Ki tudja, lehet, hogy újra elkezdem írni ezt a blogot a banda történéseit követve. Jó, egyelőre nem fogok arról írni pl., hogy a legutóbbi próbán Viktor egy szál maszkban énekelt - fésű és zsírpapírozásilag - de látványlag elment. Mert Törökországba megyünk pár napra, a szanaszét rombolt, földrengés sújtotta szírhatár közeli vidékekre. Hátha adhatunk nekik egy kis lellki segítséget.

Addig is ajánlok most 3 db zenét, balkán vonalról, hisz itt voltak a törökök és jól befolyásolták az ottani zenei kultúrát. Is. 

Ja és a hegedű is egy hangszer, ugyebár, még ha tölcsére is van neki.

...

Ez egy Helikopter, de ének nélkül, úgy sokkal autentikusabb. Gondolom amúgy kb. 8 esetleg 9 rakia után lett összerakva a dallam - ezért lett kiváló.

Egy instagram-román hölgy mutogatott arról pillanatfelvételeket, ahogy otthon a disznószaros-tyúkos-macskás vidékre hazatért micset-cujkát (hurkát-pálinkát feat. Magyarország feat. disznószar és tyúkok) fogyasztani és a családdal együtt tölteni értékes időt, amiután rámszakadt a 40 éves emlékcunami... baszki, negyven... amint Kiskörén vagy éppen Püspökladányban ténferegtünk a 40 fokban a csirkék között, a kakas csípett, a kutya csak nagyapámba nem harapott bele, a talpas Symphoniát meg vissza kellett vinnem a Durbints sógorral együtt a boltba, mert nem olyanok kellettek volna, a vasúti talpfa-derítő telep gázolj szaga meg életünk végéig függőséget okozó vonat-nézésbe fulladt.... A tepsis krumpli a hurkával és 2 liter málnaszörppel mondjuk oké volt, csak nem reggelire, a buszmegállóban meg a meszes gólyafosást kerülgettük amikor vártuk a pesti buszt de legalább a nagynéni épségben haza tudott jutni, a többiek meg mentek törpeharcsa után a kubikba... 

És végül egy muzikapopuláreromania élesdi zene. A banda, amikor Románia irányába indul, úgy Debrecen környékén elkezdi tekergetni a rádió hullámhossz keresgélő gombját, hátha be tudjuk fogni valamelyik román rádió adását. Sokszor sem sikerül, ezért vannak ezeke a zenei tezauruszok (Tezaurusz Rex úgymond) amiból lehet válogatni a marosvásárhelyig tartó zötykölődés közben. A tölcséres hegedű - nem brácsa, nehogy tévesszünk - tökéletesen adja az 1923-as évekbeli telefonközpontok hangélményét - kérdés nélkül, ugye, interurbán.