Elsősor - odakeveredtünk, na

Elsősor - odakeveredtünk, na

Tatabánya

2011. augusztus 24. - Don Eszkóbár

 

Tatabányára egy-kettőre átértünk, azonban a nyert időt elveszítettük a nagy tömeggel vívott harcban. Éppen az augusztus 20-ai ünnepségekre sietett a város egyik fele, és rajtuk kellett átvágnunk magunkat. A színpad egy kisebb tó mellett, nagyobb füves területen állt. Életem eddigi legfurcsább színpad-elhelyezkedése volt, ugyanis a színpad olyan szabad volt, hogy a közönség akár melyik oldalról megközelíthette. Extrém esetben az is előfordulhatott volna – amúgy nem – hogy háttal állunk a közönség egy részének.

 

A téren elkezdődött a tüzérségi tűz, szálltak a rakéták, tűzeső hullott, mi meg pakoltunk lázasan. Előttünk két-háromezer ember figyelte a műsort, de amint a nagyobb fényerejű villanások megérkeztek, egy távolabbi helyen a többszörösüket láttam egymásra tömörülni. Na ezek az emberek szépen haza is mentek – legalábbis nagy részük biztosan, és éppen ezért nem került sor a fentebb említett lehetőségre, mármint hogy körbevettek volna.

 

Ja itt egy kép. Amúgy meg már unom, hogy a telómmal csinálok képeket. Vinném magammal a fényképezőgépet. Miért nem lehet ezt megjegyezni? Azért mert a fényképezőgép kellemetlenül nem fér el sehol – farzseb, zseb felejtős, táska meg macerás, hogy feszt keresgéled benne. A telefon meg telefonálásra használandó és pont... Hú, azt hittem eddig, hogy nem vagyok egy ókonzervatív ember, de úgy látom vannak ilyen extrém elképzelésem. Ez már a korral járhat.

 

Az este hőmérséklete közben a rohadt melegből a kellemetlen hűvösbe esett. Már eszembe se jutott olyan, hogy mi lesz, jaj, a hangszerekkel. A legjelentősebb esemény annyi volt, hogy ha jól emlékszek akkor az Ethno Funk előtt meg kellett gyantázni ismét a vonót, mert már elfogyott róla, és mikor belekezdtem az én részembe, kisebb liszteszsáknyi gyanta robbant a levegőbe, ment szanaszét, fújta a szél mindenfelé, minden egyes húzásnál. Igazán szívderítő látvány volt, amit még lószőr szakadás is színesített.

 

Szóval folyt a koncert, semmi különleges esemény nem zavarta meg az összejövetelt, el is kezdtem nézelődni. Ilyenkor az ember keze magától dolgozik, ne kérdezzétek hogyan van ez. Nézek balra: nyugodt biztonsági őr bácsik, rendezők, beszélgetnek egymás között. Jobbra nézek: ott is támasztják az őrök a hangfalakat. Még jobban elfordulok, a távolban látok egy-két rendőrt, össze is állt a kép, hogy miért van a színpad előtt két méteres védősáv olyan kerítésekkel lekerítve, amiken „police” felirat lógott. Gondoltam, itt ma semmi extra nem lesz...

 

Amint éppen végleg elkényelmesedtem volna egy speciális brácsás pozícióba, és ráültem volna a dallamokra és a ritmusra, hát Zsombor nem belémvágta a frászt?!

 

  • Kedves közönség! Miért van ezeken a kerítésen police felirat?

    Természetesen döbbent csend a válasz, őreink nem reagálnak.

  • Ha szétnézek nem látok rendőröket itt. Itt csak a közönséget látom, úgyhogy kérlek benneteket, hogy toljátok félre a kordont és gyertek a színpadhoz.

    Erre a bejelentésre kisebb test a test elleni pillanatoknak lehettünk szemtanúi: páran a hallgatóságból elkezdték félretolni a kordonokat, mire a biztonsági őrök visszahelyezték és feltartották őket.

  • Kedves Biztonsági Őrök! Ez egy nyugodt közönség, engedjék őket nyugodtan a színpad elé! - hangzott valahonnan mellőlem.

    Úgy nézett ki, hogy az őröknek sikerül stabilizálnia a helyzetet, azonban - a színpad magasságából jól látszott – fontos állásokat hagytak szabadon, középen. No nem kellett több és már át is mászott egy fiatalember, akit aztán követet több másik és a védvonalak összeomlottak. Ezután minden eltelt fél percben a korábban általam kiszúrt rendőröket figyeltem a szemem sarkából. A koncert végén az első kerítés-átmászónak egy kerekeses matricát adtam, amivel jól lehet majd polgárt pukkasztani – legalábbis az új gazdája szerint.

 

Komolyan mondom, életemben először hittem azt, hogy rendőrök jelennek meg a színpad előtt...

 

Említettem korábban, hogy írok majd valamit Zsombor bemutató szövegeiből. Amúgy lassan csak azok a szövegek megérnének egy külön blogot. Az előző posztból jól kimaradt az eddigi csúcs. Zsombor éppen K.Csabihoz ért:

 

  • Na ki ez a fiatalember? Ő a Mátra...

  • Jézus Krisztus! - kiáltja be valaki.

  • Tysonja, aki huszonnyolc... Micsoda??? Jézus Krisztus??? - fordul a bekiabáló felé döbbenten Zsombor. A bekiabáló pedig fülig érő vigyorral bólogat.

 

A bemutatások során sokszor nem hallom amit Zsombor mond, mert a színpadi hangosítás során belőle nem szoktam kérni. Ennek ez a hátránya, de talán van megoldás. Mindazonáltal majdnem leestem a színpadról, amikor átsejlett, hogy már megint mekkora oltári baromságot hordott össze. Tatabányán voltunk, így hát magától értetődő, hogy bányász lettem, családunk pedig évszázadokon keresztül bányászott feketekőszenet, barnakőszenet, mindenféle fémeket és féldrágaköveket valamint ezüstöt, smaragdot meg talán zafírt is... hülye :)

 

Aztán csak a buli végére értünk, és készültek fotók, meg puszilkóztunk, meg besöpörtük a kritikát is, amikor igencsak feldühödött asszonyság rontott a hangosítóknak:

 

  • Ez nem zene! Nem tudtok zenélni! - üvöltötte.

  • Kezicsókolom, nem mi zenéltünk.

  • Ez nem zene... ez... nem... ez nem zene, nem tudtok zenélni. A fiatalok erre a zenére... ez nem zene. Mások kívánságát is figyelembe kellene venni! Nem tudtok zenélni, ez nem zene!

  • Ne tessék már mondani – így N.Csabi – ott táncolt előbb!

  • Nem tudtok zenélni, ez nem zene – üvöltötte még távolodóban.

 

Láthatjátok, hogy nem aratunk mindenhol osztatlan sikert, néha ütős, már-már kikezdhetetlen kritikai is megfogalmazódik velünk szemben.

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr143174774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fric 2011.08.24. 09:06:06

Na, azért voltak olyanok is, akiknek tetszett :)
A rendőrökre én is kíváncsi voltam, mert a biztonsági őr bácsika nagyban forródrótozott a rádióján valakivel, és kérte a segítséget.

goes 2011.08.24. 16:43:40

A néni elégedett lett volna egy jó kis bunyós pityu pléjbekkel. Helyette az arcába toltak titeket. Hát hogy van ez???? :D
süti beállítások módosítása