Először azt hittem, hogy oda megyünk, ahol múltkor voltunk. De nem, persze jól megjártam, még a facebook-on is sikerült szerencsétlenkedni a címekkel, helyszínekkel… Ez a hely az Operánál van, tudom, igen, rendben, azért az a neve, hogy Morrison's Opera.

Jóval kisebb hely mint a másik, de sokkal hangulatosabb is. És ráadásul nem kell annyit hurcolni lefelé és befelé a felszerelésünket. Sok idő nem maradt a megérkezésünk és a kezdés között, mert a hely ragaszkodott a pontos időrendhez. Azért ragaszkodott, mert 22.00 után nem szólhat tovább hangos élőzene, úgyhogy a mi érdekünk is volt, hogy időben elkezdjük. Belegondoltam, hogyan lehetne megoldani a zajproblémát, de hát az nem lehet jó megoldás, ha a komplett háztömböt kiköltöztetjük, az operaházat arrébrakjuk és a környék színházait átmenetileg bezárjuk…

A kezdés előtt még a labirintusszerű folyosókon bevettük magunkat a backstage terembe, de én már nem tudtam egyhelyben ülni, mehetnékem (vagy inkább húzhatnékom) volt. Ráadásul bl meccs is kezdődött és egy tv sem volt a táncteremben. Pedig de jól elnézegettem volna miközben megy a tánc!

A második szám vége előtt szakadt egy húrom. Már régen szakadt, valahogy megéreztem, hogy be fog következni, ezért nagyon nem rémültem meg. Az gondolkodtatott el egy kicsit, hogy legtöbbször a Medina vagy a Mádi Jancsi közben történik. Most a Medina volt soron… Mindegy, volt póthangszer, igaz annak viszont más a rezonanciája meg a hangja. Az addigiakhoz képest meg sem szólalt, úgyhogy volt kis tekerés és kavarás, de lassan helyreállt a rend.

Jól éreztem magam, a közönség is jól érezte magát, sokan táncoltak, szegény biztonsági őr pedig nem tudta, hogy a színpadot figyelje, nehogy belénktáncoljon néhány ittas személy, vagy magát védje más táncolóktól. A színpad, noha a beállás során volt zajszint ellenőrzés és lejjebb is lett véve a hangerő, úgy szólt, mint annak idején a Más klubban: zengett-bongott, de annyira, hogy másnap délig zúgott a fülem és olyan émelygés volt rajtam emiatt, hogy csak. A pince jelleg miatt kicsi és alacsony boltozatú helyiség végében álltunk, úgyhogy nem csak mi szorultunk össze, hanem a hangok is. Kifelé a tánctérre remélem nem volt annyira veszélyes.

Feltűnt, hogy azok a számaink, amik még nem kerültek lemezre, egyre inkább ismertek. Pl. amikor Zsombor a Szantofer munkacímű küküllőmenti-ska dallam első két hangját megfújta, már a közönség tudta mi vár rá, és máris hangosan üdvözölte! Hmm, akkor ez egy jó szám, amúgy is tetszik.

A tavasz meg már csak azért is jó, mert egyre melegebbek az esték és nem kell már nagykabátba burkolózni, az éjjelek pedig kellemes körülményeket teremtenek a pakoláshoz.