Irtózatos zajban ledőlni, többször könnyíteni az éjszaka során, valamint hajnalban a Voodoo People-ra ébredni. Valahogy így képzeljétek el a Kobucis este folytatását számomra. A reggeli fogmosás már a korábban említett mélyponthoz képest kábé a Himalája egy közepesen magas csúcsa volt. N.Csabival összeraktuk magunkat és úgy döntöttünk, hogy beszerzőkörútra indulunk: reggeli, sajtó, árnyék. Az előző nap már megkaptuk az eddig teljesen ismeretlen nyár egy kis darabkáját, reggel azonban a nap teljesen felcsavarta az addig takaréklángon üzemeltetett reaktorait és odarakta magát néhány csilliárd plusz hidrogénnel.

Dél környékén aztán begyűjtöttük a csapat szanaszét éjszakázó tagjait, akik már telefonban megígérték, hogy észveszejtő sztorikkal szolgálnak az elmúlt éjszakáról. Gondoltuk N.Csabival, hogy extrém részletekre is fény derül. Aztán nem csalódtunk: a történetekben szerepeltek nők, aztán nők és egy kevés nő is előfordult még úgy Siófok magasságában... No de most mit akartok, nem csajbanda a Kerekes!

A hétvége következő állomása Vasváron volt, egy remekbe szabott kis rétesfesztiválon. Kis város, nagy vendégszeretet. Viktor és Dani szerint is talán az egyik legjobban szervezett fesztivál lehetett, mert pl. Viktor hetente kapott valami ismertetőt, Dani meg még hangosítás-visszaigazoló lapot is kapott volna... vagy valami olyasmit. Olyannal életünkben nem találkoztunk még. Mégis a legnagyobb meglepetés az volt, amikor felfedeztem a zuhanyzókat az öltözőinkben. Hah! A többiek sörözzenek meg hasonlók. én most lecsapatom magamat, az fix.

Szó, tett, árvíz.

Az még egy kisebb probléma, hogy a zuhanyrózsa helyett mellette jött a víz és eláztatta az egész folyosót, a nagyobb probléma az volt, hogy csak hideg víz jött. Ha az megpróbáltam befogni, akkor nem lehetett irányítani, ha irányítottam, akkor meg mindenhová fröcskölt. Érzékeny helyekre is, bár előbb-utóbb oda is kellett nyilván. Ez nyáron talán nem baj, de mégis a kora tavaszi zempléni túráim jutottak róla eszembe: Rostallónál reggeli fürdés a négy fokos patakban. Volt huhúzás, meg sziszegés, meg nyilván vaskosabb kifejezések is repkedtek, azonban egy felfrissült ember léphetett a nagyközönség elé. Ezután már nyugodtan el lehetett merülni a szokásos, mondhatni menetrendszerű ökörködésben.

A fellépés előtt jelentős időmennyiség állt rendelkezésünkre, így szétnézhettünk a fesztiválon. A színpadon egymást váltották a helyi és környékbeli hagyományőrző együttesek előadásai, ami ideális alapnak bizonyult, hogy rétesezzünk és kipróbáljuk a rengeteg népi játékot. Még ami gyerekeknek lett kirakva, azokat is...

• Ez mi? Ezt hogy kell játszani?

• Aszongyahogy... - olvasom az ismertetőről - Fel kell állni egymással szemben és a rúddal le kell lökni a másikat a földre. Az nyer aki fennmarad a tönkön.

• Aha.

• De azt is írja, hogy mindenki csak saját felelősségére használhatja a játékot.

• Aha.

• Meg azt is, hogy kérdésével forduljon a kiállítóhoz. Na mi legyen?

Nyilván tudjuk.

A koncert kezdése előtt a szokásos beállás-hangolás következhetett. Addigra a fesztivál közönsége a vásárosokkal szövetkezve lassan hazaszivárgott. Már csak az igazán kitartó, elvetemült kenyérlángososok és a bugyi rétesesek tartották a frontot. Jelzem a réteseik eszméletlenek (volt vagy tizenöt féle) és Egerbe is jönnek a hétvégén. Meggyes, áfonyás-túrós, barackos-túrós, kapros-túrós. Nagyapám és az kedvenceim is, így mindent vittek. Aztán a szervezői réteseket is elfogyasztottuk, úgyhogy kezdhettünk is akár.

A kezdésre azért páran már visszaszálingóztak, és komolyan mondom le a kalappal előttük. Minden korosztályból ültek előttünk és nem menekültek el! Mondjuk kemény dió kicsi és üldögélő közönségnek játszani, Zsombor aztán keményen küzdött, hogy megmozgassa a fiatalokat, akik aztán a félidőnél csak megadták magukat és a lassan beálló estében már táncoltak is.

Így visszatekintve azt látom, hogy egy fejlődés részese vagyok. Az első megrázkódtatás után ez a második fellépés már sokkal gördülékenyebben ment, mi több a Hazafelé számnál némi katarzis érzésem is volt. Aztán még arra is rájöttem, hogy a vállalt böjtben nem az a legrosszabb, amit gondoltok ám! Sőt, az nem is probléma, konkrétan a sör/bor/pálinka egyáltalán nem hiányzik. A baj a lehetőség, mármint hogy kínálnak, mások isznak körülötted (zenekar, koncert-részvevők, fesztiválozók), te meg árválkodsz az ásványvizes palack mellett. Inkább hiúsági kérdés, de ettől még éppolyan nehéz, akaraterő kell hozzá.

A nap meglepetése Zsomborék rokonainak meghívása volt magukhoz, ami méltó befejezése lett a napnak. De arról már a a következő bejegyzésben írok.