Elsősor - odakeveredtünk, na

Elsősor - odakeveredtünk, na

Svájc (2010.05.11-14.) 2.rész

2010. május 18. - Don Eszkóbár

 

A Chat Noir klub felkapott hely hírében állt, mint később kiderült, legalábbis azok körében mindenképpen akik szeretik a balkán-beat-et és a reggae-ska vonalat. Az érkezésünk után rövid körutat tettünk (harapnivaló, sör, bor), azt követően pedig el is kezdtük a bepakolást és a beállást. Mit mondhatnék? Kábé ugyan az történt ott is, mint bárhol másutt, annyi kis különbséggel, hogy most angolul társalogtunk. Mondjuk amikor a hely vezetője jelezte, hogy az angol tudása nem az igazi, én pedig válaszoltam, hogy a mi franciánk sem az, onnantól kezdve velem nem nagyon kommunikált...

 

Meglepődtünk, hogy a színpadon várt egy basszusláda, majdnem ugyan olyan, mint amit fél Európán át elhoztunk, de aztán kiderült, hogy zárlatos, vagy valami baja volt, úgyhogy maradt a hazai. A felállásban változtatnunk kellett, N.Csabi jobbra én pedig átkerültem a rendezői balra. Eléggé meg voltam illetődve, hogy Viktor mögöttem fog dobolni, úgyhogy a beállás alatt el is húztam a csíkot a back-stage-be. Ismét előjönni látszottak azok a problémák, amik a kis, zárt, pincejellegű helyeken vártak ránk: túlzott és kontrollálhatatlan hangerő. Jaj.

 

Időközben aztán megérkezett Dj Schnaps vagyis Ralph, és Dj Olga akik meghívtak bennünket. Három akkora zsák volt Ralphnál, hogy majd összeszakadt alatta. Régi barátként üdvözöltük egymást, aztán mondták, hogy hoztak stratégiai mennyiségű saját bort. Igaz, hogy kaptunk söröket, mindenféle rágcsálnivalót és bagettet, de mégis csak az volt az igazi, amikor megbontottuk a svájci lankákon termett hazait. Igen, kérdezhetitek, hogy akkor ez most hogy, de hát már sok mítosz megdőlt, egyel több vagy kevesebb nem számít. De erről majd később.

 

A backstage-ben megjelent egy pár is, akik mint kiderült az est további fellépői lesznek és már nagyon várják a kezdést. A beszélgetés lassan csordogált, legalábbis egyelőre nehezen forgott az angol, főleg amikor megdicsértük a pár hölgy tagjának kiejtését, mire azt válaszolta, hogy neki könnyű, mert hogy amerikai. Ja kérem, így tényleg. A kezdés 21.00 és 22.00 közé lett kitűzve, szabadon, úgyhogy addig volt idő vacsorázni, persze csak annak, aki bírta a rákot tésztával, vagy a véres marhaszeletet, illetve tisztálkodhattunk is. A késői kezdésnek megvolt még az a hatása is, hogy rázendíthetett az ég, és elkezdhetett esni, aminek az volt a pozitív végkifejlete, hogy a népek betódultak a tánctérre, ahelyett, hogy áztak volna.

 

És akkor elkezdődött a maratoni éjszaka. Megjelentek magyarok, akik előtte jelezték, hogy ott lesznek, vendéglátóink elemükben táncra perdültek, és másfél órán keresztül szólt a beat. A tánctér nem volt nagy, harminc ember ha elfért kényelmesen, mögötte a bárpultnál viszont annál többen tudtak támaszkodni, hallgatózni és csajozni/pasizni. A beállástól eltérően azonban a színpad jól szólt. Tényleg azt hittem végünk lesz, de ahelyett érthető, tiszta hangok szólaltak meg. A baj az volt mindössze, hogy a kicsi színpad miatt mindössze egy A4-es lap méretű helyem volt, és nem tudtam mozogni egyáltalán, nehogy belelépjek Viktor dobjába. Így is volt, hogy párszor beleértem a cinekbe, illetve folyamatosan lobogott a nadrágom szára. A tömeg gyűlt és tömörödött, előttünk ment a tánc kitartóan. Voltak olyan rafinált táncosok, akik veszettül nyomták, aztán mintha mi sem történt volna, leültek, de csak azért, hogy két perc múlva ismét őrült módján folytassák középen. Láttam egy-két csodálkozó tekintetet, amik nem tudták hova tenni azt, hogy néhány csajszi tánc-showt ad elő, bár nem voltak elítélőek ami azt illeti.

 

A mi részünk lassan véget ért, de a közönség nem akarta, hogy vége legyen, már azon gondolkodtunk, milyen számokat játszunk még. Persze akad zene, amit előadhatunk, de arra is figyelemmel kellett lennünk, hogy a következő műsorokra maradjon szufla a közönségben. Amúgy maradt. Közben pár gratulációt is besepertünk, volt aki azt hitte valami cigányzene fog szólni, de aztán mégse ment haza, mert ez is tetszett neki, az idős hallgatók viszont elmenekültek.

 

Dj Schnaps és Dj Olga beállt a pultba és elkezdődött a pörgés második felvonása. Gyorsan lekaptuk a színpadról a könnyebb felszerelést, hogy oda is felmehessenek a táncolók, és közben hűvös italokat vettünk magunkhoz. Ezt hajnalig folytattuk, ki-ki a maga mentalitásának megfelelően. Néha ugráltam, néha pedig a többiekkel az amerikai dj-t figyeltük, hogy mit művel. Ugyanis időnként komikus látványt nyújtott az sztk keretes szemüvegével és cowboy kalapjával, ahogy beleakadt a füles kábelébe, vagy éppen a szemüvegét igazgatta. Éppen ezért időnként dermedten figyeltük.

 

Dj Schnaps egyébként egy hatalmas figura! Mindenféle jelmezekkel készül a bulikra, most éppen egy tatár harcos és a pápa egybegyúrt manifesztációja volt és úgy cserélgette a zenéket. Időnként hátra jött a backstage-be, akkor jót nevettünk majd folytatta, ahogy mi is.

 

Valamikor négy körül értünk haza, a klub által fenntartott lakásba, ahol a fellépő vendégeket szállásolták el. Megnyugtattak, hogy majd valamikor dél után jelentkeznek, addig szabad program vár mindenkire. Annak tudatában azonban, hogy aznap (másnap) Svájc szerte valamilyen vallási ünnep volt és úgy nézett ki, hogy minden zárva lesz, csak az maradhatott, hogy alszunk, ameddig tudunk.

 

(folyt.köv.) 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr182012022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása