Délután három órára megérkeztünk a Millenárishoz. Természetesen totál dugó Budán, lépésben lehetett haladni. Ez egyszer egy rövidebb utat akartunk használni, azt pedig pont aszfaltozták… Gyorsan bepakoltuk a felszerelést, és kezdődhetett is a beállás, móka és kacagás.

Ugye a nap folyamán három feladatunk volt: egy próba a táncosokkal, egy táncelőadás lekísérése és egy külön koncert, ebben a sorrendben. A színpad kétszintű volt. A lentebbi, amelyik a közönséghez közelebb volt  a táncosok területe, a hátsó lépcsőzetesen magasodó pedig a miénk. Hát első pillantásra akadtak problémák, mármint, hogy milyen felállásban rendezkedjünk be, mert a mi részünket egy hátulra vezető lépcső kettévágta. Végül Viktor maradt egyedül a maga pár négyzetméterén. Azért még így sem volt minden tökéletes. Az a kis terület úgy mozgott, inogott hogy nézni is rossz volt, aztán amikor Viktor elkezdte verni a dobokat, na akkor az állványok, cinek minden olyan táncra perdültek, hogy folyton ki akartak menni Viktor keze alól. Aztán a technikusok jól aládúcolták. 

Az előadás hanganyagának jelentős részét a Kerekes Band zenéje adja, de rajtunk kívül van benne Csík Zenekar, Anselmo Crew szerzemény is, valamint autentikus népzene is, mégis ez volt az első alkalom, hogy két félidőn keresztül több zenét is húzzunk a táncosok lába alá. Konkrétan a Csángó boogie-t, a Két pásztort és a Medinát, valamint a Rekecsinit, a Pimaszt a Lakodalom ’64-et és a 14 pengő részletét. Ha jól emlékszek így hirtelen. Ezzel nem az a baj hogy nem tudjuk előadni, hanem az, hogy más a zenész és más a táncos felfogása, illetve a darab ugye forgatókönyv szerint halad: ekkor és ekkor ez következik, akkor és akkor meg az jön, hogy. Szóval egy kicsit izgulós volt mindenki, legalábbis mi biztosan.

A beállás viszont szuper hosszúra sikerült. Nem hinné az ember, de azontúl, hogy szükséges egy koncerthez, rendkívül unalmas és fárasztó. Most pl. nekem se szólalt meg tisztán az egyik csatornám: csak 15 perc – négy részletben – azzal ment el, hogy kerestük, hogy akkor most mi a hiba. Na mindegy, ez a biznisz ezzel jár együtt.

Közben megérkeztek a táncosok is, haverkodni sok idő nincs, azonnal munkához látott mindenki. Komplex feladat ez, hisz hangnak, fénynek, táncosnak, artistának, zenésznek és kelléknek a helyén kell lennie. A helyzet inkább nekünk volt új, vagyis hogy lekísérni a táncokat. Ugye ez azért nem táncház, itt sokkal nagyobb fegyelemre van szükség. Azért meg is tettünk mindent, hogy minél jobb legyen az esti fellépés.

A próba végén mindenképpen innom kellett egy kávét.