Mivel egy olyan elmeháborodott hobbim van, amit csak és kizárólag az első sorban lehet űzni, álljon itt egy beszámoló. Meg amúgy is azt írok ide, amit akarok :)

(nagyon hosszú poszt)

(2010. március 27-én és 28-án szabadtéri túrázós-sokatmenős, lövöldözős, étkezős és nevetős partiban volt részem. Nap, Hold és csillagfény, fű fa és vidámság. Erről szól a két nap)

Kandahar Dühe

délelőtt

Mire kifeszítettük a ponyváinkat, összeraktuk a felszerelésünket addigra a többi raj ilyen-olyan feladatok elvégzésére kapott utasítást, azonban legfontosabb feladat volt – és maradt végig - hogy a tábort és környékét meg kellett erősíteni. Így a feladatunk adott volt: építsünk ki pozíciókat, ássunk árkokat, hogy azokba beülve, befeküdve a tábort esetlegesen támadó ISAF erőkkel eredményesebben lehessen felvenni a harcot.

Az 1-es számú pozíció elkészítése: több, korábban már megásott befekvőt lapátoltunk ki a HQ-tól keletre ott, ahol az erdő véget ért és minden átmenet nélkül füves terület váltotta fel (a hely különös ismertetőjele egy közeli fehér, zománcos sparhelt). E pozícióból remekül látható volt az egész keleti és délkeleti pusztaság, egészen a távoli Farakh-ig, és az onnan/oda vezető utakig.

A 2-es számú pozícióról: a HQ-tól dél-délkeltre húzódó nyereg jellegű képződményen ástunk két beállót. Ideális kilátást biztosított dél és kelet felé, a nyugati oldalról pedig ellenőrzése alatt tarthatta a megfigyelő a völgyet, egészen a vadász lesig, ráadásul igen meredek oldala volt nyugat felé.

A 3-as védelmi pozíció: a HQ-tól pontosan délre építettük ki, kis bozótirtással, hogy a vadász lestől nyugatra fekvő területeket szemmel lehessen tartani: az 53-as út középső része a vadász lestől nyugatra egész jól szemmel tartható volt, illetve a HQ előtti kiterjedt ám annál tisztább, füves lejtő figyelemmel kísérése ebből a pontból ideális lehetett.

Az építkezés után visszatértünk, jelentettünk, majd a két vezetőnek megmutattuk a munkánkat. Reméltük jó benyomást tettünk, ami valószínűleg így is lehetett, mert a jó munka elnyerte méltó jutalmát, ugyanis a HQ-tól nyugatra elterülő ligetes, kevésbé erdős területen is kellett állásokat kiépítenünk, igaz előtte egy őrjáratot tettünk az elkészített pozíciókból belátható területek szélein.

Mindeközben egységek kalandoztak, már volt kontakt az ISAF-al, illetve sokan folyamatosan a HQ megerősítésén és elrejtésén dolgoztak.

délután

A HQ előtti déli lejtőt biztosító árkok kipucolása után a 4-es pozíciót építettük ki: a HQ-tól nyugatra több pontból álló védelmi rendszert alakítottunk ki. Több mély árkot tettünk kényelmesebbé, még nagyobb mennyiségű ágat, fát is ráhordunk a peremekre. Így gyakorlatilag északról délre egy 30 méteres védelmi vonal alakult ki. Lassan nyugat felé haladtunk, hogy újabb árkokat mélyíthessünk, mikor fegyverek hangja ért el hozzánk.

Fejszénket, ásóinkat magunkra erősítettük és óvatosan a harcot felvevő egységeink háta mögé érkezve mi is felvettük a harcot a betonfal és a játéktér északi találkozási pontjánál. Kisebb tűzharc után hirtelen sokan jelentek meg (talán szlovénok) és pusztán számukból és tűzerejüktől fogva elkaszáltak bennünket. Nem kellett hozzá három perc… Bunny és Sanko a falhoz nyomult, ahol egy ideig távoli mozgást láttak, néhány kósza lövést le is adtak. Attis is közelebb nyomult a falhoz csak én maradtam hátrébb, hogy fedezem a fal lentebbi szakaszán esetleg megjelenő ellenségtől a csapatot. A falnál nem voltunk egyedül, két tálib harcos volt még velünk, de ők látván, hogy fogjuk a helyet, tovább is álltak, illetve nem sokkal később lentebb ki is lőtték őket. Ez már a helyzet fokozódását jelezte, mert hirtelen rengeteg ISAF célpont jelent meg. A sűrű növényzeten a mi lövéseink nem nagyon hatoltak át, a fal is jótékonyan takarta a feleket, nem tudjuk, értünk-e el találatot, az biztos, hogy rajtam koppant egy bb... Sankot is elkaszálták, és az ő vesztesége, mint medik, megpecsételte sorsunkat. Aztán Attis, Bunny be a levesbe, indulhattunk a visszaálló pontra.

