Mivel nagyjából ugyan olyan reggeli volt aznap, mint az azt megelőző nap, inkább nem részletezném. De hogy tojást nem eszek egy ideig, az fix! Szerencsére már időben elkészültünk, nem hagytunk otthon semmit, így elég hamar elhagyhattuk a várost, amit azért kellett megtenni, mert Pécs irtó messze volt, és noha az unió Kult-fővárosa lesz jövőre eléggé lehetetlen a megközelítése, vagyis hosszú ideig tart odaérni. Időnként pedig annyira unalmas, hogy az ember tizennyolcszor is tönkre vereti magát a nintendóval…

Pécsen kis bolyongás után megtaláltuk a helyet, ami elsőre és másodikra is nagyon tetszett. Kétéltű hely – könnyen elpakolható asztalok, székek középen, egy hiper dj állás középen, boksz-szerűségek oldalt, fa padló, ideális tánctér. Két párpult, rocksztárok fényképei, hangszerek és neon a falakon, illetve x db tévé, amin feszt focimeccseket adtak. Fel is készültem, hogy majd a koncert alatt majd jól kibámulom magamat, de később elég komoly meglepetés és flash ért.

A színpadot nem tudnám kisebbnek elképzelni, pont akkora volt, mint amekkora helyen elférhettünk. Némi kávé, sör fogyasztása után be is álltunk, aztán ettünk is, ami kimondottan finom volt. Tehát eddig csupa jó előjel. Phillel közben foci-modorosságból tanítottuk egymást, mármint angol-magyar foci-szakzsargon-magyarázatokkal röhögtettük egymást.

A kezdés azonban még messze volt, a népek lassan gyülekeztek, mi pedig hátra vonultunk, a backstage-be, kicsit lazulni, készülni. A franc gondolta volna, hogy az egyik legelmeháborodottabb műsort adjuk le – egymásnak. Helyzetkomikum, idétlenség és a Csabik karcsiszemüveges performanszai kiverték a biztosítékot mindenkiből, féktelen jókedv és kacagás lett a vége. Na ilyen állapotban mindig jó felmenni a színpadra.

A közönség tényleg lassan gyűlt, de azért mégiscsak összejöttek az emberek. Akik jöttek – mint később kiderült – kis kivétellel csak a Kerekesre jöttek, Phil bulijára majdnem totál más összetételű társaság ropta. De ennyire előre azért ne… Szóval a flash. Elkezdődött a koncert, mire az összes tévében meccsek helyett Kerekeshez köthető animációk, képek, grafikák jelentek meg. Hú, vazzz, ilyenre nem emlékszem. Nem azt mondom, hogy leültem tőle (ugye hely hiányában se nagyon), de azt hiszem első vj megoldások egyikével találkozhattam. Amikor a koncert második feléhez értünk, már másabb bevágások is előbukkantak, amiken aztán elhűltem. Nem tudom igazán visszaadni az élményt, de amikor a parasztbácsi felnéz az égre, amin épp egy ufó lebeg és bazi nagy betűkkel kiírják hogy „FÉLELMETES” meg „RETTEGÉS” vagy valami hasonlókat, na akkor az ember szája a füléig ér.

A közönség vette a zenét, táncoltak, azonban klasszikus elsősor-effekt nem jelentkezett, tömegjelenetek nem alakultak ki. Azt mondom, hogy kellemes hangulatú, ütős, megszólalós koncert volt, én nagyon élveztem, bár a színpad belül kicsit tömbszerűen szólt, mégis, nagyon jó volt minden!

Aztán jött Phil, az ismert szettjével és a tömeg szétszéledt. Ez csak kicsit volt átmeneti, mert elég hamar elkezdett szivárogni egy dizsis, bulizós közönség, ráadásul még engem is táncba vittek.

A hely hangulata, a vidám hangulat, a komolytalanságok, a tánc és a jó italok, illetve a másnapi hazaút irdatlan baromságai – csak suttogva merném elmondani bárkinek – teljesen feltöltöttek mentálisan. A fizikai fáradtság tünetei azonban már jelentkeztek, hiába aludtunk Pécsen. Hazafelé ráadásul Zsombor és Viktor még a nintendót is lenyúlta, így legalább nem engem alázott a mesterséges intelligencia.