Elsősor - odakeveredtünk, na

Elsősor - odakeveredtünk, na

Interview EFEN

2009. szeptember 29. - Don Eszkóbár

Nem sok zenekar mondhatja el magáról, hogy új zenei műfajt alakított ki és sikeresen népszerűsíti azt. Erre példa a Kerekes Band. A zenekar öt tagja egyedi, ethno funk stílusú számait legutóbb az idei egri eFeN-en játszotta el nagy sikerrel. A zenekar két tagját, Námor Csaba kobzost és Csarnó Ákos brácsást kérdeztem a Kerekes Bandről.

Safranka János: Hogyan váltatok a zenekar tagjaivá?

Námor Csaba: Egyszer már volt egy Kerekes Band együttes, amibe Zsombor bevett. Az egri Közgébe jártunk egy suliba. Én ott gitároztam, ő furulyázott, aztán mondta, hogy próbáljam ki a kobzot. Kipróbáltam és iszonyatosan bevált.

Csarnó Ákos: Ez elég kalandos volt. Később csatlakoztam az együtteshez. Táncoltam néptáncot. Az akkor még Ifjúsági Háznak hívott művelődési házban találkoztunk. Csináltak ott táncházakat. Látták, hogy próbálkozok brácsajátékkal és Zsombornak volt egy olyan korszakalkotó elképzelése, hogy mi lenne, ha bevennék ezt a hangzást a zenébe és akkor elkezdtem próbálni velük.

S. J.: Milyen hangszer a koboz?

N. Cs.: Lantszerű hangszer. Öblös teste van a nyaka pedig a hangoló hurkoknál 90 fokban meg van hajlítva. Középkori hangszer. Balkáni eredetű, Moldvában nagyon népszerű volt és a mai napig az.

S. J.: Hogyan alakult ki az ethno funk stílus? Miből merítettetek a magyar népzenén és a könnyűzenei műfajokon belül?

N. Cs.: A Kerekes Bandnek az első két albumán még abszolút autentikus moldvai, gyimesi népzenék vannak. A második kettő, a „Pimasz” és a „Fel a kalappal!” az, ami már bátrabb és merészebb húrokat feszegetett. Elindultunk valamilyen szinten a népzenéből, már csak a dallamokból és a hangszerekből kiindulva is. Mindenki próbálkozott. A csapatból mind az ötünknek más a zenei világa, zenei ízlése és sose úgy ültünk le zenét csinálni, hogy most konkrétan csinálunk egy R’n’B-t énekessel. Egyszerűen csak jött, kialakult és az ethno funk az úgy adta magát, mint levesbe a só.

Cs. Á.:
Nem lehet egyértelműen egy akadémikus választ adni erre a kérdésre. Gondolom, hogy egy szerves fejlődés jelenlegi állomása ahol most vagyunk ebben a pillanatban, és még messze van a vége. Talán sosem lesz vége, nagyon remélem mindig fejlődünk. A közös kiindulópont az a népzene. Magyar, kárpát-medencei népzene. Mindenki így vagy úgy találkozott vele. Én említettem, hogy táncoltam, a Fehér testvérek is táncoltak, két tagunk viszont életében nem foglalkozott népzenével, de ahogy
Csabi is jól mondta, mindenkinek más zenei világa, ízlése van. Megadatott nekünk az a szabadság − nem tudom milyen isteni sugallatra, − hogy mertük ezt fölvállalni.

S. J.: Ha jól tudom ti vagytok ebben a stílusban az úttörők, az elsők az országban….

Cs. Á.: Kétségtelen, hogy ilyen hozzáállást nem nagyon látni. Magyarországon tuti. Az fix, hogy ilyen nincsen. Már hogy ilyen merészen hozzá lehet nyúlni elektronikához. Létezik Magyarországon is, Európában is rajtunk kívül rengeteg olyan zenekar, aki eléggé mereven próbálja feldolgozni a folklorisztikus elemeket. Arra gondolok, hogy van például egy népi dallam és azt úgy ahogy van megpróbálják alájátszani de mi nem ezt az utat választottuk. Megpróbáljuk teljesen feloldani ezt a magyar motívumot és úgy eljátszani. Valószínűleg vannak rajtunk kívül még ilyenek, de nevén nevezve a gyereket először így. Legalább is a Kárpát-medencében.