A visszaállóról a bázishoz mentünk, ahol némi fogyasztás után új feladatot kaptunk, ami elvégzése előtt nagyon jó volt az érkező első konvoj feltartóztatását és a szállítmány megszerzését biztonságos távolságból végignézni... A korábban a HQ-ra érkező sajtósokat kellett biztonságos távolságra elkísérni – szemük bekötve, jókora kerülővel. Azután Farakh falu elöljárójához kellett elvinnünk a mollah ajándékát és egy baltát fenőkővel, valamint üzenetet a jövőbeli hatékony együttműködéssel kapcsolatban. Fegyvereinket a falu határán kívül hagytuk, hárman léptünk be a főnök sátrába. Jó tálibokként nem kérdőjeleztük meg az ajándékok természetét és az üzenet is csak addig volt érdekes, amíg át nem adtuk. Választ vártunk és meg is kaptuk, amit visszatértünk után a mollahnak átadtunk. A falu hajlandó együttműködni, és együttműködésének jeleként majd egy pásztor fog érkezni a falu üzenetével, szólt az üzenet.

Újabb feladatunk lett így az érkező pásztor felkutatása és biztonságban a faluba kísérése. Ez egyhangú feladat volt, sok minden ez idő alatt nem történt: figyeltük az utakat dél fele, szemünk az 53-as út felé tekintett, majd az 1-es védekezési pozícióból átmentünk a 2-be. Végül nagy sokára megérkezett a pásztor, így bekísérhettük a HQ-ra. Megint csak szembekötősdi játék volt.

A délután utolsó megmozdulásaként gyakorlatilag szabad portyázásra és felderítésre küldtek ki bennünket. Az útvonal a következő volt: betonfal előtti terület, mozgások megfigyelése majd 1-es és 2-es védelmi pozíciók, Farakh külső részei, 94-es út és a magasfeszültségű vezeték oszlopa környékének átfésülése, azt követően párhuzamosan a 94-es út mellett az erdőben egészen a falig, nyugatra haladtunk. A távolban jól látszódott több ISAF katona amint járművek körül álldogálnak, de semmi aktivitás a részükről nem történt. Megfigyeltük őket egy jól védhető pontról, mikor egy civillel találkoztunk. A civil meghívott a falujukba, ahová fegyverek nélkül léptünk be. Éppen valami melegkonyhai termék készült, rablónyárs, azt hiszem. Egy ilyen adaggal kezemben pár méterre eltávolodtam a völgy közepén húzódó 53-as út felé, ahol legnagyobb rémületemre jelentős előrenyomulás hangjait hallottam. Parancsszavak (valamelyik külföldi csapat volt) hangzottak, fém csörgött fémen, zörgött az aljnövényzet. Azonnal rohantam vissza, fegyvereinket magunkhoz vettük és pár pillanattal később a központi parancsnak megfelelően hit-and-run rajtaütést csináltunk. Nagy szerencsénkre nem vettek minket észre azonnal az ISAF erők, ezért a völgy aljában előrenyomulók közül 1-2 célpont el is esett a hirtelen tűzben. A falu civiljei kiszaladtak a falu szélére megnézni az eseményt, mire az ISAF gyakorlatilag lemészárolta őket. Az ISAF valószínűleg jól összekevert minket a falusiakkal, valószínűleg, hogy minket nem is láttak, csak néhány bb repült felénk. Visszavonulásunkat már komolyabb tűz kísérte, de biztonságban elhagytuk a falut, és a szerencsétlen falusiakat. Új célpontunk a Fehér Ház és a Sárga Ház lett.

