Az év utolsó fellépése az A38-on történt meg. Közös fellépéssel ünnepeltük meg a Vágtázó Csodaszarvasékkal a téli napfordulót, illetve azt, hogy ők koncertfelvételt csináltak. Persze a közös fellépést nem szó szerint kell érteni, hanem egymás utániként.
Mi kezdtünk a tervek szerint, ezért elég volt később érkeznünk, így mikor megérkeztünk VCS-ék még a színpadon reszeltek. Közben kiderült számomra, hogy a kezdés hét körül lenne, úgyhogy nagyon sovány idő állt rendelkezésünkre. Azt azért nem értem, nyilván ezért nem is vagyok hangtechnikus, hogy hogy a búbánatba képes a két héttel azelőtti megszólalástól gyökeresen eltérően megszólalni a színpad befelé. Elvileg csak N.Csabi leamortizálódott ládája helyett volt más, mégis fájdalmasan sokat kínlódtunk a kezdés előtt. Talán ez is hozzájárult az ezt követő időfluxus kialakulásához...
A hátsó részen nagyban készülődött mindenki. Hangolás, öltözködés, víz-, és kávéadagok bevitele történt, aztán nekünk elérkezett a kezdés ideje. De valami miatt az este nem akart kikerekedni, mint Neonak a Mátrixban, de nem volt se piros, se kék pirulánk. Mivel az est fő fellépői nem mi voltunk, csak egy órányi időnk adódott, ennyit játszhattunk. Ez valahol frusztráló, mert egy valamirevaló koncert legalább másfél óra, így a tudat, hogy „rövid” a buli, hááát, na. Olyan szürreális élményben volt részem aztán így, mintha magunkat követném, mintha folyamatosan egy nanoszekundumnyi eltérés lenne köztem és a valóság között. Na erre mondtam még egy olyan jó tíz éve, hogy a labilis univerzum tér-idő szerkezete alá szorultam... SOS!
Valamikor aztán az Ethnofunk utáni pillanatokban olyan átéléssel akartam mozogni, hogy sikerült a vonót bedobni a monitor ládák közé. Tesztünk következik:
a, Hihetetlen!
b, A brácsás monnyon le!
c, A dobos monnyon le!
d, Nem is ő volt!
e, Nem is volt ott!
(Több válasz is bejelölhető.)
Előttünk a tánctéren eléggé kevesen várakoztak, legtöbb látogatónak valószínűleg meglepetés volt ottlétünk. Aztán meg a hangzás és a nóták szintén, de azért csak kialakult egy vidámabb tánc a vége felé. Mármint ha a hardcore Kerekesre járókat nem számítjuk közéjük.
Végtére is egy jóhangulatú fellépéssel zártunk, hogy aztán átadhassuk magunkat a kozmikus energiák áradásának.
