A cédulák leadása és némi közlekedési szerencsétlenkedés után megérkeztünk az MTV, a VIVA meg a Comedy Central közös székházába-stúdiójába. A helyiek jó fejek voltak, kaptunk innivalókat és elkezdtünk hamarosan beállni. Na igen, a beállások. Ahány hely, annyi módon kell nekiállni és belőni a hangokat. Nem mindegy, hogy nyílt, vagy zárt térben lesz a koncert, nem mindegy milyen a vas a színpadon, mennyi monitorláda szól az arcunkba és az se mindegy, hogy hány hangosító van éppen. (Természetesen az indulásnál a 3d-tetris ismét előjött, mert rengeteg extrát hozott Dani.)

A stúdió eléggé kicsinek bizonyult, szűkösen, de elfértünk. Aki látott már bennünket a színpadon, annak nem igazán tűnik fel a sok felszerelés, de kis helyen hirtelen rengeteg lesz belőlük, mindenhol kábelbe, hangfalba, operatőrbe meg zenészbe ütközik az ember. Ám Dani megint kínos precizitással rendezte a hangot, szerintem a kp-i vezérlőbe hozzá se nyúltak a jelhez. (update: tuti, hogy hozzányúltak, mert a hangzás az elején minősíthetetlen volt, köszi bfabry-nak a linkért)

Párszor voltunk már tv-stúdióban és akkor mindig elmondták, hogy kb. mi várható mi lesz stb., de most semmi extra konkrétum nem hangzott el, csak az ülésrend, mert hogy lesznek blokkok, közte élőzene velünk. No, idáig semmi különös nem történt, ha csak az nem, hogy találtunk ott az előző nemtudomilyen műsorból hátramaradt olvasói leveleket-kérdéseket a párkapcsolatok és horoszkópok összefüggéseiben:

-         Szia! Én bika vagyok a kiszemelt fiú pedig oroszlán. Azt akarom kérdezni, hogy illünk-e egymáshoz?

-         Sziasztok! Jó a műsor. Azt szeretném tudni, hogy ha a lány skorpió én pedig halak vagyok, akkor abból lesz valami?

-         Heló! Ha a fiú ikrek akkor én illek hozzá ha nyilas vagyok?

Na ennél a kérdésnél hangosan felvisítottam, mire az ügyeletes rendező kivette a kezemből a leveleket és csúnyán nézett rám…

Bevallom, nem nézek tv adásokat, noha van tévém, de csak egy-két filmet nézek meg rajta. Még előfizetésem sincsen, szóval gőzöm nincsen arról, milyen az MTV, vagy hogy EGYÁLTALÁN mi megy a tévében. Ezzel a tudatlansággal felvértezve álltam a kamerák elé, de előtte még meghallgattam, ahogy az ügyeletes megmondó, Szupermen (?) kérdésekkel kínozta a band három tagját, önmagát és a nézőket. Arra emlékszek, hogy az egyébként lassan 40 fok közelébe emelkedő hőmérsékletű (pont elromlott a légkondi) stúdióban mindenkit a gutaütés kerülgetett és hogy az istennek nem tudott leszállni a huszárdolmány kérdéskörről, úgy körözött a téma körül, mintha az annyira lényeges lett volna.

És ekkor megvilágosodtam. Baszki, ennek az embernek lövése sincs mit csinálunk és miért, de nem is az a célja, hogy azt átadja, hanem az önsztárolás. Meg az, hogy nem kell felkészülni csak úgy együltőhelyből, iq-ból megoldható ez. Jee, kis öncélú fecsegés, kapaszkodjunk bele valamibe oszt lesz ami lesz. Ez a véleményem akkor erősödött meg bennem végérvényesen, amikor szénnéalázta a Baby Dollsos lányokat, mert azt gondolta, hogy majd csini-szexi rucikban belibbennek és leszbiznek, vagymi, de nem lett belőle semmi. Szóval én egy szempontból élveztem a dolgot: a műanyag totális színvallását láttam és legalább helyre tettem magamban ezt a kérdéskört is.

Na de a Fény-ivás volt a csúcs. A stúdióban az élő műsor alatt is, meg utána mindenki azt akarta bemesélni nekem, hogy ugye milyen erős az a Fény és hogy totál kikészültem tőle. Én. Bevallom – bár büszke nem vagyok rá – pár perc alatt megittunk hátul még néhány pohárral belőle, de az izgalmas habzáson kívül semmi extra élményt nem nyújtott, és a szalonspicc leghalványabb jeleit sem véltem felfedezni magamon. Finom, meg érdekes, de maradok a spéci boroknál inkább. Meg is ragadom az alkalmat és ajánlom Bolyki János 2008-as Királyleánykáját Egerből.

Tanulságos volt a hétfői nap, de nem ismételném meg. Az autópályán hazafelé pedig aludtam.