A nap már nagyon alacsonyan állt, hihetetlenül fényes volt, annyira, hogy nyugatra komolyabb szembántalmak nélkül nem is tudtam nézni, márpedig a Házak tőlünk pontosan napirányban feküdtek. A betonfal romjait magunk mögött hagytuk, lassan és óvatosan érkeztünk, felderítettük a környéket, de a Házak elhagyatottan árválkodtak. Úgy döntöttünk, hogy biztosítjuk, ezért távolabb védelmi pozíciót vettünk fel, mikor újabb ISAF egységbe (talán Portyázók), ütköztünk, akik a völgyben haladtak előre és valószínűleg a Házakat akarták ők is átnézni. Ez most nem sikerült nekik, mert élénk tűzpárbajba keveredtünk velük és ők inkább a visszavonulást választották erős fedező tűz mellett. Elég szabdalt volt a környék, jó tereptárgyakkal voltunk körbevéve, egy erős támadással viszont elsöpörhettek volna bennünket, de komoly vérveszteséget tudtunk volna okozni. Ezt átgondolva mi is visszavonultunk, mikor már csend borult a környékre és a völgyre lent.

A tábor védelmi rendszerének kiépítése lassan a végéhez közeledett, még kicsit lapátoltunk, mélyítettünk és magasítottunk a déli nagy füves domboldal tetején. Persze akkora géppuskafészket nem tudtunk csinálni, mint ami a HQ fölé magasodott és egy komplett raj elfért benne, de minden pozícióra szükség volt.

este és éjszaka

Körülbelül ekkorra múlt el minden térdfájásom, eddigre jól beolajozódott minden végtagom és már vártam, hogy végre valami komolyabb ütközetbe is részem lehessen. Akkor még nem gondoltam, hogy eszméletlen akciófilmet fogok látni 3d-ben, ráadásul mi leszünk a főszereplők. De csak sorjában!

Falusiak információja szerint az ISAF úgy tervezte, hogy az este leszállta után csóvát vet Farakh mákföldjére. Ezt a korábbi megállapodás értelmében nem engedhette a tálib vezetés, így minket küldtek ki a terület biztosítására. A területre érkezvén ismét olyan pozíciókat vettünk fel, amiket jól védhetőnek tartottunk. Természetesen nem úgy történtek a dolgok, ahogy elképzeltem, elképzeltük. Attis és Bunny a mákföld déli és nyugati részén feküdt el, Sanko és én pedig a föld Farakh felőli sarkát biztosítottuk. Így feküdtünk, őrködtünk, több erős elemlámpa is felénk pásztázott a falu irányából, de akció nem történt. Már kezdünk csüggedni, mikor a falu felől éles fények indultak felénk, hol kikapcsolva, hol bekapcsolva. Több lámpa is, több ember is. A galád ISAF a falu felől érkezett! Az első óvatlan ISAF katonát elkaptuk, ezután az ISAF előrenyomulása jelentősen lelassult. Felizzottak a lightstick-ek, medik kúszott az ISAF arcvonal mögött, legalább egy öt-hatfős raj jött ránk. A „bombatölcsérünk”, amiben Sankoval kuporogtunk egy ideig jó helynek bizonyult, de aztán komoly tüzet kaptunk és úgy kellett kikúsznunk, másznunk belőle. A bb-k sivítottak a fejünk felett, de szerencsére nem láttak még meg bennünket. Időközben természetesen Attisék is szórták az ISAF egységet, némileg tehermentesítve minket. A mákföld melletti úton átkúszva nagy fűben tudtam csak meglapulni és onnan sakkban tartani az ellenfelet, akik addigra már a miáltalunk korábban melegített árokba jutottak. Ekkor Sanko kapott egy találatot, medik ismét oda, pár perccel később aztán én is kaptam egy találatot, amikor egy nagyon nagy árokba akartam visszafutni. Tudom, rossz döntés volt: az ISAF a korábban birtokolt árkunk peremére  kitett egy iszonyú fényerejű lámpát, az levilágította a környéket és amint valami kimozdult a fűből, már kapta is a bb-t... Később Bunny is és Attis is magkapta a találatot, de amíg Kandahar Dühe lekötötte az ISAF-ot megérkezett az erősítés. Igaz, Attist baráti tűz lőtte ki, de a legnagyobb érdem az volt, hogy az ISAF rossz helyre dobta füstöt, vagyis a mákföldek biztonságban maradtak. .. Yeah. Irány a visszaálló.

