Aznap nem dolgoztam, szabit vettem ki. Már délelőtt elindultunk mert több feladatunk is akadt, illetve több dolgot is el akartunk intézni. Bepakolás, tetris – új basszusláda (nevet nem tudom, ne kérdezzétek, új szekrény N.
Első cél az 1000 db cd, Buda, furcsa véletlen folytán Furulya utca. A hűvösvölgyi úton végig komoly flash-t kaptunk: a lekaszált fű boglyákba rakva, ám minden második boglya tövében békésen szunyókált egy-egy szerencsétlen homeless… Egyszerre volt vidám és szomorú látvány.
Furulya utcában aztán cd-k be, hely csökken, és már látom komoly küzdelmeim lesznek a dobozokkal. Ahányszor kanyar, gyorsítás vagy lassítás jött, annyiszor akartak rámdőlni a dobozok. És a megpróbáltatások a dobozokkal még nem értek véget. Az úton végig a pálinkafesztiválos live felvétel szólt. Egy hangmérnök srác nekiesett, normalizálta, szösztelenítette és rendelkezésünkre bocsátotta. Mi pedig rendelkeztünk vele: egész jól szólt, még két-három év és hibátlan live-koncert dvd kiadásába kezdhetünk. Addig még beszervezek pár csini színpadi táncoslányt, és megtanulok brácsázni.
Azt nem értem még, hogy hogy került a live felvételbe a Kossuth rádió híreiből zen szerű bevágásokkal riportbeszélgetésekből egy-egy részlet. De ez már metafizika…
Következő feladatunk párszáz cd-re felragasztani párszáz matricát. A doboz káosz itt jelentkezett: ugye azok amikhez nem nyúlunk, egy stóc, aztán amikhez nyúlunk másik stóc, de volt harmadik stóc, amikhez megint nem nyúlunk. Aztán ollóval (svájci bicskában persze) felszeletelni a matricás szőnyeget. Aztán újabb stócot kialakítani a már felragasztgatott cd-nek és külön figyelni az elrontott csomagolású cd-kre… mindezt 140 km/h-ás sebességnél.
Bécstől nem messze van egy nagy hangszer és hangszer-kiegészítő bolt. Oda igyekeztünk, hátha találunk valami izgalmas, felhasználható kiegészítőt, de csak pár méter kábelt vettünk, úgyhogy gyorsan mentünk is tovább, nem tököltünk. Az Ost Klubba 18.00-körül kellett megérkeznünk. Na hát a megérkezés. Gps készülékünkbe az istennek nem lehetett bepötyögni a címet: Schwartzenberg St. Csak a helyszínen derült ki, hogy Schwarzenberg St. Úgyhogy a német tudásunkat még fejlesztenünk kell.
A helyszínen ott voltak Goofy-ék, és ott volt a hangosító fiú, aki ugyan nem volt magyar, de majdnem hibátlanul beszélt magyarul. Aztán a keverőpult végzetes találatot kapott és elromlott. Hmm… A keletkező kis szünetben városnézésre indultunk, meg is néztünk egy szovjet emlékművet és átmentünk pár piros lámpán, de mivel szemetelt az eső, és pont olyan hideg volt, amitől fázni lehet, hát irány vissza.
A teremben hűvös volt, ezért jól jött ki, hogy a másfél évvel ezelőtti bulitól eltérően LED refik mellett azért voltak hagyományos fűtőtestek is felszerelve. Hangbeállás, kezd elhúzódni, kezd kijönni a „kicsit hangos-kicsit halk” effektus. Szerencsére tökölés nem volt.
Hangbeállás közben megjöttek a svájci dj-k (Gypsysounsystem – egy lengyel csaj DJ Olga és egy kanadai-francia fiú Dj Schnaps). Komoly borozásba és beszélgetésbe futottunk bele. Egriként régi álmom, hogy legyen egyszer saját szőlőm, borom és pincém. És most már eltökélté váltam, mert ez a srác borászkodik Genf mellett (!) és olyan spéci bort hozott, hogy nahát. No persze Tóth Feri bácsi egri kékfrankosa azért odatette a pontot, és Dj Schnaps be is állt tőle.
Jól tartottak bennünket a klubbosok, mert kaptunk gulyáslevest (megjegyzés K.
Ám végül 11 körül belekezdtünk. Sok ember jött el, jól látszottak. Jól látszott pl a multkor megismert Frenk, aki kint él már régóta. Rocker és még főszerepet játszik az este, illetve a micisapkás pincérfiú, aki kis kötényben tündérkedett magának a zene alatt. Egyébként megmozdult a társaság és jó hangulat volt végig, a dj-k addig ropták előttünk, amíg lassan a saját set-jükkel kellet foglalkozniuk. Frenk ahhoz képest, hogy vízzel fújta le Zsombit, egész lányosan táncolt rocker létére – azért itt megjegyzem, hogy egy kb. 50 éves arcról van szó. Ja és szét van tetoválva, mindenhol van valami nonfiguratív izé rajta. A koncert végén K.
Koncert után a nagy sikerre való tekintettel 12 cd el is kelt, és úgy gondoltam, hogy gyors pakolás után irány a dj set alá. Dj-ink komoly balkán beat-et nyomtak: balkáni népek, cigány, klezmer valamint ska és reggae muzsika szólt. Kb 2 órát álldogáltam illetve ugráltam, és JÓL ESETT. Mármint ugrálni. Sörrel a kézben kihívás.
Aztán lassan elérkezett a búcsú, de még megszólalt a Pop Szegecs, szóval szép véget ért a parti. K.
A korai keltést nem tudta feledtetni a bécsi eső látványa, úgyhogy gyorsan hazasiettünk. Pesttől már ragyogott az ég, a felragasztott cd-ket leadtuk, a lányokat felvettük és azon gondolkodtunk, hogy mekkora meglepetés készül estére. Az ember életében csak egyszer 30 éves, így Zsombi is. De ez már egy másik történet.
(Beállós fotóért köszönet Goofy-nak!)
