Szerda

Azért kezdem a beszámolót szerdával, mert így teljesebb képet kaphat az érdeklődő abból, hogy a csütörtök hogyan alakult. A szerdának is inkább a vége volt érdekes, mert akkor az egri Egal Cult Clubban volt egy fellépésünk. Már jókor odaérkeztünk, hogy el tudjunk készülni – hangosítás, beállás és egyebek, de tudjátok Kígyó katona, és nem érkezett meg csak üzent, hogy majd egyszer csak megjelenik. Rapcsók Robit leszerződtettük hangosítónak, és valóban mindent megtett annak érdekében, hogy valami szóljon is a bandából, ne csak tömény zaj.

Csütörtök

Szerencsére a koncert jól sikerült, és rengeteg ismerőssel és régi baráttal tudtam beszélgetni utána. Háromszor hívtak minket vissza a színpadra: üvöltve a számok címeit, mint: Medina, Medina! vagy Pimasz, Pimasz! Megegyeztünk abban, hogy ez a buli magasra rakta a mércét Írországgal kapcsolatban. A másnapi ébredés és a munkába indulás azért mély nyomokat hagyott bennem. Én még aznap egy fél napot lehúztam a hivatalban, szerencsére a holmijaim már útra készen várakoztak, a csomagolást már régen letudtam. Pestre autóval mentünk, és a szokásos módon elhelyeztük LP-nél és vártunk Böszörményi Gergelyre, aki elvitt minket a reptérre. Közben mélyebb meggyőződéseinek is teret engedett, amin időnként elgondolkodtunk, időnként nevettünk. Amikor nekünk adott 100 dc cd-t, hogy vigyük magunkkal, akkor már nem nevettünk. Tuba Tóbiás és a Fugato mindenesetre mély nyomokat hagyott a bandában.

A reptéri várakozás egyszerűen csak unalmas. Várni a sorban, figyelni, hogy a biztonságiak valami gyakorlat kedvéért mindenkit elterelnek, és azután az utasok totál értetlenségét figyelni, megmérni a saját súlyunkat ruhástól, majd csomagostól, esetleg csak a csomagot külön… Némi izgalom azért akadt, mert Zsombi magánál felejtette a 2 cm pengehosszúságú svájci gyártmányú bicskáját, amivel a furulyáit tisztogatta. Az egész corki járat halálos veszedelemben forgott, sőt az egész Ferihegy is! A biztonságiak azonnal lekapcsolták és kidobatták vele, bár a pengét megtarthatta. Ekkor már végképp nem értettem a biztonsági előírásokat.

A repülőn ismét ablak mellé kerültem, szerintem a nevem kezdőbetűi miatt :) Mindannyian tágas helyre kerültünk, ugyanis a biztonsági kijárat folyosóját kaptuk meg. Nekem pedig kiemelt szerepen volt az utazás alatt, mert a személyzet vész esetén igénybe vette volna személyemet. Úgyhogy alaposan áttanulmányoztam a oktatóanyagot.

Sajnos az ablakok nem voltak annyira tiszták, hogy jó fotókat tudtam volna csinálni, ezért nem is csináltam. Ellenben életem leghosszabb alkonyatában volt részem, mert a gép a Föld kerületi sebességének majd felével húzott nyugatra, így a szokásos idő helyett kétszer hosszabb volt a napnyugta! Megjegyzem a Malévra ezúttal sem lehetett panasz, mind az ételek, mind a személyzet tekintetében.

A corki reptér leszálló-kifutópályája szerintem rövidebb lehet, mint Ferihegyé, ezért is éreztük úgy a leszállást, mintha hozzávágták volna mindannyiunkat a betonhoz, mert az érkezés után szinte azonnal meg akart állni a pilóta (3g), és az erők rajtunk keresztül áramlottak.

A reptér erős átalakítások nyomait szenvedi (2005), többek között nincs busz, és a csomagokkal kb. 200 métert kell megtenni a fedett csarnokig úgy, hogy közben mindenféle betonkoloncot, kerítést, műanyag akármit kell kerülgetni. Az első élményem mégsem ez, hisz ez akár Magyarországon is lehetett volna, hanem a levegő édes illata. Nem vicc, én a levegőt a tárkony illatával telinek éreztem még bent a város közepén is!