A HQ-n ettünk ittunk, kifújtuk magunkat, melegedtünk a tűznél, aztán újabb küldetést kaptunk. Egyszerű őrjáratot kellett tartanunk. Az útvonal a pálya északi határa, majd a betonkerítés, dél fele le az 53-as útig, majd az úton vissza fel a vadász lesig, majd a HQ. Nem gondoltuk, hogy ezen az őrjáraton összetalálkozunk egy ISAF offenzívával.

Ismét felderítésen tehát, elóvatoskodtunk a betonfalig, majd éles kanyarral a fal mentén elindultunk a völgybe le, az 53-as útra. A falnál egyszer csak kiszúrtunk valahol távol egy piros fényt. Olyat, ami az autók hátsó helyzetjelzője ad, nem piros led fényt. Mivel nem hallottunk semmit közelről, távolról is csak jóízű nevetést, a fény nem mozgott, semmi gyanús nem történt, így haladtunk tovább. Elértük az utat és leadtuk a jelentést, hogy csend, béke és nyugalom honol a környéken, semmi aktivitást nem észleltünk a közelben. Indultunk is visszafelé, felfelé az 53-ason, mikor szörnyű gyanú támadt bennem, le is maradtam kicsit hallgatózni. Valahol a gyomrom mélyén éreztem, nem hallottam, de éreztem a rezgést, amit csak mély hangú motorzúgás tud okozni. Pár pillanatig vártam még megmeredt pozícióban, mikor szóltam a többieknek is. Mire utolértem őket és elcsendesültünk már jól érezhető volt a távoli moraj, de az érkező ISAF legbiztosabb jele a terepjáróik fényszóróinak fel-felsejlése volt. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg. Azonnal olyan helyeket kerestünk, ahonnan tűz alatt tarthattuk az előrenyomuló ISAF-ot. Nem tudom, de volt egy olyan érzésem, hogy talán lehallgatták a jelentést, mert kísértetiesen az után indult a behatolás, amint mi leadtuk a jelentést. Az ISAF elhagyta a betonfalat, belépett a tálibok által ellenőrzött területre. A reflektorok fényében megszámlálhatatlanul sokan mozogtak, megszámolni őket lehetetlen volt, csak a reflektorok pillogásából lehetett valami következtetést levonni a számarányokból. A két jeep megállt a völgy aljában, majd egyszerre elindult az ISAF erő felénk. Mi addigra felvettük a pozícióinkat. Attis és Bunny az út baloldalán arccal az ISAF jobbszárnyával szemben, Sanko és én az út jobb oldalán, bokrok tövében húzódtunk meg, szemben a balszárnnyal. Attisék jobb helyzetben voltak, valamivel magasabban helyezkedtek el, mint az érkezők, ezért ők fogadták az ISAF egységeket. Hullott a bb, az ISAF erők csak vaktában lövöldöztek, és egyre több lightstick fénylett fel. A találatot kapott harcosokat a medikek sürgölődése vonta körbe. Mi még nem voltunk lőtávolban, ezért vártunk. Az ISAF rendezte sorait, és elkezdte a füst hajigálását. Akkora füstlepel borított be mindenkit, hogy levegőt alig kaptunk (talán még az aljnövényzet is lángra kapott). Sanko és én is lőttünk ekkorra már, és a mi oldalunkon is megtorpant az előrenyomulás, és sok lightstick és „HIT!” kiáltás mutatta a találatokat. Nemzetközi egységgel találkozhattunk, voltak köztük magyarok is.

