nyári vihar távoli tompa moraja

mozdulatlan forró délben templom harangja

magas ház erkélyéről város zaja

sínen jazz-t játszó kerekek tört ritmusa

és olajkályha duruzsolása

és macska dorombolása

Most épp éjszaka van és csend. El tudok most merengeni dolgokon. Néha, valahogy megmagyarázhatatlan módon emlékek rohannak meg és időnként le is taglóznak. Egy pillantás, egy vállrándítás, egy madár csicsergése, a felhők alakja vagy éppen a szél ereje, nem tudom mikor, mi. Váratlanul jelentkezik, olyankor pedig önkéntelenül is lassan, mélyen lélegzek, szemem nagyra nyílik, talán mintha látomást látnék magam előtt… most éppen a hangok.