Phil Berganról senki sem tudott semmit, mármint azt senki sem tudta, hogy pl hogy néz ki. Rendeztünk is egy felmérést, hogy ki milyennek tartja őt. A magam részéről én egy magas, vékony, őszülő, lófarokba fogott hajú, fekete öltönyös szemüveges alakot vártam, de azt hiszem N.Csabi találta el leginkább hogy milyen volt:

magas, nagy hasú, őszülő, de szinte tarra vágott fejű, szandálos-bőrkabátos alakot kell magunk elé képzelni. Mert ilyen volt :)

Azonnal a bérelt FIAT mikrobuszba szálltunk és levontuk az első tapasztalatot. Nincs lacafacázás, hanem előre. Phil a gázra lépett és úgy nyomta, mint süket a csengőt. Ez a tulajdonsága mindvégig megmaradt. Eleinte szerintem mindenkit a halálfélelem kerített a hatalmába, nem is a sebesség, hanem a baloldali közlekedés miatt! N.Csabi is, meg én is rá akartam üvölteni Philre, hogy térjen már vissza a jó sávba. Aztán elcsendesültünk, amikor a „jó sávban” 120-al dübörgött el mellettünk egy kamion… A körforgalmakról nem is beszélve, amik egyenesen rémálmok. Az éjszakai város ígéretesnek mutatkozott, már egy aznapi felfedezőtúrára is!

A corki Isaac’s Hotelbe érkeztünk meg, ahol az első írországi éjjelt eltölthettük. Egy jókora apartmant kaptunk öten közös konyhával, ami teljesen fel volt szerelve mindennel. Az oda vezető út azonban hagyott némi kívánni valót maga után. Szanaszét hajigált műanyagrekeszek, felmosórongyok meg vödrök, meg tömény fokhagymás sült hús szag állták utunkat mindig amikor mentünk vagy jöttünk. Csak pár nappal később jöttünk rá, hogy a személyzeti bejárat helyett használhattuk volna a vendégeknek kialakított utat is.

Philnek átadtuk a neki szánt ajándékokat, majd pálinkára invitáltuk. N.Csabi szétnézett a konyhában, hogy található-e ott valami stamos pohár? Talált is valamiféle szakés-pohárkákhoz hasonló fém „poharakat”, amiket azonnal megtöltöttünk hazai törköllyel. Philnek nagyon ízlett, szerintem sohasem ízlelt még törkölyt, azonban nekem valami furcsának tűnt, ami csak a második „pohár” után vált nyilvánvalóvá. A pálinka olyan erős volt, hogy a fém pohárból – ami valójában tojástartó volt – kimarta a fémet és átízesítette önmagát fémes ízzel. Ritka szar élmény volt :)

Elhatároztuk, hogy azonnal meg kell ünnepelnünk a megérkezést, ezért Phil elvezetett minket a kedvenc pubjainak egyikébe, a Tikki Lounge-ba. Az út stilszerűen a Szent Patrik hídon át a Szent Patrik Sugárúton át vezetett, ahol éppen a repülőgép teljes magyar személyzetével futottunk össze. A célpontunkban éppen egy vegyes összetételű reaggie banda jó zenét adott  - a fiúk azonnal a zenészekre összpontosítottak - ideális volt a hely a Guinness és más brutális fekete sörök kipróbálására! Meg is tettük, de mivel ez egy egyszerű írott beszámoló, sajnos képtelen visszaadni a sörök ízét. Azt tudom javasolni mindenkinek, hogy helyben próbálja ki a fekete sörök kávé ízű habját :)

Most pedig álljon itt a saját, nagyon szubjektív listám a legjobb sörökből (az első és az ötödik helyen lévő sörök között csak 0,1 pont különbség van):

1. Murphy’s                 irish draght stout           (brutál fekete, csapolt)

2. Kilkenny                  irish draught                 (vörös sör, dobozos és hihetetlenül finom)

3. Rebel Red               irish draught                 (vörös, csapolt, gyümölcsös)

4 .Guinness                  irish draght stout           (brutál fekete, csapolt)

5. Beamish                   irish draght stout           (brutál fekete, csapolt)

Szakértők, helyi pub-ba járók megjegyezték, hogy a Guinness azért rossz ott Corkban, mert a Dublintól való 250 km-es távolság miatt, a szállítás során nagyon leromlik a minősége… Ha már itt tartok a söröknél, akkor el kell mondanom azt is, hogy az írek a dobozos sörök esetében is megtalálták a módját a féktelen habzásnak! A szokásos forma-félliteres dobozok helyett azoktól 2 cm-el magasabb kiszerelésben árusítják a dobozos sört, így van hely a sörben  úszkáló patronnak, ami a doboz kinyitásakor, a nyomásváltozás hatására fújja a széndioxidot nitrogént a sörbe. A 2 cm-ben így a habnak is jókora hely marad. Hogy mire nem gondolnak :)

Az utazás fáradsága, megérkezés öröme, az ismeretlen, de barátságos hely forgataga, a zene a legjobb benyomással bírt ránk, amit a csapos lány szalonnás csipszei és csilis földimogyorói koronáztak meg. A hotel lila fényekkel megvilágított vízesése nem koronázott meg semmit.

Későn kerültünk ágyba, és azonnal aludtunk. A takarókról még le kell írnom, hogy három oldalon a földig érnek, és szinte meg sem lehet mozdítani őket, gyakorlatilag úgy kell bebújni alájuk. De jó melegek :)