Zwackéktól pár szendvics és süti legyűrése után elsiettünk. Tényleg sietnünk kellett, hisz a várban még várt egy beállás. Mire odaértünk a hangosítás, a technika már állt és csak ránk várt. A terem adottságairól azért szólnék pár szót. Hosszú, hosszához képest alacsony, és úgy pattog benne a hang, mint bespeedezett denevér, konkrétan minden hangosító rémálma. A falak simák és régi vármegyék címerei voltak rajtuk. De a hangzás végül is megoldódott. Legnagyobb csodálkozásomra olyan jól szólt a brácsa befelé, a színpad felé, mint már régen. Ja színpad, az nem volt, a szőnyegen álltunk mi is.
Kis késéssel elkezdtük a mulatságot. Az est első meglepetése az volt, hogy a közönség leült. Tehát a zenekar mégis magasabbra került, noha színpad nem volt. Na jó, kezdtünk a Két pásztorral, amit a Zwackhoz képest hibátlan Stadionfolk Stadion Folk követett. Az emberek ugyan ültek, de mocorogtak, meg feszengtek, meg alig bírtak magukkal. Aztán belehúztam a Csángó boogie-ba és a terem felrobbant. Aki csak mozdulni tudott, hajította le a táskáját, felsőjét, cipőjét és tódultak elénk és táncoltak, meg ugráltak. Voltak, akik még táncoltak is és ugráltak is! Volt egy érdekes társaság előttünk, akik komolyan beszívtak, de tényleg, ráadásul még ott, a teremben is sodortak és pöfékeltek. No elég elborult táncmozdulatokkal szórakoztattak bennünket és a közönséget is. Akkor, amikor az egyikük majdnem kikapta az „udvari fotós” úr kezéből a fotómasinát, akkor majdnem elejtettem a hangszeremet…
A teremben egyébként annyian voltunk, hogy Hevestől Torda-Aranyos Vármegyéig tomboltak, utána csak elvoltak, hallgatóztak vagy az erkélyre távoztak az emberek. Mindenesetre ismét bebizonyosodott, hogy a begerjedt tömeg inspiráló, ami jobb kedvre deríti a zenészt, ami persze inspirálja a hallgatót, és így tovább…
Ez a koncert nagyon jól sikerült, nem gondoltam volna, sokáig is tartott, kb. 23.40-ig. Az emberek folyamatosan jókedvűek voltak és táncoltak, a tömeg folyton cserélődött – persze nagyon meleg volt, dőlt mindenkiről a víz.
Férfiasan bevallom elfáradtam. Annyira, hogy úgy terveztem előtte, hogy maradok a haverokkal fenn Pesten, de nem bírtam volna. A várban megismerkedetem egy francia lánnyal és egy angol fiúval, váltottunk pár szót, ittunk kékfrankost, és a VUA rögtönzött ülést tartott, valamint megoldott egy bonyolultnak tűnő matematikai feladványt. A francia csaj lepontozta a kékfrankost, én pedig erőim utolsó tartalékaival a vár közepén lestoppoltam az éppen hazafelé utazó Kerekes Bandet, egy revolvert N.
És hogy mi a tanulság?
1.Rossz adottságú helyen is lehet jó koncertet nyomni.
2. A meleg az meleg.
3. A franciák nem értenek a borhoz.
4.Csak kicsit lett volna jobb, ha a tömeg Veszprém Vármegyéig ért volna.