Újabb tanácskozás és a sorok rendezése után az ISAF összeszedte magát: reflektorok, vagyis az autók felénk fordítva, azok fénysugarak teljesen lefogták a mezőt és a domboldalakat. Üregből üregbe hátráltam, Attisról, Bunnyról már nem tudtam semmit, közénk ékelődött vagy 10 ISAF-os, előttem is hatan-heten haladtak. Tárcsere, fogy a lőszer, de csak 10-15 métert haladtak eddig. Talán fel tudnak készülni a HQ-ban, vagy tudnak erősítést küldeni. Sanko elöl maradt, egy bozótosba szorult, kilőtték, közben Attis és Bunny is találatot kapott. Egyedül maradtam. Jobbra kitekintve már kezdtek bekeríteni, a nagy izgalomban és a nagy sötétben nem is láttam, hogy a reflektorok sugarán kívülről lőnek rám. Gyors válasz, visszavonulás egy újabb lukba. Tárazás, tüzelés, lebukás, tüzelés, lightstickek, visszavonulás. Aztán az egyik terepjáró iszonyú motorbőgéssel elindult felém, amitől majd összeszartam magam. Ez lett a végzetem, mert vissza kellett vonulnom, az ellenség előttem tíz méterre kutatott utánam. Egy esélyem maradt, ha gyorsan futok, de egy rosszul időzített szétnézéssel lebuktam, és három találatot is kaptam.

(Aztán valami hihetetlen látványban volt részünk: az ISAF nekifordult a HQ előtti füves domboldalnak, miközben egy egységük észak-nyugatról, az erdőkből biztosította őket. Szállt a füst, a „HIT!” kiáltások, bosszús hangok és „medik! medik!” jajongások. Az ISAF méterről méterre haladt előre, kínkeservesen lassan, rengeteg veszteséget voltak kénytelenek elszenvedni, és mégis csak  pár méterrel a HQ bejárata előtt sikerült megfogni őket. Kerepeltek a fegyverek, újabb füstfelhők borították be a völgyet és a domboldalt, az ekkorra már magasan felettünk fénylő hold pedig kísérteties fénybe vonta az ISAF hadműveletét. Ekkor gondoltuk úgy, hogy a Kandahar Dühe raj már megkapta azt, amiért eljött erre a játékra :) )

A visszaálló ponton már nem volt nyoma az előző visszaállásunkkor felélesztett tűznek, ezért a hidegben vártuk a hátralévő kevés idő múlását. A HQ-ra visszaérve még elszórt lövöldözés hallatszott, az előző offenzívát oldalról támogató ISAF egységek próbáltak még szépíteni az eredményükön, de aztán a fegyverek elhallgatása a visszavonulásukat jelentette.

(Az éjjel és a hajnal hidegét nem kell senkinek sem ecsetelnem, az fix. Én annyira fáztam, hogy amint hajnalban kicsomagoltam magamat a hálózsákból szinte már fogtam is az ásót és mentem a HQ előtti területen található gödrökhöz és elkezdtem ásni. Na nem azért mert dolgozott bennem a védekezési ösztön hanem mert a testmozgástól egész hamar felmelegedtem.)

hajnal és reggel

Ismét őrjárat és felderítés, ismét az 1-es védelmi pozíció felől Farakh felé majd vissza. Farakh-ban kaptunk meleg kávét, amiért köszönetet kell mondanunk itt is. Arra gondoltunk, hogy esetleg a másik faluban is szerezhetünk kávét, ezért elindultunk abba az irányba. A faluban kávét nem, de egy „árulót” találtunk, akit be kellett volna vinnünk, de a parancs már késve érkezett, az árulót nem tudtuk elkapni. A faluból lejövet döntöttünk úgy, hogy megpróbálunk beszivárogni a városba. Legnagyobb meglepetésünkre semmilyen ellenállásba nem ütköztünk, így aztán zavartalanul gyalogoltunk be a 6-os épületbe, ahová aztán jól be is fészkeltük magunkat. Egy másik tálib raj már volt ott, érkezésünkkel megnyílt a lehetőség, hogy új lendületet kaphasson a támadás: cél így a 3-as és 4-es épület lett, mi pedig tartottuk a 6-ost. A közel egy órás tűzpárbaj során az ellenség néha már felmorzsolt bennünket, volt, hogy már csak én maradtam, és a medikekhez rángattam a sebesülteket. Volt füst, áttörés, de a 6-os épület folyamatosan tálib kézen maradt, úgyhogy az erősítés megérkezése után a 7-es épület fenyegetését próbáltuk meg felszámolni. Ekkor vérzett el két társunk, ezért mi is visszavonultunk. És ekkor mibe botlottunk? Az árulóba, aki épp megkéselt több tálib harcost. Elkaptuk, majd a HQ-ra kísértük, ahol nem sokkal később csatlakozott hozzánk Sanko és Bunny. Az áruló megkapta méltó büntetését, mi pedig pihentünk egy kicsit.

