Szóval fellépés a budapesti Morrison’s 2 Music Pubban. Megmondom őszintén fogalmam sem volt arról mi várhat ránk, milyen lesz a hely és mennyien lesznek, de az, hogy régen látott ismerősökkel és barátokkal találkozhatok kellemes izgalommal töltött el. Közületek biztosan sokan voltatok a helyen, úgyhogy a hely leírásáról szóló részt át is ugorhatjátok.

 

Egerben van egy hely az Egal Klub. Na ha nem Egerben lenne, akkor talán hasonló lenne a Morrison’s-hoz, így azonban a föld alatti pince jellegen kívül a hasonlóságok listája véget is ér. Rengeteg bárpult, asztalok, székek, több tánctér, táncterem, szinte magam előtt láttam, ahogy tele van emberekkel. Na és persze azt is, ahogy a fellépés végén a tömegen keresztül cipeljük ki a felszerelést és a hangszereket. A termekben légkondi, ledes fényszórók, normális hangtechnika és akciós koktélok… :) Mondjuk a koktéloktól éppen el tudnék tekinteni.

 

Kilencre nagyjából beszereltünk és be is lőttük a hangot. Időben abba kellett hagynunk a színpadi munkálatainkat, mert a szigorú házirend nem adott lehetőséget arra, hogy pl. a korábban érkező vendégek hallgassanak ezt-azt. Nem volt ugyanis elzárható a terem, az érkezők szabadon lézenghettek ki. A vip részlegben hátul lélekben felkészítettük egymást, a magam részéről brutál erejű rum alapú koktélt ittam, rég nem látott unokatesómmal beszélgettem, időnként pedig a bohócliga DVSC-Honvéd meccsét néztem. Egyszer egy felfedező útra is elindultam, de egy olyan terembe értem, ahol igazi tuc-tuc house ment, úgyhogy riadtan menekültem vissza…

 

Előbb említettem a szigorú házirendet: hát a kezdést sem húztuk nagyon. Előtte még páran lézengtek a tánctéren, aztán kimentünk a színpadra és előttünk pedig rengeteg ember! Ez minimum „A” típusú tömeg, állapítottam meg magamban. Meg még azt is, hogy tényleg egyre több – előző koncerteken az első sorokban látott – ismerős tűnik fel. És ki is harcolják, hogy előre kerülhessenek. Komolyan elgondolkodtató, hogy ilyen elszántak, az jutott eszembe, hogy ezt valamivel honorálni is lehetne. Még gondolkodok rajta…

 

Visszatérve a hely felszereltségére pár szó erejéig. A színpadon egy percig nem kerülgetett az a veszély, hogy lever a víz, vagy hogy esetleg hőgutát kapjak, ugyanis a légkondi olyan szinten keverte a hideg, friss levegőt, hogy a bal vállam és karom is megérezte. Meg ott voltak azok a hihetetlen fényes led refik. Úgy képzeljétek el, hogy a három színű ledek (piros, kék és zöld) spirálisan voltak belepakolva a lámpatestbe és időnként csak egy-egy szín égett. Na az olyan volt, hogy még a koncert végén is a szemem előtt vonagló fénykígyókat láttam. Viktornak volt esze, mivel ő egy napszemüveget hozott magával és nem átallott használni is.

 

Az utóbbi idők koncerthiányos időszaka jó lehetőséget adott nekünk arra, hogy új számokat próbálgassunk, csiszolgassunk, néhány közérthető és ismert feldolgozást vigyünk a számok közé. Ha valakinek nem lennének ismerősök, akkor a Morrison’s-ban három ilyen szólt. Volt egy Jimi Hendrix Voodoo Child, egy RATM Killing in the name és egy Faithless Insomnia feldolgozás. Mint fentebb írtam ugyan a közönség kap egy A-t, de a feldolgozásoknál valahogy többnek éreztem a táncot és az eleresztett jókedvet. Nem tudom, ki kéne találni valami pre-abc betűt.

 

Szóval nagyon jó táncolós buli alakult ki, annyira, hogy az emberek alig fértek el a tánctéren. Ráadásul egy rakás ismerőssel, akiket láttam a tömegben, a tánctéren a koncert után össze sem futottam, mert annyira elsodródtak, és csak másnap tudtuk megbeszélni a történteket. És igen: furcsa volt kipakolni a tömegen keresztül, azonban a tömeg ügyet sem vetett ránk, valószínűleg mindennapi látvány lehettünk.