Borsodi Fonó 06.06.
Ugyan a koncert csak 19.30-tól kezdődött, a hangbeállás miatt már 14.30-ra a helyszínre kellett érnünk. A beállások logikája olyan, hogy aki minnél később játszik, az annál hamarabb áll be, és aki legelsőnek játszik, a beállás után akár kezdheti is. Mivel aznap 4 zenekar lépett fel – Swetter, Kerekes Band, Ghymes és Etno Rom – mi álltunk volna be utolsó előttinek, ám mivel mi lakunk a legközelebb Diósgyőrhöz, mi kezdtük volna leghamarabb, borítva ezt a logikát. De csak kezdtük volna.
Időnként szakadó esőben felrántottuk a várba a hangszereket, szerencsére a dobot nem kellett, mert volt ott egy jó minőségű már felállítva. Itt köszönném meg a segítők munkáját. Azonban az eső és a szürke ég kicsit elnyomta a jó hangulatunkat, amit még tetézett az, hogy a 32 csatornás keverőpultból a Ghymes 31-et elfoglalt, és ahhoz hozzányúlni nem lehetett. Maradt így a gyors beállás, a jól ismert, lassan megszokott „má’ megint elbaltázták az időt” és így szabadprogram. Az eső pedig csak zuhogott tovább, nekem mégse molt kedvem maradni az egyébként szenzációs kialakítású öltözőben. Az öltöző az egyik toronyban volt régies felszereléssel, kerek asztallal és gótikus izékkel, ahol vagy pornófilmet forgathatnának – persze kosztümöset, vagy bűnszövetkezetek város-felosztási tárgyalásának adhatna otthont…
Tavaly pont ekkor szintén voltunk a várban, én akkor egy közeli panzióban szálltam meg, és sikerült némileg felderítenem a környéket. A többiek éhesek voltak, enni akartak, én azonban úgy jól laktak még otthon, hogy inkább a tavaly felfedezett házi sörfőzde sörét próbáltam ki. Sokkal finomabb is volt, mint sok dobozos társa. A kezdésig még sok idő volt hátra, de az idő elkezdett javulni. Időközben Márk (the longhair) is befutott, úgyhogy egyre vidámabban lettünk.
A koncert előtt azért volt pár perc hangtechnika, monitorok és a hangzás beállítása, de igazából csak a koncert első számai után állt be minden. Borzasztó helyzetben vagyunk a színpadon, ugyanis mi vagyunk a világon az egyetlenek, akik soha az életbe nem juthatnak el egy Kerekes koncertre néző-, és hallgatóközönségként, így sohasem tudhatjuk meg hogyan szólalunk meg. Nagyon, nagyon kíváncsi vagyok, és ez az érzés egyre jobban elhatalmasodik rajtam.
A kezdés előtt pár perccel a nap is kisütött, a korábban felfedezett csapolt Guinness ízével a számban igazán jó mulatság előtt álltunk. Tömeg is volt, azonban valahogy nem akart kialakulni előttünk komolyabb táncmulatság. Egyedül Márk (the longhair) volt bátor, de hát ő már Aberdeen-ben is hülyére vette a skótokat, itt is felszabadult volt. Nagyon feszített és így szigorú időbeosztásban lehetett csak játszanunk, nem is tudtunk teljes repertoárt adni. A levegő magas páratartalma ellenére a hangszerek sem mászkáltak ide-oda, és a víz sem vert le teljesen. Azaz egyszer igen, amikor az ismerőseim megjelentek és egy „CSARNÓTA” feliratú táblával beálltak pont elém. Bevallom még a ritmust is eltévesztettem, ez szégyen, de szép emlékek miatt nem tudok haragudni magamra. (Csak azért, hogy lássuk: véletlenek nincsenek, ugyanis Csarnóta egy kis falu Villánytól nem messze, akkor fedeztük fel, amikor arra jártunk bortúrán.)
A koncertélmény beszámoló nem lenne teljes, ha az utánunk következő előadók koncertjeiről ne írnék, azonban már annyira nem összpontosítottam akkor a zenére, a színpadra, ide-oda jártam, ismerőstől ismerősig, havertól barátig. Nekem amúgy a Ghymes tetszik, sok nótát még magam is tudok énekelni, mint ahogy történt is, itt a szöveg, idézek:
Naptól vagyok, Holdtól vagyok,
Keresztanyám a csillagok.
Naptól vagyok, Holdtól vagyok,
Keresztanyám a csillagok.
Kutyák nektek a dolgotok,
Fel az égre vonítsatok.
Kutyák nektek a dolgotok,
Fel az égre vonítsatok.
Naptól vagyok, Holdtól vagyok,
Keresztanyám a csillagok.
Kutyák nektek a dolgotok,
Fel az égre vonítsatok.
Kutyák nektek a dolgotok,
Fel az égre vonítsatok.
Nem tudom, hogy másoknak is élmény volt-e, vagy csak vonyítást hallottak.
