Nyírbátorról mi jut eszetekbe? Mert nekem nagyon sokáig gyakorlatilag semmi az alábbiakon túl: alma, homok, paradicsomos töltött káposzta, ami ráadásul édes (!), Unilever és Nagykálló… Hihetetlen, de nekem minden nyírségi településről csak Nagykálló jutott eszembe, de ezen a koncerten minden totálisan megváltozott.

Azt már nem is tekintem különlegesnek, ha alszok az úton, mint korábban írtam, szinte mindegy, úgy alszok az autóban, buszban, mint akit elvertek. Az ébredésekkel van az igazi baj, mert amikor egy beazonosíthatatlan benzinkútnál eszmélsz, abban a kellemes benzinszagban, na akkor tud csak igazán megkeseredni a szád íze. És ezen Waszlavik sem segíthet. Valaki azt tanácsolta nekem, hogy olyankor igyak kávét. Hát, hajlamos vagyok igazat adni neki, úgyhogy készültem: kis üvegbe 1 a 2-höz arányú kávés tejet palackoztam magamnak, még otthon… szigorúan cukor nélkül, a benzinkút miatt.

Az első komoly meglepetést a fellépés helyszíne okozta. Tudni kell, hogy aznap még várt ránk egy második koncert az Azfeszten, kint a város szélén, de ez a buli bent volt. Nos kérem, ritkán esik meg velem, hogy elámulok, úgy szájtátósan, de most sikerült. Ott meredezett előttünk egy gótikus palota, a XV. századból, esetleg korábbról, a Báthory családé volt. Mellette a palánk maradványa olyan módon megépítve, hogy a belső szerkezete is látható volt, aztán fűre lépni tilos táblák, a panoptikum törökkel, magyarral, nemessel, még szószerinti vérfürdővel is, meg az étterem, meg az egész kiállítás, meg az az általam eddig csak ny-európai múzeumokban megtalálható ötletekkel, megoldásokkal… Bevallom megszállt valami ihlet, hisz nem mindennap ihat az ember akár egy pohár vizet is egy olyan helyen, ahol a fél magyar történelem fixírozza minden mozdulatát. Na hát ennek tudatában készülődtem a palota árnyékában a fellépésre.

A hőmérséklet meredek zuhanásba kezdett, a Hold keletről egyre magasabbra hágott az égen, hogy aztán egy hatalmas gesztenyefa mögé bújjon. Az emberek lassan szivárogtak, mert egy másik rendezvényen volt a fél város, azt kellett megvárnunk, hogy megérkezzenek a kíváncsiak. Akik egyszer csak hirtelen megjelentek, megfigyelésem alapján leginkább egy iskolai zenekar tagjai voltak, mert hangszerekkel és egyenpólóban kezdték megtölteni a nézőteret. Amit ugye, mondanom se kell, tökéletesen feltltöttek székkel. Hát na…

Egy alapos meglepetésről nem írtam, hirtelen nem is jutott az eszembe. Azt hiszem életünkben először vettünk részt olyan koncerten, ahol a programfüzetben nem csak az életrajzunk, meg két fénykép szerepelt, hanem a játszani kívánt számok sorrendje is! Hát ez elképesztő, főleg annak a fényében, hogy Zsombor nem emlékezett olyanra, hogy sorrend vagy valami hasonló megbeszélés tárgya lett volna a szervezőkkel, ráadásul otthon a sorrenden is agyalt, és ennek ellenére nagyjából egybe is vágott a kettő. Azért aztán hiper rövid idő alatt egyet értettünk abban, hogy jó lesz az a programfüzetes sorrend.

Azt kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy sivatagokban tapasztalható napi hőingást produkált a környék, ráadásul éppen zuhanórepülésben volt a hőmérséklet, de mégsem lett semmi baj. Nem jelentkeztek a problémák, és ezt most még arra sem foghatom, hogy a kelleténél több vörösborral lazítottam volna. A színpadi vas a helyhez szerintem ideális hangerőt biztosított, kifele nem tudom, majd Dani jól beleköt, ráadásul melletünk led-es refik voltak. Zenélés közben el kellett kerülnöm a beletekintést, mert utána egy ideig az ismert fénykígyós, spirálos, hetedik dimenziós vizuális élmények uralták el az elmémet. A közönség szignifikánsan idősebb hallgatói közül páran idő előtt otthagyták a bulit, jó, hát éppen jöhettek volna táncolni is, nem tették. A maradók programja: egész estés széki táncok, és én már ki sem borulok. Viszont éppen a helyszín miatt a legújabb tipusú feldolgozásokat most nem adtuk elő.

Száz szónak is megvan a vége, a fellépés jól sikerült, teljesen felhőtlenek mégsem lehettünk, hiszen várt a folytatás. A felszerlésre kiült a pára, azonban a palota belsejében kellemes meleg és vacsora várt bennünket, illetve a jól szervezett rendezvény sikerére illett egy (két) pohár pezsgővel is koccintani.