihelyezett asztalok, székek kábé 60%-a volt csak kihasználva. Az egyik asztalnál alakítottuk ki a HQ-t, ott gyülekeztünk és élénken várakoztunk. Biztos ti is voltatok már úgy, hogy annyira vártatátok a kezdést, hogy abba untatok bele...
Nagy nehezen azért elkezdték beengedni az embereket. Mi azonnal lecsaptunk a csocsókra a ruhatár mellett. Mint később kiderült, nem fejlődtem, és ezen az sem segített, hogy az általánostól eltérően ezen az asztalon tizenhárom játékos volt felerősítve a rudakra. Pontosan annyi, mint az ellenfélnek, ugye. Időközben a csapat összes tagja megérkezett, és a szénhülyék is elkezdték, úgyhogy bevonultunk a dühöngőbe.
Amit először megállapítottam az az volt, hogy tavalyhoz képest a színpad kisebb lett. Ezt úgy érték el, hogy a színpad mindkét oldalára egy-egy vásznat feszítettek ki, így a zenekar mögötti falfelület mellett még azokon is ment a vj vetítés. Na igen, vj. A hangosító pult mögött volt a vj-k állása, két lapos, rajta futottak a programok, a betárazott klipekkel, onnan küldték az információt. Nagyon látványos volt, mindkét banda tekintetében, el is gondolkoztam azon, hogy ez egy olyan irány, amerre nekünk sem árt tenni lépéseket. Hmm, hmm.
Carbonfools-ék hozták a szokott átütő erejű zenéjüket, a vége felé a rádiókban is játszott számaikat is, ideálisan ráhangolva a még mindig gyülekező tömeget. Az énekes hangja nagyon jól szólt, élesen és tisztán, jó orgánummal, a többi hangszer pedig megpróbálta hozni magát, de bevallom időnként elvesztek egymásban. És ez rossz előjel volt, persze, mint írtam korábban, a hely már csak ilyen.
A szünetben gyors feltöltődés, és irány vissza, hogy jó helyet szerezhessünk. Fools-ék leszereltek, lassan meg-megjelentek a DZ tagjai is és hip-hopp felpakolták saját cuccaikat. A dob pont középen volt összerakva, és Greg azt is ki szokta próbálni, milyen felállva hergelni a tömeget. Most is azt tette volna, ha egy bazi nagy belógó gerenda nem akadályozta volna... Compton úr pedig két akkord után le is vonult, Earl 16-tal pedig a wc-ben történtek kalandok. Épp mehetnékem volt nekem is, és hát kivel futok össze a wc-ben? Earl-el. No persze ez nem olyan hely, az ember ugye magával van elfoglalva. Nem úgy mint az a láthatóan ittas rajongó, aki fülig érő szájjal közeledett az épp magán könnyítő Earl-höz és csak épp helyette nem akart vizelni. Szegény Earl kimenekült kezet mosni, mire két üvöltöző punk karjaiba került, akik veretes magyar szavakkal köszöntötték és dicsérték a DZ munkásságát. Rémülten távozott, a fiúk pedig értetlenül forgolódtak a budi előterében...
A közönség szépen feltöltötte a színpad előtti teret, csurig, a hangosító pult mögötti területet 40%-ra. A tánctér mögötti részleget nem nyitották meg, így némi probléma akadt a levegő minőségével. A tömeg kezdte hívni a zenekart, akik aztán nem vártak nagyon sokat és hangorkán kíséretében a színpadra léptek. Eleinte – három-négy szám erejéig – elől voltunk, de a tömeg eléggé rugalmatlan volt, vagyis nem nagyon lehetett önfeledten táncolni. Merthogy ez egy ilyen zene ám, táncolós! Régi számmal kezdtek: Love, life and unity. Az új albumról a számokat később, három régi szám után kezdték játszani.
Rettenetesen meleg, egyenesen szauna volt a Gödörben, annyira, hogy a legkisebb mozgástól is szakadt az emberről a víz, így rólunk is. Amúgy tizennégy vagy tizenöt számot játszottak összesen, amiből hat az új albumból volt. Nekem ez az új album valahogy a Biological Radio, a Sound és a Once upon a time szerelemgyermekének tűnik, bár nem árt ha az ember tudja milyen háttér lapul meg a legutolsó album és az Eye of the horizon megjelenése között. Személyes tragédiák egész sora árnyalja a képet, úgyhogy szerintem piszkosul jó albumot raktak össze megint a fiúk, igazi kőkemény Dreadzone stílusban.
Bíztam benne, hogy a buli végén tudok majd komolyabban beszélgetni Greggel, de sajnos csak pár szót válthattunk és semmi értékelhetőt nem tudtam beszélni vele. Komoly elképzeléseim vannak ugyanis egy-két DZ és Kerekes szám mixelését illetően és szerettem volna engedélyt kérni. Nem sikerült egyelőre, de talán levélben, később összejöhet. Mindenesetre a saját mixeim már itt lapulnak a gépen és várnak a lehetőségre.
Kis társaságunk előző esti mulatozásának azért megmaradt a nyoma, néhányunk ide-oda dülöngélt a kimerültségtől. Azért nem szabad elfelejteni, hogy ment a tánc, és az afterpartin, amit többek között Titusz nyomott, még tovább mozogtunk, de sok volt ez így. Mármint jó értelemben volt sok. Azt mondjuk nem tudom, hogy a kiszáradástól vizionáltam-e, hogy a pultnál ott állt maga a Jó Laci Betyár. Mit keresett ő ott, fekete, hímzett subában? A Gödörben? Dredzone koncerten/utána? Komoly kérdések ezek ám!
Úgy általában véve pedig a hétvégével kapcsolatban mégis mit kívánhat többet az ember? Zene, tánc, jó társaság, és hosszú időre igazi testi-lelki feltöltődés. Greg mondta amúgy, hogy nagyon tetszett nekik a koncert, a közönség, és hamarosan visszatérnek.
