Elgyötört lelkiállapotban kerültem a buszba. Gondoltam majd valahogy sikerül túllendülni rajta – zene és bor, általában jól alkalmazható csodaszerek. Talán csak a túladagolástól kell kicsit tartózkodni. Ez nem sikerült, ugyanis az előző napokban fülembe jutó dallam kiverte a biztosítékot és kénytelen voltam folyamatosan egy zeneszámot hallgatni. Lehet, hogy a totális elbutulás útjára léptem, vagy nem tudom mi (Budapesttől a fél országon át „repeat” üzemmódban volt a lejátszó, fásult tekintettel néztem, hogy e Fejér megye, e Veszprém megye, e Somogy megye, e Fújnak a fellegek, e Zala megye), szóval azt hiszem megtaláltam a blog himnuszát, hallgassuk együtt, legalábbis addig, amíg a poszt végére értek! :)
Az újrakezdést megelőző időszakban kitaláltam, hogy mi a baj ezzel a bloggal. Csak arról szól, ahogy én láttam vagy hallottam az eseményeket, a többiek élményei kimaradnak, ráadásul a maradék emlékek sem maradnak meg bennem. Komolyan mondom valami kamerát vagy diktafont kéne vinni magammal. Az út közben olyan sztorizás megy néha, eszem megáll. Pl. Zsombor tudna mesélni rettenetes történeteket, mint amikor megkereste őt az MTI-től egy női hölgy:
És hol játszanak Horvátországban?
A Spancirfest-en.
És a zenekarból mennyien mennek?
Mindenki. (ez de hülye kérdés, hát mégis mennyien..)
És az új album bemutatója lesz? Mi is a címe?
What the Folk?! (de felkészült vagy anyukám)
Hogy? Vad Folk?
Nem, What the Folk.
Vad a folk?
Nem, What the Folk. (süket is)
Ja! Waddöfók! Ja értem, angol.
Keszthely. Georgikon, Festeticsek, a Balaton eleje (vagy vége, jogos) ahol kiskorunkban tesóm a vízibiciklin üvöltött, mert nagyok voltak a hullámok, és persze a hévízi fürdőzők. Beléjük is futottam rögtön. Amint pakolásztunk a színpadra felfelé, egy hölgy keveredett velem eszmecserébe:
És milyen zenét fognak játszani? (ajjaj)
Ööö.. izé.. hát világzenei alap...
Miért nem népzenét?
Mi ezt játszuk.
Milyen népzenei alapja van a zenének? (baz, mi ez, vallatás?)
Erdélyi, meg moldvai...
Á, moldvai. És a hangszerek? (ez a nő biztosisten bíró, vagy komisszár volt)
Hát kérem többnyire népi...
De az ott egy dob és ez meg itt.. (mutogat)
Igen az ott egy basszusgitár, de mint mondtam többnyire népi hangszereink vannak, mint furulya, brácsa és koboz.
De a dob, meg ez.. (megint mutogat)
Ez van kérem.
Akkor ez egy olyan fiataloknak szóló zene?
Én inkább azt mondanám, hogy amolyan tánczene. Hmm.. tetszik menni? Keziccsókolom.
Vagyis ha nem is tömeges mértékben de bevált a korábbi jóslatom, hogy lesznek bírálóink. De hát aki nem akarja az ne hallgassa, és vonuljon félre az amúgy kiváló borfesztivál még kiválóbb borait kóstolgatni.
Kis színpad fogadott bennünket, az előttünk fellépő néptáncegyüttes szanaszét rúgta a port rajta, kicsit tartottunk tőle, hogy hangzásilag nem lesz kiemelkedő, de minden nagyon jó volt. Eleinte alig voltak a színpad körül, mondjuk ebben az is hibás lehetett, hogy tököltünk a beállással, de aztán igazi közönség alakult ki körülöttünk. N.Csabi a hangszerbalesete óta gitárt alkalmazott, mondta is, hogy jujjdejó, hogy negyed olyan súlyos a cucc, mint a villanykoboz. Zsombor a múltkorról kipróbált buborékfújó pisztolyát többször is bevetette a közönség legnagyobb röhögése közepette, én ugráltam, ahogy csak tudtam, mondjuk jó volt utána lerogyni és a maradék borokat meginni. Egy koncert utáni beszélgetésből elcsípett foszlány aminek szereplői felsőfokú zeneiskolások és N.Csabi:
Szia! Nagyon jó volt a koncert, nagyon jól játszottál az udon.
Ez koboz, de köszönöm.
Hú, jól szólt – így egy másik – szépen játszottál a lanton.
Köszi, de ez koboz.
Ja és Kasza Tibi ajánlata a nyár slágerének szövegéhez: nyár, Balaton, szerelem, buli.
Na hát így.
