"A fellépés a fesztivál fő színhelyének számító Grand Theater-ben volt. Annyit azért tudni kell, hogy maga a feszkó vagy három napig tart, negyvenvalahány helyszínen kábé háromszázhúsz fellépő mutatkozik be. Az egész város egy nagy hömpölygő zeneáradat, kirakodóvásár, sátortábor, mindenféle korosztályból és kontinensről érkezőkkel vegyesen. Eszméletlen utcabál hangulat uralkodott mindenütt, meg komoly dugók is. Ettől függetlenül angol pontossággal érkeztünk a helyszínünkre. Mondták forrásaink, hogy a szervezés nagyon kézben van tartva és lőn. Itt az öltöző (szendvicsekkel, italokkal) itt a színpad, ekkor gyertek, eddig lesztek, stb. Na sikerült is betömörülnünk mind a kilencen a három négyzetméteres öltözőbe, mire Viktor kijelentette, hogy jó, most pedig azok távozzanak, akik nem lépnek fel nemsokára. Ezután a fel-nem-lépők tüntetően kivonultak khmm... friss levegőt szívni.

Maga színház is egy félálom volt. Mintha Shakespeare Globe Szíháza maga alá gyűrte volna az AC/DC Thuderstruck klipjében szereplő börtönét, majd azt hirtelen Groningenbe teleportálták volna. Ez amiatt is nyilvánvalónak tűnt, hogy a színházban belülről még a vakolat is le volt verve a tégláig, ami nem zárta ki, hogy a színpadra valaki egy közeljövőben indítani szándékozott Mars expedíció technikai felszerelését rakja fel. Bevallom először mindenki pislogott, hogy mi lesz itt, de hát a fesztivál egy ideje itt is zajlik, annyira azért nem lehetett kuka a hely. Aztán megszólaltunk, és azt hittem leszáll a cserép a tetőről és a város harangjai is megkondulnak... Nem a hangerőtől. A puszta energiától! Nem a hangerő a lényeg, hanem az olyan nüanszok, mint hogy a velőd remeg a borzongató élvezetektől, vagy hogy hallod, ahogy zörög a gyantáját vesztett vonód a lábad elé tett hangládákból! Na ekkor már gondoltam, hogy sínen vagyunk."

Teljes beszámoló itt :)

Némi extra itt :)