2009.04.16. Take Five Club Budapest 21.00
A mosdó tükrében szemrevételezetem magam: fáradt, kialvatlan fej, enyhén vörösbe irizáló arc, rendezetlen haj, mint mindig, de csillogó szemek. Hiába, a láz nagy úr, főleg lázcsillapító nélkül. A kezdésig még van idő, a hangszerek a színpadon, a vendégek szállingóznak. A terem kipucolva, tánctérré alakítva, kicsit eltérve a hely jellegétől. Várakozás, emberek megfigyelése, nők bámulása, Edelweiss ízlelgetése. Ahogy gyűlnek az emberek, úgy fokozódik a hangulat, a bennem koncertek előtti feszültség is oldódni kezd. Háttérben kellemes zene hallatszik, de mégis a legjobb a folytonos zsongás. Nem zsivaj, egyáltalán nem, amolyan ráhangolódós-várakozós. Ide mindenki kikapcsolódni jött, nekem sem szabad rossz hangulatban lennem.
A kezdés 21.00-ra volt kiírva, de ilyenkor az általános késést bele kell számítani, mint ahogy sokan így is tettek. A kezdésig hátralévő időben kávé sok tejjel és vörösbor, lazítóként. Kis problémát okozott, hogy sok ismerős egymástól elkülönülve, kisebb társaságokban beszélgetett, és nehéz volt mindenütt jelen lennem. Nem is tudtam mindenkivel haverkodni. Aztán kezdődött.
Egy koncerten a magától értetődő dolgon kívül még két dolgot szoktam csinálni: a közönség folyamatos szemrevételezését valamint a reflektorok lézerágyú erejű fénysugarainak elkerülését. Sajnos egyik sem sikerül túl jól, mert a kettő gyakorlatilag kizárja egymást, de próbálkozok, próbálkozok. Mint mindig, most is több, jól elkülöníthető csoportot véltem felfedezni a tánctéren:
A, vannak a táncolós felszabadultak, akik nem restellnek ugrálni, kiabálni, hangulatot teremteni – általában persze maguknak, de hát a zenekart is inspirálhatja ez a magatartás.
B, álldogálók, akiknek csak a feje mozog, mert a zenére, az italukra vagy az előttük áll nőre (pasira) koncentrálnak.
C, a fal mellett álldogálók, akik vagy szintén zenészek és műértenek, vagy csak szimplán félénkek és nem mernek közelebb menni a zenészekhez. Lehet persze, hogy ezek közül egyik sem, mert nekik pont úgy jó.
D, a fogyasztók, akik egy jó haveri társasági estét alapoznak-fejelnek meg, és közben élőzenét hallgatnak. Időnként a sziluettjük megjelenik, majd tovatűnnek, de ott vannak.
A harmadik szám után már kialakul néhány szemkontaktus, mindenki jól érzi magát, csak hát a betegség kiveszi az ember erejét. Szakad róla a víz, pedig alig kezdődött el a koncert. A reflektorokból dől a hőség - de jó lenne egy kisméretű, fekete törölköző. De nincs, tovább. Átélés, ugrálás, tánc, tovább. Balra három lány figyeli a furulyást, már-már megbabonázva, tetszik nekik. A színpad előtt közvetlenül egy csávó betyárfigurás pólóban mozog, páran vele táncolnak. Mögöttük sok-sok ember rázza ütemesen a fejét. A mádijancsira hullámzik mindenki, és csak pár ember (pontosabban egy pár) bólogat a kettőre. Á, ismerősök, köszöntés. Közben egy szép szőke igézne, nem hagyom, és szerencsére nem esek ki a ritmusból. Zene, tánc. Szünet.
A Take Five-ban minden koncert között van egy kis szünet. Ilyenkor lehet fogyasztani. Nekem ásványvizet, de azonnal! A láz érkezik, az ízületeim sajognak, mit keresek én itt egyáltalán? Az ingemből csavarni lehet a vizet, a helyiségeket elválasztó paravánokat annyiszor rúgom fel véletlenül, ahányszor csak arra járok…
A folytatásban lekapcsolták a villanyokat, így az újonnan kialakítható szemkontaktusok száma közelít a nulla felé. Ez nem azért rossz, mert csökken a kontaktus, hanem azért mert a reflektorok kiégetik az ember szemét, és az baj. No mindegy, a buli a lényeg. Azt hiszem, mindenki jól érezte magát, a zenekar, a hallgatóság, de talán még a kiszolgáló személyzet is. A ráadásként leadott két szám alatt utolsó erőtartalékaimat áldoztam fel. Ha lett volna ott egy ágy, hát azon nyomban elaludtam volna. De csak a láz jött, ezért eszelős módján járkáltam ismerőstől ismerősig, hogy van-e náluk valami csillapító. Kedves volt a lány akitől kaptam, innen üzenem neki, hogy kösz.
Annyi mindent tudnék még írni, a sok beszélgetést és nevetést, meg a haveri kör baromságait (Vaskapu Alkotókör természetesen), a sok bájos és csinos lányról, de inkább nem. Megtartom magamnak :)
Nektek hogy tetszett a koncert? Vagy ti is betegek voltatok? Írjátok meg!
Az elsősorban mindenkivel meg voltam elégedve :)