S. J: Mindannyian egriek vagytok, de igazából először mégsem helyben lettetek híresek…

N. Cs.: Igazából Egerben azért szinte folyamatosan játszottunk. A tavalyi évvel bezárólag táncházak szinte voltak folyamatosan minden évben. A hallgatóközönség a banda ezt az oldalát is megismerte. Úgy, mint a jelenlegi felállásban a Kerekes Band, igazából mi is éreztük, hogy az egri közönség valahogy később talált arra a dologra, mint az ország más részén lévő hallgatóság már meghallgatott.

Cs. Á.: Kétségtelen, hogy hamarabb lettünk országosan elismertebbek, mint Egerben, de ahhoz képest, hogy volt egy piszkosul erős bázis itt Egerben a népi hagyományokra alapulva, nem voltunk ismeretlenek. Megvolt a beágyazódottságunk országosan a tánc és a népzene körében. De hát mi ebből nőttünk ki és teljesen más csúcsokra hágtunk. Ebből adódik az, hogy inkább lettünk először országosan ismertebbek és Egerben később elismertek, de nem tenném ezt így a mérleg egyik és másik serpenyőjébe.

S. J.: Hol jobb játszani? Hazai pályán, vagy volt már jobb közönségetek is, min azt egri?

N. Cs. : Igazából ott jó játszani, ahol veszik a zenét és függetlenül attól, hogy harmincan vannak vagy hatszázan, élmény mindenhol nyomni. Főleg ahol jó a hangosítás, tényleg jó a közönség ott mindig feláll az ember bőrén a szőr.

Cs. Á.: Nem csak az a lényeg, hogy a közönség érezze jól magát. Nem utolsó dolog, hogy mi is jól érezzük magunkat. Ha jól megszólal a színpadon a szerkezet, akkor az látszik rajtunk. Ha látszik rajtunk, hogy élvezetből, csípőből tudunk zenélni az megkétszerezi a közönség hozzáállását is. Ha közönség hozzáállása duplán olyan jó, akkor az minket megint megdupláz. Ez egy öngerjesztő folyamat és ebből még a végén is nagyon nehéz kiszállni.

S. J:: Eddig négy lemezetek jelent meg. Készültök már a következővel?

Cs. Á.: Ez nem úgy működik, hogy kitűztünk magunknak egy célt, hogy tavaly 2008-ban kiadtuk a Band második albumát és akkor van még két évünk, vagy két hetünk. Nem az a cél, hogy 2010 szeptemberében egy újabb albumot kiadjunk, hanem ha úgy érezzük, hogy megy a kezünkben meg a lábunkban meg a fejünkben a gondolatsor és jön az ihlet, akkor csináljuk. Nem árulunk zsákbamacskát. Egy-két új számunk van már kidolgozás alatt, de az nem azt jelenti, hogy gőzerővel egy új albumot készítünk. Ráadásul a tavaszi, nyári, őszi időszak sosem kedvez a komponálásnak és a dalok készítésének, mert előadások, fesztiválok jönnek. Kilúgozza ez egy kicsit az embert.

S. J.: Leginkább a zene szeretete miatt játszotok, vagy a siker anyagilag is elért titeket?

N. Cs.: A Kerekes Band nem egy ilyen üzleti vállalkozás, ahol azért zenélünk, hogy minél fa..ább legyen. Ezt hobbiból csináljuk, szeretetből, imádatból, meg azért, hogy minél több ember jól érezze magát. Hogyha a népi vonalnak azt a kis bizonyos részét még ráadásul így is meg tudjuk mutatni azoknak akik talán életükben nem is nagyon hallottak ilyen népzenét, nem is láttak még ilyen hangszereket, az plusz egy pont.

Safranka János

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr761416181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cricket 2009.09.29. 21:19:12

Émmint kutyaütő ír hegedűs nagyon-nagyon jót mosolyogtam a fenti képen, kedves Kollega. Legalább három okból. :)

Cricket 2009.09.29. 23:05:02

Úgy-úgy. Fiddler, Guinness, furaákos. :)

fric 2009.10.01. 08:35:08

Basszus. Tegnap délben a nagy fővárosi Mammutban is Ti szóltatok. Gondoltad-e volna?
süti beállítások módosítása