Augusztus 19-e, ismét kutyameleg, a légkondi küszködik, de a hangulat a buszban egyre jobb lett. Ha jól emlékszek a szuper hatékony Tiger balzsam most nem került elő, ellenben voltak kínai golyók, kobozhangolás és még aludtam is vagy 13 percet.

Annak idején még amikor Csoóri Sándortól, az ifjabbtól tanulgattam néhány fogást a brácsán, szóval akkor ki lett emelve az ujjak lazaságának fontossága, és akkor megtanultunk néhány gyakorlatot az ujjaink lazítására. Na azok aztán eléggé uncsik voltak, de itt vannak ezek a golyók és ez maga a tökély. Csilingelnek, kopognak, ami aztán beazonosíthatatlan irányból csap le a fülekre, akik pedig melletted ülnek fél perc alatt meghülyülnek a hangjától, eszelősen forgatják a fejüket vajon mi esett ki a buszból, vagy mi a francot hallanak, miközben arcomon sátáni vigyorral forgatom és forgatom a tenyeremben őket…

Nem először léptünk fel a fesztiválon – igazából másodjára. Ezért feltűnt, hogy a helyszín megközelítése valamennyire eltért a tavalyitól és a buli terülte is más alakzatot vett fel. Mi a Kemping Színpadon léptünk fel, de a 21.00-ás kezdésig még volt két teljes óra, amit azzal töltöttünk, hogy  vagy ettünk, vagy hallgattuk az előttünk fellépőket. Nekem meg valami fene kórságom volt: koncert előtt nem végzetes, ha fáradt vagyok, nem végzetes, ha álmos vagyok, ha lázas vagyok, az sem rettenetes, de ha hányingerem van… na az kikészít. Nem, nem nagyon, csak úgy lappangott és a kertek alatt járt, csak a füle látszott, és arra pont jó volt, hogy semmi kedvem ne legyen semmihez. Egészen addig, amíg K.Csabi nem mondja azt, hogy igyak egy pálinkát. Az aztán helyrerakott, egy perc alatt még a színem is visszatért, szinte azonnal a színpadra ugrottam volna.

A felpakolás és a beállás elhúzódott kicsit, mert az előttünk lévők elhúzták a műsorukat. Ez megint mivel járt? Azzal, hogy a színpadmester rajtunk próbálta behozni a késését. Tudom, hogy rossz érzés a hallgatóságnak, amikor véget ér egy koncertünk, de ha a ráadás is elmarad az baj. Mondtam Zsombinak, hogy ilyenkor nyugodtan menjen vissza a színpadra és mondja be, hogy az idő elhúzódott, a szervezők nem engedik a folytatást, nehogy már azt gondolják az emberek, hogy mi nem akarunk visszamenni.

Mondtam Daninak, hogy ha lehet szóljunk rockosan, bár nekem fogalmam sincs milyen az, de hát a hely szelleme megkívánta. A koncert előtt gyűlni kezdtek az emberek, pedig azt gondoltam, hogy ez egy rockfesztivál, a kutya se lesz kíváncsi ránk, de hát mégis. Jöttek és jöttek, és táncolni kezdtek. Az időjárás a színpadon kellemes volt, azon túl a hely némi szaharai jelleget öltött: éjszakai hideg illetve homok, homok és homok. Ennek meg az lett a vége, hogy a tomboló tömeg úgy felverte a port, hogy a színpadról alig lehetett lelátni, a fénytechnika vörösbe és zöldbe színezte a homokfelhőt, ráadásul a végén sarat köptem. De jó volt úgy egészben, noha a kávéhoz nem tudtak tejet adni.

Egyedül azt nem értem, hogy ha van egy utánunk következő banda, és megértem ha már jönnének, de akkor is mi a büdös francnak pakolják le a saját cuccaikat a színpad lépcsőjére azelőtt, mielőtt mi lepakolnánk a magunkét?