Megkaptam, hogy nem írok bejegyzést egy ideje, és tényleg. Jogos a felháborodás, szeretném jóvá tenni hibámat. Óriási mennyiségű elmaradást kell pótolnom, de legalább lesz mit olvasni!  

Nem tudom, valaha játszottatok-e olyan számítógépes játékkal, mint mondjuk a Wolfenstein, vagy bármelyik Beholder, de említhettem volna a Counter Strike-ot is, nyilván. Szóval? Csak azért kérdezem, mert a Szikra, mint komplexum, pont olyan volt nekem, mint egy ilyen kalandozós, rohangálós, eltévedős hely. Sohase tudtam megjegyezni merre járok és hogy merre kellene menni. Már azt hittem, hogy megtanultam az utat, amikor balra fordulva a bár helyett egy wc-t találtam, máskor pedig egy lépcsőn felérve a tánctér helyett  használaton kívüli régi színházi kellékbe botlottam. A végére így aztán csak a biztosra mentem, és a feltérképezett, emberek által gyakran használt útvonalakon jártam én is. Talán azóta is ott bolyonganék, mint a Szikra Fantomja, vagy mittudomén…

Amúgy kiváló a hely: egy szot-szálló és egy űr-bár szerelemgyermekeként látta meg a napvilágot. Egy régi mozi volt azt hiszem. A központi mozitermet kibelezték, pusztán maradt, abból lett aztán a dühöngő, a vászon előtt pedig a színpad. Ideális bulizós hely. Én csak később érkeztem, a többiek után jóval, mert melóm volt otthon, de az arcukra tekintve nem hittem, hogy sokmindenről lemaradtam volna. A beállás még kanyarban sem volt, mert egy táncelőadás elfoglalta a színpadot, úgyhogy várni kellett. Ráadásul az előttünk zenélők is akkor lapátolták fel a felszerelésüket a színpadra – szóval ismét egy amolyan várakozós bulira volt kilátásunk.

Némi csúszással kezdtünk, némi hangolási problémák akadtak időközben, a fények és a díszlet is jól adta, valószínűleg jól sikerült a muzsikálás is, mert volt tánc is. A hely még bejárattatás alatt van, de ígéretes, a több ponton is megtalálható italmérésekben pedig kellemes meglepetésben részesülhet mindenki, akit érdekelnek a ritkaságok.

Az éjszakai buszozás vidámságai pedig szépen zárták a hajnalt.