Nem sokkal később azonban azt a feladatot kaptuk, hogy az áruló faluját kutassuk át, hátha találunk ott valami érdekeset. El is mentünk a faluba, de semmit nem találtunk, ám mikor már éppen elhagytuk volna a falut, megjelent az áruló! Megszökött az igazságszolgáltatás elől! Kértünk utasítást, hogy mit tegyünk vele, mire azt a választ kaptuk, hogy fogadtassuk el vele a Koránt és vonjuk a ki a forgalomból egy időre, hogy ne tudjon az ISAF-nak információt szolgálni. Amíg ezt bonyolítottuk az áruló megkéselte Sanko-t, engem az elorzott fegyverrel lelőtt, csak Bunny tudta kiiktatni őt. Nem tudjuk miért támadott meg bennünket, nem akartuk megölni, de így már Allah előtt felelhetett tetteiért. Irány ismét a visszaálló pont, ahova pont akkor érkeztünk, amikor a mutató elhagyta a zöld zónát, és a HQ ellen összehangolt ISAF hadművelet vette kezdetét. 45 percet szundikálva töltöttem a napsütésben, aztán visszaálltunk a HQ-ra, amit az ISAF jelképesen felperzselt, és ajándékban otthagyott egy bombát is.

dél

A bomba semlegesítése sikerült, így mindenki bemehetett a táborba, ahol lehetett enni és inni, mielőtt a végső csapásra került volna sor. Tálib egységek indultak a város felé, kezükben lejátszó és imámok énekei szálltak a levegőben harci kedvünket fokozva, ellenségeink idegeit kikezdve. Elég hamar eljutottunk a városig, a felső parkoló felől haladtunk volna be a városba, ahol azonban már heves ellenállásba ütköztünk.  Az ISAF végre összeszedte magát és komolyan védekezett. Annyira komolyan, hogy a kijelölt pontot négyünkből senki sem érte el, ám Sanko-t a medikünket most kivételesen nem érte találat, mert időben oldalra ugrott egy ház fedezéke mögé. Gyógyítás után aztán nagy kínkeservesen eljutottunk a kijelölt épületbe, de ott zsákutcába jutottunk. Oldalról géppuska, gyakorlatilag kilőhetetlenül elrejtőzve egy ablakrés mögött, mellette egy árokban végig ISAF erők, és kezdtek bekeríteni bennünket. Komoly tűzharcban sikerült pár ISAF harcost kiütni, de halálra voltunk ítélve, ezért vissza kellett vonulnunk. Visszaálló pontunk ekkor már a betonkerítésnél volt (északi átjáró) ahol azt ötöltük ki, hogy a délről támadunk, egyetlen esélyként. Cél a 9-es épület, a meglepetés erejét kihasználva, aztán a 8-as és esetleg akkor van lehetőség összeszedni a bomba detonátorát. Nagyot sunnyogtunk délről, a 9-es épületet aztán annak rendje és módja szerint el is foglaltuk, ám a 8-asba beletört a bicskánk. A 7-es épületből és a 8-asból is kaptunk bb-t, és 15 másodpercen belül mindhárom medikünknek, a meglepetésnek és a lendületnek is vége lett, elbuktunk.

(Ahogy mentünk visszafelé jó látvány volt a sok ISAF-os, ahogy védelmi pozíciókban voltak elhelyezkedve, itt-ott, szemmel tartották a vidéket. Be kellett látnom, hogy olyan szervezetten védték a város szélét, hogy ott beszivárogni, de betörni sem tudott volna senki, de ekkorra már egyre több ember kezdett csomagolni és hagyta el a játékteret. Aztán ahogy mi is a HQ-ra értünk hivatalosan is vége lett a játéknak.)

Gondolom a fenti leírásból is az jött le, hogy brutálisan jó volt, és komoly élményekkel gazdagabban utazhattunk haza. Minden tiszteletünk a szervezőknek és résztvevőknek!